Közeleg ismét Márton nap. Már itt vannak és egyre csak jönni fognak 2014 első szüreteiből az újborok. A bor még mindig egy olyan kivételezett élelmiszer, melynek pontos összetételét a csomgolás alapján sem tudjuk meg. A szőlőben használt felszívódó és egyéb vegyszereknek ugyan szigorú várakozási idő előtt szabad csak a gyümölcsre kerülni, de máig nem tudja senki, hogy milyen mértékben halmozódnak fel ezek a szerek a különféle érési fázisú gyümölcsben (most nyilván a legkorábbi szüret boriat kóstolhatjuk). Elvileg az emberre veszélytelennek ítélték meg ezeket a szereket (részben azok, akik a kemikáliák forgalmazásából élnek), de (együttes) hatásukról semmit nem tudunk. Senki nem tudja, pontosan milyen szinten módosítja a gyümölcs összetételét évi nyolc permetezés felszívódó permetszerrel?

Az olyan években, mint amilyen 2014 is volt fokozottabban töpreng el az ember, hogy az ideihez hasonló, gyakorlatilag egész éves lisztharmatnyomás kiváltotta folyamatos védekezés mellett melyik bort érdemes a saját és szeretteink poharába tölteni. Pár hete Takács Lajossal diskurálva Bodrogkisfaludon (új lakhelyén) elmondta, hogy neki már megvan a napi bora 14-ből is, de egy átlag borivó, aki nem nézi végig a határban, hogy miként és mivel is fújják folyamatosan az év során a bor alapanyagát, annak biztos eszébe sem jut, hogy egyik vagy másik évjáratban, egyik vagy másik termelőnél micsoda méreteket ölthet a kemikáliák koncentrációja. A 2014-es olyan év, amikor érdemes kicsit mögé nézni ennek a rendszernek és a tömegtermékek piacának. (Illetve mindenki eldönti maga, hogy mennyire akarja kitenni a szervezetét különféle, biztonságosnak megítélt vegyi anyagoknak.)
A bor, amint a legtöbb élelmiszer, továbbra is bizalmi termék, az élet pedig továbbra is rövid: érdemes olyan bort választani, aminek az eredetét, kezelését, hátterét minél jobban ismerjük. Van már bőséggel olyan borász, aki ugyan nem bejegyzetten bio, de alapvetően gyógynövény és egyéb természetes kivonattal kezeli a szőlőt (csalán, narancsolaj, algakivonat stb). Ha a borászokkal beszélgetünk, meglátogatjuk őket, hamar kiderül, hogy vannak termelők, akik hektáros fekvéseket „engedtek el” a lisztharmat hatására (2010-ben is), mindezt pontosan azért, mert olyan bort nem akarnak inni onnan, aminek gyümölcse amellett, hogy vegyes minőségű alapanyagból készült még vegyszerekkel is terhelt. Pedig nekik ez élet-halál kérdése, a kész, palackos borból tartják el családjukat, de számukra kulturális kérdés, hogy a bor a tiszta gyümölcsről, a minél érintetlenebb termőhelyről szól. (Talán más lapra tartozik, de szélmalomharcuk ezért is keserves, mert bionűvelés is csak ott tud megvalósulni, ahol az a napi gondolkodás szerves része: ha az egyik szomszéd a tavaszi metszés óta nem volt kinn a területén, a másik a két évvel korábbi metszés óta nem bukkant föl, így szigetszerűen megvédeni a szőlőt agresszív felszívódó hatóanyagok nélkül nem kis kihívás.)
(Ehhez némi támpontot nyújthat a holnapi Mitiszol? címre keresztelt rendezvény az Akváriumban, ahol csupa természethű borász borai mellett hasonló elven készült párlatokat, szörpöket és egyéb finomságokat kóstolhat akár az egész család.)

http://mitiszol.hu/