Érett, érlelt vonal, a hordó bujkál illatában, mellette sárgadinnye, barack. Súlyos anyag, vastag, savakban szegényes, széles chardonnay, elég lapos és pufi. Hosszú és nagyon szépen beérett gyümölcsöket érezni a korty végén. Összességében tetszett és érezni benne a potenciált is, de a forró év talán közbeszólt...

Németi Zoli nálam a három legjobban kóstoló hazai borismerő ember közt van. Néhány alkalommal nekem is volt szerencsém köreiben kóstolni, ezért is merek ilyet állítani. Octopus néven a művelt alkoholista hasábjairól lehet ő egyébként ismerős. Nem az alapító művalkesz generáció tagja, de szigorú és következetes pontszámairól bizonyára többen ismerik; komoly nemzetközi kitekintéssel rendelkezik, aki sok-sok éve kóstol hazánkban el nem érhető referenciákat is a nagyvilágból. A művelt alkoholistát sokféleképp ítélik meg boros körökben (néhány poszt erejéig magam is csapattag lehettem rövid időre), egy dolgot azonban biztosra veszek: formálták a magyar borízlést és bormédiát is, elfogulatlan és kendőzetlen hangvételük nekem az első percektől (2008) irányadó volt. Kulcsszerepük volt ennek a blognak a születésében is. Amellett pedig én is kitartok, hogy a nemzetközi kitekintés rendkívül fontos ahhoz, hogy a saját értékeinket felismerjük és a helyükön, illetve a világpiacon is kezelni tudjuk. Zoli borszeretete és kíváncsisága odáig “fajult”, hogy két éve elvégezte a Soóst. Borász lett és nyomban be is kapcsolódott évfolyamtársa, Kerekes Zoltán gyöngyöspatai pincéjébe. Ez lett a Hoops.

Azt nem lehet mondani, hogy újkeletű lenne a műfaj, de így pár év elteltével is reneszánszukat élik az alternatív és natúr borstílusok és szezonja is van már. Hazánkban talán nem akkora a hype, de ha valaki követi a szláv, nyugat-európai, de akár más kontinensek boros frekvenciáit, az bizonyára vette az adást, hogy a természetes műfajokra óriási a kereslet. A borászok és a fogyasztók egyaránt natúrlázban égnek, és egyelőre úgy fest, ez nem is nagyon fog változni. - Mindenki, hogy ennek örül vagy sem… Ma a hipszterek egyik nagy kedvencével foglalkozunk, amit PetNat néven vált ismertté. 

Sajátos, de  izgalmas, sokat ígérő aromatika, amiben sötét színű erdei gyümölcsök, bodza, áfonya, kökény, szeder, némi törköly és egy kis animlaitás találkozik. Valahogy az egész borban van egyfajta természetes attitüd. Ízben fanyar, szárító, szikár sav, elég vékonyka test. Friss és nagyon fiatalos bor. Van benne egy kis hűvösség a forró év ellenére. Értem én, hogy ez inkább gasztrovörös, de jól esne némi kedvesség, test és súly még pluszba. 

Rózsás muskotályosság, egyértelmű bukés jegyek. Ízben eléggé lusta, a fajta kesernyés jegyei követelnek az ízben főszerepet. 

Egy világfajta, mely okkal lehet kedvencünk, de akár olyan fajta is, amit sokan messzire elkerülünk. A Chardonnay vélhetően inkább szőlősz-borász oldalról szolgált rá a világsikerre, hisz tényleg nagyon adaptív, jól teljesít mindenféle klímán, termőhelyen, nagy biztonsággal termeszthető szinte a világ bármely borvidékén (itthon is) és a gasztronómiában is mindig megvolt a fontos szerepe. Ideális sokféle borkategróiához: magas minőségű pezsgőtől, a laza reduktívakon át a grand cru palackba zárásáig. Fogyasztói oldalról közben pedig évek óta az egyik leginkább mellőzött fajta; kivéve érthető módon Burgundiában, s önmagában ezutóbbi jelenség is oly sok mindent megmagyaráz nem csak a Chardonnay-anomáliák körül.... Egyrészt megvilágítja a középszerűségbe süppedés veszélyét és okait a világ chardonnay-inak minimum 80 %-a esetében, másfelől az eredetiség, a történelmiség és a termőhelyiség fontosságát a burgundi chardonnay örökérvényű kultuszát is megérthetjük egy hasonló, vegyes sort kóstolva. Egy fajta, mely képes volt műfajában a legnagyobb presztízsre és a legnagyobb középszerre is. A Borkoliban nem rég a világból számos szép példát megkóstolhattam. A végkövetkeztetések előtt jöjjenek előbb a jegyzetek.

Friss citrusok jellemzik illatát. Ízben mandulás, krétás, ásványos, majd krémes és végül kesernyés búcsú, kellemes fehér gyümölcsökkel: körte, alma. Korrekt, fajtajelleges olaszrizling, bár szerkezetében kissé egyszerű.

Merlot a Mátrából, ritka madár, méghozzá markazi. Érdekes földimogyorós illattal indul, váratlan vegetális jegyekkel. Telt, vastag, fekete tónusú korty, fekete gyümölcsökkel, kesernyés, étcsokis, hosszú ízzel a végén. 

Egyszercsak 2019 lett. Mintha tavalyelőtt lett volna, hogy 2007-ben először odaítélték a Borászok Borásza elismerést (**Demeter Zoltánnak), amolyan „kontra-díjként” elindítva valamit, mely egyértelműen feddhetetlenebb, hitelesebb életműdíj szeretne lenni a boros elismerések valóságos tengerében. Rókusfalvy Pál hívta életre a kezdeményezést, melyet az idő is szépen igazolni látszik. Közben eltelt 12 év, s idén is 50 jelölt közül szavazhattak a hazai borászok egymás közt, hogy aztán áprilisban kiderüljön, ki is lesz a jobbak legjobbja. Gratulálunk minden jelöltnek! A névsoron végigpillantva öröm látni, hogy a hazai élvonal objektív szompontok alapján is szerepelni tud közös platformon, és hogy díjat odaítélni a korszellem értékeinek megfelelően is képes a borszakma. Ebben az évben kicsit komolyabb keretek közt lehetőség nyílt együtt kóstolni a korábbi nyertesekkel és az idei 50 jelölttel, méghozzá nem is akármilyen csillagzáporral, egészen 9 pontig:

Folytatjuk (számunkra biztosan) méltán nagy sikerű rajnai köreinket. Ebben a fordulóban egy kivételes nemzetközi merítésről folyik majd a szó, melyet Bernáth Józsi barátunk szervezett és többnyire állított is össze, persze segítettünk is neki ebben 1-2 palackkal (mondjuk én csak meginni/megírni). A rajnairól tudjuk, hogy sokfelé jól érzi magát a világban, ezért is hívjuk világfajtának, de arra azért nem gondoltam, hogy a szavazást követően az első háromban egy németül beszélő címke sem lesz majd…. A mi Józsink módszeres vakkóstoló szervező, ezért haladjunk csak szépen sorban (egy vak kör után vissza lehetett kérni a fejvakargatósabb darabokat újra, aztán 3 sorszámot kellett mondani mindenkinek):