A hosszú csendet ismét megtörve… Mivel végre újra lehetnek beltéri események, nem is vesztegettem hát az időt: május utolsó péntek estéjét le is fixáltam a Borganika Stúdióval, így ismét a megszokott helyszínen kóstolhattunk tokaji ritkaságokat, ezúttal a tarcali löszről. Azon belül is számomra az egyik legszebb példa kerül ma a poharakba hárslevelűből: méghozzá az idei TokajGuide-ban egy csillagossá előlépett Kikelet Pincészet Lónyai-dűlőjéből. Berecz Stephanie-nak hála egészen a kezdetekig vissza tudtunk nyúlni az időben, a TokajDry-hőskorszak hajnalát jelentő 2005-ig. Lássuk, hogyan érnek a löszös szárazak, ha Bereczék segítik őket világra!

Lónyai, de pontosan miért?

Ami a Lónyai múltját illeti, nos némileg balladai homályba burkolózik az egykori bárói család és a dűlő kapcsolata. A legendás (Tarcal és Tokaj közt húzódó) Mézesmál promontórium része volt ez a terroir is, majd a hajdani Középhegy része lehetett (1670-ben), és így másodosztályú területként fordul elő klasszifikációkban. Az 1772-es Mária Terézia-féle úrbárium is említi, de biztos, hogy már korábban is létezett Lónyai néven. 

Egyébként a Lónyai család már a 16. század második felétől gyakorta felbukkan a hegyaljai összeírásokban, de az sajnos nem derült ki máig, pontosan hogyan és mikor kapcsolódtak a Lónyai-dűlőhöz (Nagy Kornél eddigi kutakodásai szerint).

Referenciák és az érés löszborokban

Azt viszont tudjuk, hogy Stephanie dűlős hársai közül az egyik legkedvesebb példa, melyben már fiatalon jönnek a fajta legszebb aromái, miközben a löszös terroirt is gyönyörűen magán viselik ezek a borok. Sőt ezek a Lónyai hársak voltak annak idején az első kézzel fogható bizonyítékai annak, hogy a lösz nem csak édesben, de szárazban is komoly borokat képes adni; sokszor kedvesebb, elegánsabb arcéllel, mint Mádon vagy más vulkáni területeken.

Hovatovább nekem az is meggyőződésem, hogy noha a Kassait és a Vátit szokás hosszabban érlelhető Kikelet bornak kikiáltani, a Lónyai az idő próbáját is szebben állja a pince szárazai közt. Eddigi egy 12 éves **Bott Teleki Furmint (2007-ből) volt a csúcstartó löszbor, amit kóstoltam és határozottan erényekről tudok beszámolni. Vajon ez ma megdőlhet (2009, 2007, 2005)?

Jöjjenek a konkrét tapasztalatok édes ráadással:

Lónyai 2019*

Friss grapefruitos, fehér húsú gyümölcsös, enyhén zsályás aromák, sokat szelídült az illat pár hónap alatt, de még most is sok a zöldfűszer, herbális jelleg, üde, fejlődő primer jegyek sora. Friss íz, egyszerre könnyed és erőteljes is: friss, eleven savú, szinte roppan és vibrál a szájban hosszan. Feszes, tiszta és szárít a vége. Szuper, energikus korban van most, de nagyon kíváncsi vagyok, mivé fejlődik. 6+

Lónyai 2017*

Itt például egész más érettségi állapot fogad! Álomszép palackbuké, a mézes, hársas palackos jegyek dominálnak, most kezd igazán formába lendülni. Íme az illat, amilyet csakis a legszebb TokajDry tételek tudnak (Bott, Homonna, Jakab stb). - Haribo, friss, mézédes narancshús, szuperérett sárga húsú gyümölcsök (a 19-es fehérsége után). Ízben ez is feszes, magas sav, magas bor, vibráló savval, a végén azonban lesimul, emlékszem fiatalon nem szerettük a 17-es Kikelet borokat, s akkor Stephanie mondta, kell nekik az idő...mennyire igaza lett! Most kezdenek összeállni szép egységgé az alkotók, gyönyörű szerkezetté. Egyfajta meszes terroirjegy jellemzi, nem annyira a sósság. Éterien tiszta kortylefutás. 7

(Ez a palack saját készlet és már a folyamatos coravinezések miatt erre a kóstolóra kevés lett volna a leapadt üveg. A megmaradt fél palackot nagyon izgalmas lesz megfigyelni még pár évig…)

Lónyai 2015*

Nagyban hasonlít a 17-esre, de van egy kis kréta a sárga húsú gyümölcsök mögött, itt is egyértelmű és csodaszép, definiált palackbuké, egy kis barack és mandula is megjelenik orrban és érezhető a 2-2 éves lépcső szépen a 3 bor közt. Ízben kerek, sima felszín, krétás, meszes hatás. Szép érettség, a végén magas savval (érezhetően odafigyeltek erre a savra szüretkor). Precíz, pontos és az érettsége okán is dúsabb, husibb, zamatgazdagabb az előző kettő után, valamivel lágyabb tapintású savval. Komplexebb, s az érettség annyi mindent hozzátesz és nem vesz el belőle! Fiatal formájához képest mit sem kopott fénye. Erős 7

