X

PÁRLAT

Ripka Gergely

Agárdi Pálinkák

Már megint pálinkáztunk

S nem is csak egyszer csábultunk el. Két körben tette tiszteletét nálam az Agárdi Pálinkafőzde képviselője. (A poszt csak megkésve készült el hozzá.) Először még november elején jött Demeter Attila, és fergeteges hangulatot csinált alap párlataikkal (6-8 féle alap ízzel). Aztán december 17-én, karácsonykor is eljött, hadd szóljon a gyümölcsök végtelen szimfóniája hazánk talán legtekintélyesebb, legerősebb gyümölcsválasztékkal rendelkező pálinkaházától. Így tél közepe táján, a megfázásos betegségek főszezonjában szinte orvosságként viszik a boltból a legkisebb, feles ampullákat és a félliteres butellákat egyaránt. És valóban mind tudjuk, mennyire jól is tud esni egy korty pálinka a zimankóból megérkezve. Alább foglalnám össze a legkellemesebb élményeket. (A zárójeles pontok maximálisan tájékoztató jellegűek.)


Tovább

Ripka Gergely

Francia borok és párlatok kóstolója [vörös kör]

Az idő nem elég...#2

Domaine Gayda

Egy másik borászat, ahol egy teljes sorra rá tudtam szánni az időt. A Gayda a Pireneusok lábainál található, Carcassonne-hoz közel, egy viszonylag új és mai, modern alapokon dolgozó languedoci pince. Hitvallásukba építették az innovatív, újító, kísérletezőkedvet, mely ezt az újra népszérűsödő, hatalmas, dél-francia borvidéket egyébként is jellemzi. 2004-2006-ban készült el a hipermodern pincével együtt a gyönyörű, fine-dining vendéglő, melyet elnézve a prospektuson, arról álmodok, hogy egyszer nyaralhatok majd ilyen csodás helyen. A honlapon úgy látom, eleinte a hiperek polcain lehetett kapni alapsorozataikat, de pár éve egy komolyabb, prémiumsávot is megcéloztak boraikkal, s ezekből hoztak most néhányat Budapestre is. Ismét egy kedves fiatal srác, akivel a borok mélységeit is érintve tudtunk beszélgetni (bár ő azért gyakorlottabb használója a szakmai angolnak, mint én, s a franciás akcentust néha bizony nem egyszerű megérteni, de lelkesen bólogattam, s figyeltem a terjengős mondandóját). Franciás öntudattal, de azért illedelmesen helyesbítette, a számukra bizonyára röhejes Syrah-kiejtésemet (de ha izzó vassal kényszerítenének se tudnám elismételni, hogy kell helyesen, franciául kiejteni a szőlőfajtának a nevét). Azért ő is elismerte (sőt büszkén vallotta), hogy vörös boraik dél-afrikiai jellegeket is tükröznek, ami a mostani borász tudatos tevékenysége (ha jól értettem, ott is dolgozik az illető). Azért a Shiraz-minősítésem ellen láttam, minden porcikája önkéntelenül tiltakozik...remélem, nem vette sértésnek.

Tovább

Ripka Gergely

Pálinkafesztiválon jártam

Három jó párlat egy ezresért

Nos, aki a borfesztiválon méltatlankodott, hogy milyen sok pénzt kell fizetni a borkóstoláshoz, az bizonyára a pálinkafesztiválon sem volt/lesz elégedettebb, de azért szerencsére az ember arányosan kevesebbre szomjazik egy 44 v/v %-os gyümölcspárlatból, mint egy 13 v/v %-os borból. Kicsit talán könnyebb tehát mértékletesnek lenni. Tiszteletjeggyel volt szerencsém bejutni (az amúgy 1500 Ft-os belépőhöz ingyenes pohárért így 300 Ft-ot kellett fizetnem), s csak 1000 Ft-nyi kóstolójegyet szántam az élményre. Mire is elég ez?

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább