Nagy Laci (derékhegyi őslakos) barátom invitálására mentem a BME kollégiumába este hétre egy rendkívül jól szerveztett, kulturált, korrekt árú kóstolóra, ahol Bolyki János egri borász mutatta be borait és mesélt jókedvűen mindannyiunk legnagyobb örömére. A rendkívül nehézkes bejutás ellenére (komolyan a NBH központba egyszerűbben léptetik be a kíváncsiskodókat…) megőriztük a nyugalmunkat és izgatottan vártuk a borokat. János is izgatott volt, mert különféle fiatalkori emlékek fűzték a Scönherz Zoltán kollégiumhoz…

Bolyki János egyébként először szőlészkedéssel foglalkozott, majd úgy érezte szeretné látni hogyan alakul tovább a szőlő, miután leszüretelte és nekilátott borászkodni. Elég jól sikerült…az első bora (egy 2003-as Bikavér), már ezüstérmet kapott egy neves nemzetközi versenyen… Jelenleg 25 hektáron gazdálkodik, 1-1,5kg-os tőketerheléssel. Rendkívül precízen és természetesen készíti borait, jelenleg kizárólag fahordós érlelést használ, bentonittal, tojásfehérjével derít. A kóstolón tapasztaltak alátámasztották ezt, az élmény (amit nem tudok átadni) magáért beszél… Ha valakit bővebb információ érdekel a Bolyki pincéről mindent megtalál a honlapon, kár lenne ide átmásolnom kizárólag a teljesség kedvéért. Ami viszont érdekes lehet azok a borok. Érdekesek voltak, sőt mi több, rendkívül finomak…

A kóstolás megkezdése előtt ránéztem Lacira és megkérdeztem: „Jegyzeteljek? Felkerüljön Derékhegyre?” Olyan „te tudod” bólintással válaszolt, nem tudom, hogy ez vajon azt jelentette, hogy „nekem mindegy” vagy, hogy „Képes lennél jegyzeteléssel pocsékolni az élményt…?” Mindenesetre előkotortam a papírt meg egy tollat és irogattam, amit tudtam. Az élmény így sem maradt el!(Nem mindig éreztem mindig mindent a borokban, amit János vagy a többiek, de ez természetes, amit ide leírtam a saját érzékelésemből fakad, néhol egyeztettem Lacival.)

1. Királyleányka, 2008

Vadélesztővel erjedt és négy hónap után került palackba. Színe…szinte nincs is…elképesztően halvány, sárgás, majdnem átlátszó, azonnal megtetszett. Illatában friss szőlő, citrusok (grapefruit héja), muskotályos jelleg és enyhén az alkohol. Üde színe, élénk illata és fürge mozgása ellenére olajos karimát hagy a pohár falán. Ízben először a talán kissé túl élénk savak tűntek föl, de ismert jelenség ez az első bornál…pár korty után megszelídültek a savak, hozzászokott a szám. Az alkohol melegít, folytatódik a grapefruitos világ enyhe fruttis cukorkával kiegészülve. Utóízében kenyérhéj, viszonylag hosszú és szép. Vagy egy borsos, párolt csirkét képzelek el hozzá vagy tikkasztó nyári hőséget, egy diófával és szigorúan egy teli üveggel ebből a borból

2. Kékfrankos Rozé, 2008

A címkéje egy tanulmány. Eper, Santa Maria, Discovery…és elkezdek száguldani az óceán fölött fel a csillagokig. Hordós rozé, nem a könnyű iskola. Ez a bor is majdnem színtelen, világos rózsaszín, de én szeretem, ha egy rozé világos, különösen, ha olyan élénkek a savai, mint ennek. Folyása sűrű, olajos, mint a királyleányka. Élesztős, ázott kenyeres illat eperrel. Ízei könnyűek, de hosszúak, nem terhelik a szájat a komoly savak ellenére se. Kevés gyümölcs, eper főként itt is, inkább fűszeres érlelt ízek. Utóíze is élesztős. Kellemes és ahogy János is mondta, fröccsnek a legjobb. Szerintem ez nem sértés egy rozénak, és elhiszem.

