Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:

Pár hete a neves villányi pince második generációját képviselő Bock Valér fehérborait vettük górcső alá. Ma eljött a napja a vörösöknek is. Hogy pontosan miben másak, mint a családfő eddigi borai, azt nehéz lenne megfogalmazni: mindenképp több a burgundi palack (cabernet esetében is, ami kicsit nekem mindig fura) és összességében limitáltabb palackszámokról van szó, mellyel az éttermeket célozza meg a birtok. Ám organoleptikusan közben a DNS-üket ezek a borok sem hazudtolják meg: viszonylag magas alkohol, komoly tanninok, érezhető hordó, (all in all) újfent délies vonások következnek, alaposan kiszellőzött palackokból:

Sok fűszer, bors, intenzív, újvilágias karakter, finom érleléssel. Izgalmas és egyedi aromatika. Markáns tannin, hosszú, telt, szárító és tapadó korty. Étcsokis íz, nagyon fiatal szerezet, vaníliás lecsengéssel. Itt még egy pár alkotónak be kell épülnie, nincs még egészen egyben, de ígéretes stílus. (6)

Vegetális, enyhén cefrés, finoman fűszeres illat. Szárító, tömör, fekete ribizlis, sötét gyümölcsös ízek. Sok tannin, kevéssé kifinomult bor, közben húsos textúrával, a végén tapadással. (5+)

Leginkább animális buké, fűszeres jegyekkel kiegészülve. Széles korty, tanninos, vastag, szárító íz, kissé kusza és összességében elég kevés benne a gyümölcs, s valahogy hiányzik a kedvesség is. (5)

Finom és tiszta fűszerek, füstölt hús, szép és egyedi aromák. Eleven korty, fűszeres, modern, lendületes íz, sok tannin és magas sav. Nagyon fiatal még, de tele van potenciállal, energiával. Kell még neki egy kis idő, de már most is szép, modern felfogású villányi bor. (6+)

Animális, izgalmas, komplex buké, finom gyümölcsök: szilva, meggy. Jó sav,  sok fűszer, tapadó, szárító íz, igen magas tanninokkal. Szép szárítás, fiatal még, de nagy potenciál van még benne. Az árcímke mondjuk nem szerénykedik. (Erős 6)

Szigorú, fekete fűszerek, visszafogottabb, de elegáns buké. Finom tannin, szép szerkezet, sötét húsú gyümölcsök díszeivel. Telt, sűrű szövet. Fiatal még. Arányos, intelligens bor! Jár a taps. (6+)

Sötét mag, rubin széllel a pohárba pillantva. Sok-sok cabernet-s fűszer szövi át az illatot. Magas tannin, szárító íz, tapadás, ami mellett egyelőre kevés erényt vélek felfedezni benne. A végén étcsokis ízzel búcsúzik. Voltak már ennél sokkal szebb kiadásai is. (5+)

De nem a szomolyai Attila! Mély rubin szín, elég sötét maggal. Illatban az animalitás vezeti. Ízében durva tannin, animális/brettes jelleg, nem győzött meg sajnos... (3+)