Portugália sokunknak sötét ló, alighanem még a “legeslegvájtabbfülűebbeknek” is. Talán kicsit el is feledkeztünk róla a nagy piaci zajban, ám Douro mind száraz, mind édes borai kezdenek újra a látómezőnkbe kúszni. Több száz autochton fajta, egyedi borok, eredeti stílusok, 45000 hektárnyi meredek dűlő szőlővel beültetve, zömében teraszos művelésmóddal (melyek egy részét robbantásokkal alakítottak ki a sziklás talajba). Maga a palából kirakott táj is igéző és drámai. Fagyos tél, forró nyár a folyó völgyének sajátos mikroklímáival, ahol a folyó egyben a kereskedelem folyosója is egészen az oceánpartig. Két tételt kóstoltunk meg egy meghatározó helyi szereplőtől.