3. Kadarka, 2007

Óriási ugrás és életem legkomolyabb kadarka-élménye. János egyetlen szűrt vöröse, mindössze 550 palack készült belőle, kereskedelmi forgalomba sem került, a palackokon címke, se kapszula nem volt, növelve misztikusságát… A 28 napos! héjon áztatás-csömöszölés ellenére, színe silleresen világos, narancssárgás beütéssel. Mozgása sűrű, olajos. Beleszagolok a pohárba és percek telnek el önkívületben. A szaglás orgazmusa, ami ebből a borból árad…élénkebb, mint egy sárgamuskotály és egyedibb, mint bármi…(költői túlzások, de tényleg fantasztikus…)…kadarkásan fűszeres, egriesen elegáns…méz, hecsedli lekvár, tomboló, áradó illatok…jellegzetesen kadarkás mégis elképesztően egyedi. Íze nem marad el az illatorgia mögött. Gyümölcsök (főként csipkebogyó itt is), fűszerek kibogozhatatlanul, gyönyörű savakkal…Hosszú, összeérett, kifinomult és rendkívül harmonikus…a jegyzetemben ennyi szerepel összegzésképpen: „Jó na!” Nagysága jól ihatósággal társul…igaza volt Hamvasnak, bár ezt a bort nem kóstolhatta: „…a bor a folyékony szerelem…”A kóstoló után vettem is rögtön két üveggel bár majdnem elkapkodták a szemfülesek az orrom elől…nem ez volt az utolsó jegyzet róla! (Ha belegondolok, hogy János az ezt a bort termő tőkékhez a „véletlen” folytán jutott hozzá…akkor tudom, hogy véletlenek nincsenek.)

4. Zorróék, 2007

Az első ismerős. 50% kékoportó, 40% kékfrankos és 10% blauburger. Könnyű ivású, kellemes bornak szánta készítője és elérte a célját. Színe lilás-ibolyás. Mozgása fürge, de ez is olajosan tapad. Illata barátságos, oportó-domináns, gyümölcs-joghurt aromájával (amiért a kékfrankost tenném felelőssé) és pici vaníliával. Ízében lágy, kevés tanninal (itt a kevés nem hiányérzetet akar kelteni), könnyű, gyümölcsös, picit hasonlít a kadarkára, rendkívül jól iható.
Utóíze tüzesnek tűnik (12,5% alc.) és szép fahasználatra utal.

5. Indián nyár, 2006

Nemrég vettem egy palackot kíváncsiságból ebből a borból, hát nem akkor itta meg a család mikor én Bussay-kóstolón voltam…így nagy érdeklődéssel vártam most… 80% kékfrankos, és 10-10% cabernet franc és merlot az összetétel. 28 hónapos fahordós érlelés!!! után szűretlenül lett palackozva. Mindössze 1500Ft-ért…János azt mondta a nagy kérdés az, hogy a bor feltud-e nőni a hordóhoz, magyarán túl tud-e mutatni a hordós érlelés jegyein a bor összképe. Túl tudott. Mélyebb rubin szín, picit barnába hajló széllel. Illatában kávé, picit soknak tűnő alkohol (13%), szépen jelen lévő fa, szeder, hecsedli, és a kékfrankos joghurtossága. Ízben elég tömény és mély, itt is érezni a szép hordóhasználatot (meg nem mondanám, hogy ez majd két és fél évet takar), kakaó és kibogozhatatlan fűszerek, kellemes tanninok és finom savak.
Ebből a borból meglehetősen sokat lehet jóízűen meginni…

6. Nem lát, nem hall, nem beszél Kékfrankos, 2006

2005-ben látás és halláskárosult gyerekek is részt vettek a bor alapanyagául szolgáló szőlő szüretelésében, a név innen ered. Azóta János a bor eladásából származó pénzből egy szép játszóteret is épített ezeknek a gyerekeknek. Írtam már róla és nagy kedvencem ez a kékfrankos. Nézzük mennyit változott az elmúlt néhány hónapban. 20 hónapot töltött fahordóban. Színe sötét, bíbor, lilás árnyalatokkal. Olajosan mozog, szép lassan folyik le a pohár falán. A szokásos joghurtos-barrique jegyek itt még erősebbek, vanília, friss gyümölcsökkel. Íze meleg, kellemes, barátságos, szintén sok gyümölccsel, elsősorban szilvával, amit csokis kesernye kísér. Jó savai vannak és harmonikusan beépültek a tanninok. Komoly anyag, tüzes hosszú utóízzel.