Lónyai 2014

Valamivel gombásabb, nehézkesebb, és idegen illat, a beteges, esős évjárat előnytelen gyümölcskaraktere megjelenik a bukéban, érintésnyi botritisszel (szellőzve több gyümölcsöt, érett citrust mutat napokkal később). Ízben is van egy ilyesmi gombakarakter, de aztán feszes, éles savak jönnek: kimondottan rideg, szikár, csontos és nagyon savas bor. Mellette más nem is nagyon érezhető. Rengeteg citrus tapad az ember fogára. Szigorú bor, némi kedvesség, dísz jól esne… Viszont még nem öregszik ez sem! 5+

Lónyai 2012*

Ismét tisztább és meglepően fiatalos buké! Fiatalon rajongtam érte. Friss, érett zöld és fehér húsú déli gyümölcsök, passion fruit, maracuja, egyszerűen gyönyörű, kortalan illatok. Aztán a levegőn puskaporosabb lesz. Széles, dús bor, de a test és a harapható gyümölcs mellett eleven savú is. Itt is egyértelműen érezni, mennyire vigyáztak a forró évben is a savakra! Fehér húsú gyümölcs, őszibarack, zöldalma és körte (sőt citrusok) díszítik, a végén pici sóval (a végén némi halvány fenollal, talán a vastagabb bogyohéj okán is). Tiszta és definiált szerkezet, szép löszkarakterrel. Parádés formában van ez is a halmazottan kánikulai év(ek) ellenére (vö. 2011). Ezen az amúgy is meleg termőhelyen ez a bor igazi bravúr. 6+

Lónyai 2009*

Fiatalon ezt a és a 2012-est pontoztam a legmagasabbra. Elsőre bizonytalan, aztán tompa és alig kivehető lesz aztán, meglepően zárkózottan viselkedik a levegőn, csak egy kis friss fehér húsú őszibarack marad, szép palackérettség jegyeivel és fehér virágokkal. Tiszta, fiatalos, feszes, citrusos íz, fehér húsú gyümölcsökkel. Kecses ízvilág. Elég visszafogott, diszkrét bor, de jellegezetes, nagyon cizellált savú. Moderált ízben semmi érettség egyelőre, kristályosan tiszta és bájos, tipikus Lónyai ízvilág (de illata fogyatkozó periódusba ér lassan). Elképesztő, még mennyire fiatalos bor 11 évesen! Napokkal bontás után is kortalan ízek. 6+/7
(A második palack szebb volt, tartalmasabb, mézes, méhviaszos, hársas lecsengéssel...)

Lónyai 2007**

Tiszta tercier buké, sok palackérett jeggyel, barackos, sárga gyümölcsös, haribos érettséggel, még a szép, elegáns oldalon belül. Megidézi a legszebb Bott és Homonna szárazak szépségét. Nem inog meg. Sőt gyönyörűen nyílik. Ízben sima, konzisztens, varratmentes, kerek felszín, sok cukor, szélesen terül szét a szájban. Húsos, vastag, de komplex, hosszú és elkpesztően sok réteggel bír. 2007 zseniális...a kitűnő évjárat egyszerűen olyan beltartalmat ad a bor mögé, ami egyrészt képes a 2000-es Úrágyát is megidézni, másrészt elemi (értsd nem tervezhető) eltarthatóságot, gazdagságot adott a száraz borokba (vö. **Szepsy Nyulászó 07, **Bott szárazak). A gyümölcsös cukor természetesen ebben fontos szerepet játszik. De ez a bor nemhogy most él, de érzésem szerint még évekig csúcson lehet! Képes a Teleki 2007 nyomába érni, mármint amilyen az volt bő két éve, ezzel pedig a legidősebb löszbor, ami még majd kicsattan ma is...! A sor legszebbje. 7+

Lónyai 2005

Még intenzívebb érettséget áraszt az illat, sok barack, sárga húsú gyümölcsök, tercier szépség, de hibáktól, oxidációtól mentesen. Ez is szuperül nyílik a pohárban. Fejlődik, kinyílik, akár egy sárga, nagyszirmú virág, mézes, méhviaszos díszekkel a fajtából eredően. Ízben már ott a kor, sok viaszos, petrolos jeggyel, kis oxival, sorjásabbak a savak, kicsit már kezd átbillenni, de még a sósság, a szikár sav, a termőhely is jelen van (a gyümölcsök viszont elhalványultak). Száraz bor, elfogyó díszekkel, de élmény megtapasztalni fejlődését, üzeneteit, tanulságait 15 év után. Az illat csoda, ízben már jelzi, hogy érdemes meginni. Így 6

(Itt a második palack sokkal oxidáltabb állapotban volt, ami pár nappal később csak erősödött a vákuum alatt is.)

Lónyai édes Szamorodni 2008*

Nem túl sötét szamorodni a korához képest. Halvány arany. Illatban sem igazán kitárulkozó vagy erőteljes: sok gomba, botritisz, méhviasz, propolisz, méz, sárga húsú gyümölcsök. Szép érettség jellemzi. Csodás szerkezet, sok sav, barackos jegyek, hosszú kortylefutás. Mégsem telít el, megvillan a löszös légiesség és elegancia itt is. Kandírozott jegyek, élénkség, kristálytiszta, feszes és szárító vég, citrusos, marmeládos ornamentikával. Meglehet, hogy fiatalon nagyobb élményt jelentett kóstolása, de most is kiváló! 7+

Szeptemberben Nobilis Barakonyi Furmintok, októberben várhatóan Jakab szárazak (Homonna-style), novemberben **Bott Exczelencziások után decemberben egy 93-as aszúsorral tér vissza a TokajMagic-series...! Részletek és dátumok hamarosan! Stay tuned.