Gondolatok a biodinamikáról.
hol is kezdődik a tudatosság?
Egyre több szó esik napjainkban a tudatosságról. Ez igaz az élet minden területére, kissé talán még elcsépeltté is kezdenek válni ezek a kifejezéseink: tudatos vásárló, tudatos táplálkozás, környzettudatosság stb. Az hogy a tudatosság valójában hol kezdődik a fejben vagy a szívben azt elég nehéz megmondani. Azt hogy a biodinamikusság e kettő közül hol kezdődik, sokkal könnyebb…
A biodinamikus gazdálkodás tulajdonképpen a természettel való maximális összhangra való törekvés. Arra való törekvés, hogy a mezőgazdasággal (és/vagy állattartással) foglalkozó mindenkori ember az őt körülvevő komplett egészt képező, minél tágabb környzetébe, minél tökéletesebben bele tudjon simulni, olvadni, asszimilálódni. Egészen a kozmikus erőkig vezethet ez a minél tágabb környezet. A biodinamikában az, hogy nincsenek vegyszerek, legfeljebb természetes főzetek, már nem erény, hanem alapvető tény. Itt a természetesség, a tudatosság egy sokkal magasabb szinten valósul meg. A Terra hungaricán is levetített L’espirit du Vin filmet végignézve mondjuk elsődlegesen az (a kissé nyugtalanító) érzésem támadt, hogy alapvetően a biodinamika egy meglehetősen tágan értelmezett és még annál is szerteágazóbb elveket követő, kissé nehezen átlátható rendszert képez. Mintha minden borász ’a maga egyéni biodinamikájában’ gondolkodna alapvetően (noha egyértelműen kommunikálnak egymással, természetesen létezik ellenőrző szerv is stb).
Egyfelől a megértéshez el lehet indulni onnan, mi volt a jellemző gazdálkodási mód évszázadokkal (vagy épp évtizedekkel, a durva vegyszerek használatának bevezetése, tömegtermékek előállítása, gépesítés) előtt. Az mindenki számára világos, hogy akkoriban a gazda nap, mint nap kijárt a szőlőjébe, bizonyára ismerte minden tőkéjének a maga állapotát, „jellemét”, az apjától, nagyapjától leste el, mikor mit kell tenni a szőlővel, hogy finom bor legyen belőle. És az is lett (fajélesztő és kemikáliák nélkül is). De a legtöbbeknek meggyőződése, hogy sok területen az ősök a Holdat és a csillagokat is naptár szerint figyelték és ezek tényleges hatását érzékeltek a termények betakarításakor is, amit tehát ehhez is igazítottak. Ebben a témában különösen izgalmas az a kis spanyol legenda, miszerint egy eldugott kis tengerparti falucskában a férfiaknak természetesen mindnek volt saját bora. Megkóstolták sokszor egymásét is. Az a szerencsés borász, akinek viszont a legfinomabb Garnachája volt közülük köztudottan nem rendelkezett saját szőlővel. Egy ideig elhitték a hazugságot, hogy a nagybátyja, sógora szőlőjéből készíti az isteni nedűt, ám egyszer rajtakapták, amint éjjel, a telihold fényénél lopja a környékbeliek szőlőjét. Hát abból a szőlőből készült a legfinomabb bor.
A biodinamika talán legtöbbet idézett és vitatott eleme a preparátumok alkalmazása, ahol aztán meglátásom szerint végképp a legsokfélébb elvek mentén gondolkoznak a borászok. Viszont sokminden érthető lett a filmben látottak alapján. Az nem is kérdéses, hogy egy ökörszarvba gyömöszölt maréknyi trágya, melyet elásnak a szőlőtőkék közt bizonyos helyeken, az valós hatást nem fog gyakorolni szinte még a közvetlen fölötte fejlődő növényre sem. A lényeg itt tulajdonképpen az, hogy a különféle receptek alapján összeállított preparátumok valójában az élet egyfajta esszenicáját jelentik, s ez durván lefordítva egyfajta kommunikáció a gazda és a termesztő kulcsközeg, vagyis a talaj között. - Iránymutatás a talaj számára, hogy mi is lenne az optimális összetétel a termesztéshez. Boszorkányságnak tűnhet elsőre, de az egész biodinamika tulajdonképpen a kommunikációra épül a környezet és az azt megművelő ember közt. Mintha a gazda valójában tényleg csak finomhangolásokkal sugallná, súgná a szőlőnek, a talajnak, és az ott élő életközösségeknek a fülébe, hogy mit is szeretne elérni…persze mindez nem könnyű, ha tekintetbe vesszük, hogy néhány évtized alatt számos remek termőhely alapflóráját/faunáját szó szerint „lenullázták” a vegyszerekkel (s persze a káros mikrooragnizmusok, kártevők mellett a hasznosaktól is sok helyütt örökre megfosztották a növénykultúrákat). A cél egyértelműen a minél természetesebb bor, mely lépes mesélni erről a kényes egyensúlyról, a termőhely eredetiségéről, az évjárat megismételhetetlenségéről, az egész bor sajátosságáról, természetességéről.
Az egyik legnagyobb kérdés számomra az egész történetben az (hogy magyar vonatkozást is nézzünk), hogy tényleg mennyire lehet egy hasonló ’vallást’ olyan ’bűnös’ közegben megvalósítani, ahol több tíz éven át számolatlanul szórták, locsolták ki a természetbe a legkülönfélébb vegyszereket? Persze sokat betiltottak közülük aztán (ettől még a földbe jutottak), jöttek helyettük újabbak, jobbak, amikkel szerintem csak még többféle idegen anyag került a talajba. Ha el is érte már Sopron, Tokaj partjait a biodinamika irányzata, ki tudja megmondani, mikorra tisztul ki teljesen az ilyen talaj? Nehéz ezeket a dolgokat megfogni. Rengeteg őszinte és valóban tiszta szívből jövő érzelmet éreztem a biodinamikus borászok szavaiban. Bemutatták, hogy a termőföld tényleg egy valódi, élő közeg, aminek biodiverzitását nem korlátozni kell, hanem pont, hogy segíteni kell annak kiteljesedését.
Franciaországban egyértelműen ezt az irányzatot tartják a tömegtermékek áradata ellenében fölmutatható egyetlen igaz minőség zálogának. S az eredmények igazolni látszanak ezeket a borászokat, akiknek az átszellemültsége, bölcsességgel vegyes, irigyelnivaló nyugodtsága, harmonikus kisugárzása talán még nagyobb bizonyosságot ad nekünk. Tényleg érdekes, hogy tulajdonképpen nem is kell új dolgokat kitalálni: ott van minden kérdésre a válasz a múltban. Csak pár évtized alatt fölgyorsult és fenekestül fölborult minden. Ők mind képesek voltak megállni egy percre és belegondolni, hogy tényleg megéri-e ebbe az irányba haladni, elindulni, vagy inkább múltbéli, ősi egyensúlyokban, igazságokban rejlenek-e a válaszok. Abban talán mind egyetértünk, hogy egyszerűen nem adhatja ugyanazt a minőséget egy óriásbirtok csúcstechnológiával, súlyos palackszámban elkészült, sokszor valóban érezhetően szellem és izgalom terén is üres bora és egy fenti elvek mentén, gyakorlatilag magától és szívből megszülető ital.