7. Bikavér, 2006

Szintén ismerős versenyző. 22 hónap hordóban. Hét fajta házasítása, nevezetesen: cabernet franc, kékfrankos, merlot, zweigelt, blauburger és portugieser. Ez is sűrű, kicsit világosabb ibolyás színnel. Üde illat, friss és érett gyümölcsjegyekkel, fűszerekkel egyaránt. Nagyon összetett és egyedi, de mit várjunk hét szőlőfajtától, ha nem komplex illatokat? Picit érezni a 13,5-es szesz melegítését is és a fát. Ízben száraz, kellemes és könnyű inni, ez is példás sav-tannin-alkohol elosztással. Ugyancsak csoki és szilva túlsúly az ízben.
Nagyon jól iható bikavér!

8. Cabernet franc, 2006

A cabernet franc amit el akart házasítani János, de annyira megtetszett neki hogy végül mégis kihozta fajtaborként. Valljuk be, jó ötlet volt!
Szinte fekete szín, olajos, glicerines mozgás. Visszafogott illatok, minden porcikájában kerek és érett illatvilág. Fűszerpaprika, lekváros jegyek, szeder, kávé, kakaó, vanília és alkohol (14%). A korty közepes tannintartalmú, nagyon szép elrendezésben. Nem száraznak mondanám inkább rendkívül ízgazdagnak. Hosszú, mély, krémes ízek, fő jegye a szederlekvár (én már csináltam, tudom milyen…), jó savakkal. Utóíze kellemesen melegít. Kifejezetten tetszett, bár nem volt ismeretlen számomra.

9. Metha Thema Hárslevelű, 2005

A kadarka után el is felejtettem, hogy erre a borra is nagyon kíváncsi voltam. Késői szüret, de száraz bor, 13,7-es alkohollal és 14!!! hónapos fahordós érleléssel. Aranysárga, mély szín, úgy hömpölyög ez is, mint az olaj. Illata csodálatos…leírhatatlan intenzitás, üde, kirobbanó, mégis érett, szerteágazó a bodzától a késői botritiszes jegyekig…méz, muskotályos szőlő, mélység és komplexitás. Sok fa, szép fa. Integrálódva! Ezek után én édes borra asszociálnék. És a bor analitikailag lehet, hogy száraz, érzékszervileg biztosan nem. A gazdag extrakt megteszi hatását az ízlelőbimbókra. Tömény ízkavalkád, meg sem próbálom leírni…az illatot szépen támogatja. Friss és érett egyszerre, teljesen tokajis…még Szepsy István is méltatta, mikor megkóstolta. Kesernyés utóíz…és percekig játszottam a pohár falán lecsorgó cseppekkel, már az maga túlmutat ezen a világon…metha thema…

10. Metha Thema Hárslevelű, 2006

Ami 2005-ben szárazra erjedt ki, az 2006-ban már édes lett. 86g/l maradékcukor teszi érdekessé ezt a hársat. Világosabb szín, fürgébb mozgás, de azért kenődik rendesen. Illatában enyhe animalitás, de jól áll neki, kis komolyságot kölcsönöz, méz, virágok, körte, talán bodza is. Ízben elsőre sok a cukor, de jó savak támogatják. Picit ez is botritiszes. Mintha őszibarackot éreznék…de elfáradt a szám. Finom bor, de a száraz nekem ma különlegesebb volt.

A kóstoló végeztével kétségbeesetten küzdöttem két palack kadarkáért és egy ’05-ös hársért…sikerült beszereznem, bízom benne, hogy nem ma volt az utolsó élményem velük kapcsolatban. János jó borász és szenzációs ember, bár az egyik a másikból következik és az egyik nehezen megvalósítható a másik nélkül, de mindkettő nagyon fontos…remélem értette valaki…
Egy élmény volt! Ha alkalmam adódik a pincénél megismétlem a kóstolást…

(Köszönöm, ill. köszönjük a példás szervezést a Bor Baráti Körnek. Profik vagytok!)