Demeter Zoltán Birtokfurmint 2007.*
Vélhetően az utolsó tánc e kedves borral. Még 2009 karácsonyán rezerváltam az utolsó palackot az üzlet borhűtőjében saját részre. Pontosan egy évvel korábban találkoztam vele utoljára. Néhány hónapja a fiatalos, bordói palackos, gumidugós, 8-as utódhoz is volt szerencsém, nehéz lett volna (nem külső alapján) összevetni a két szép bort, talán a következő 2008-as palackkal közelebb jutok az igazsághoz majd (bár a 2009-es évjárat máris megérkezett).
Még mindig fiatalos citromszín, olívzöld reflexek, aztán barackos, kukoricás illat, már a kor jegyeivel. Elegáns savérzet, sárgabarackos ízek, (a szintén félszáraz Németh Attila Concubinához képest, itt már kicsit jobban) fednek a zamatok, de más műfaj és ez is úgy jó, ahogy van. Melegedve aztán némi ásványosság, és sok fehérhúsú gyümölcs bújik elő a borból, a végén finom kesernyés búcsúval. Gazdag, mély (némileg az alkoholnak köszönhetően), remek, sőt ideális félszáraz bor ez is. Bár arra gondolok eközben, hogy a műfajok mestereinek remekműveinél is van mindig jobb emlék a fejünkben. Nehéz lehet igazán jó (=komolyan vehető) félszáraz bort készíteni, bár kétségtelen, hogy a Furmint éppen megfelelő alany lehet hozzá. Egyszer csinálok egy igazi félszáraz tokaji kóstolót (a sok száraz után/mellett ők is megérdemlik a figyelmet). Tanulságos lenne.