A bordói fajták körüli hype eljutott idehaza arra a nyugvópontra, hogy mi magyarok szakmán belül kiemeltünk közülük magunknak egyet. Nem akarok rosszmájú lenni, de mintha lenne benne valami kizárásos alap is: a kaberné túl éles, a merlot gyakorta túl lekváros, ha drága bort akarunk készíteni belőle. A franc viszont mindig megmarad szolidan középen. Nehéz rajta fogást találni, minden évjáratban biztonságosnak tűnik. Bevallhatom, hogy én soha nem voltam a fajta elvakult rajongója. Sőt, ahogy telik-múlik az idő gyakorta vélem érteni, miért lett a kemény cabernet sauvignon a világsiker, s egyúttal nagyon tudom szeretni a merlot testét, gyümölcseit is. Ám a franc valahogy nehezen győz meg. Pedig tényleg sokkal disztingváltabb két fiatalabb bordói rokonánál, melyek amellett, hogy örököltek tőle tehetséget, mindketten képesek voltak valamire, amire a franc nem: egyéniségek lettek a világban fajtaborként is. A Cabernet franc a biztonságra utazik. Fűszerei, gyümölcsei is finomak, de épp visszafogottsága miatt nagyon-nagyon ritkán kapok tőle igazán maradandó élményt, amiért nem csak pár percig vagyok képes rajongani. No, de majd nekünk magyaroknak sikerül! Sikerül?

Komoly halmazállapot: van benne 10 g/l cukor, az alkohol pedig 15-ös. Illatra tejszín, nugát krém, kifinomult és egyáltalán nem közhelyes chardonnay. Ízre már több fejtörést okozott, kettőség van bennem. Egyfelől az alapanyag hatalmas: a magas extrakt, cukor, alkohol, fa, test mellet a savai is finomak, gyümölcsösség is akad, tehát a klisés barrik chardonnayt szerencsére nem kellett elszenvedni benne. Másrészről mégis a kor jelei azért már ott lappanganak a korty mélyén (megjegyzem a palack tárolása sem volt ideális). Ne pakolgassuk a pincében, most még élvezhető, ereje teljében tud megmutatkozni.

Hol is kéne kezdődnie a szakmán belüli kommunikációnak? Hagyomány alakult ki a Kakas-dűlőben pár éve. Gervai János (Onyx* - headsommelier) és *Demeter Zoltán közös szervezésében egyre népesebb szakmabeli csapat/baráti kör verődik össze augusztusban, hogy valami kis tematika mentén beszélgessenek, megosszák egymás közt saját tapasztalataikat különféle témákkal kapcsolatban. A nap alaptematikája a kadarka volt, de utána természetesen a környékbeli neves borászok jóvoltából száraz tokajiak is kerültek a poharakba. Közben mesélt a kadarka és a furmint múltjáról Nagy Kornél, történész, jelenéről pedig Kovács Tibor, a Hétszőlő színeiben. Sok téma felszínre került az édesítés betiltásától, a régi és a mai borsajtó szerepein át a bioművelés és a klónkísérletek kérdésköréig. Mindenki tudott és mindenkinek lehetett újat mondani és ez a legjobb az egészben.

Feketeség illatban, áfonyával, fekete ribizlivel. Élénk sav, vitális íz, üdeség, fiatalos izgalom a „bármi lehet belőle” érzéssel. Szép a végén is sok friss édes gyümölccsel, bár picit zilált és imperfekt is még.

Eleinte déli gyümölcsös, aztán édeskésen körtés, almás illat. Picit nyers sav, nyers az íze is, a végén egészen citromosba hajlóan.

Újabb érdekesség Németh Attila műhelyéből (egy ideig az utolsó...ha valaki esetleg már unná őket)! Van olyan, hogy az olaszrizling még meg tud lepni egy-egy radikálisabb borral. Németh Attila Gábor édeskés Oldalolaszai közt is volt egy pár ilyen. Barackos, késői szüretes mélység illatban, egy csipetnyi teafűvel. Ízre kitűnő arányok, félédes-édes cukorérzettel, krémes és hosszú ízzel. Temérdek érett gyümölcs, váratlan meglepetés a bor Mátrábol és Olaszrizlingből. Wow.

Újabb érett NAG bor Gyöngyöstarjánból. Szúrós illat, kövességgel, kókusszal, porossággal. Nagy test, telítő alkohol, hosszú és gazdag íz, vastag, komoly bor, igényes, kissé füstös fával. A félszáraz cukor kerekít és a bor is nagyszerűen állja az ídő próbáját, pedig 2010 köztudottan nem volt bőkezű év. Szép. Amellett, hogy zseniálisak és rendhagyó élményt adnak a borász érett tételei, biztos vagyok benne, hogy legalább annyi embernek okoznak örömöt és csalódást is. Pont ettől izgalmasak ezek a borok igazán.

Csalhatatlan példája annak, amikor Németh Attilának épp elsül a keze. Annak idején emlékszem, óriási siker volt ez a bor. És ezek a sikeres fehérborok ráadásul szépen érnek. - Chardonnay és hárslevelű. Illatban csodás tercier jegyek: barack, méz, kis kukorica (de nem agresszíven) és vanília. Ízben abszolút élő bor, nektárosság. Pici alkohol fűt, de a bor maga tartja magát szépen (biztos vagyok benne, hogy ebben a kevés maradékcukornak is fontos szerepe van). Utóízben grillázs. Nagyon tetszett…8 éves bor…

Ha ez a poszt már kiment, valaki szóljon! Kicsit megpróbálom rendszerezni a porette kézirataimat. Igencsak elkallódott jegyzet következik még a nyári napokról. Egy emlékezetes hegyaljai nap. - Gervai János, az Onyx* headsommelier-je, valamint Demeter Zoltán már tavaly is szerveztek egy izgalmas, felettébb jó hangulatú, zártkörű mustrát a Kakasban. Tavaly a hárslevelű, idén a furmint adta hozzá a színpompás hátteret. Most is hozta mindenki, amit otthon/pincében talált „vulkanikus furmint” témában. Jelen volt még a közös szeánszon a Berecz és a Bodó házaspár, Bukolyi Marcell, Gálik Judit - grafikus, Vállai Béla - a debreceni Ikon étterem sommelier-je, Csepreghy Márk - amerikai-magyar borkereskedő, Losonci Bálint - mátrai borász, illetve Takács Lajos - immár Somlóról hazatalált hegyeljai lakos. Micsoda társaság?

Egészen valószerűtlen, csupa-gyümölcs illat: friss, fanyaran édes málnával. Egyszerűen nem lehet betelni vele. Friss savak, laza szerkezet, karcsú test, de nagyon finom gyümölcsök mindenütt. Losonci Bálint nagyon érzi Mátrán a Pinot-t!