Orsolyák Attila érdekes ember. Az igazat mondja, nem csak a valódit. Senki ne várjon tőle romantikus tündérmeséket a borok születéséről. Ő a kőkemény rögvalóság viszontagságai mellett fogott bele saját birtok kiépítésébe méghozzá akkor, amikor már rengeteg tehetséges borász lepte el Tokaj színtereit. A Furmint Februáron nagy hatással voltak rám az Istenhegy Kisbirtok név alatt készült borai. Akkor elhatároztam, hogy (pláne mivel a boraikról akkor nem tudtam megemlékezni) legközelebbi tokaji látogatásom alkalmával fölkeresem Orsolyák Attilát.

Így is lett: vele egyeztettem először időpontot. Bodrogkeresztúron bérel pincét a teljesen önerőből, ténylegesen hordóról-hordóra építkező, lelkes borász, aki olyan fába vágta a fejszéjét, amely ugyan kemény, de lehetett látni számos biztató példát a múltban a fölemelkedésre ilyen volumenben. Tokaj egy útvesztő annak, aki nem ott nőtt föl, nem szembesült egész életén át a fölmerülő ellentmondásokkal, problémákkal (komoly külföldi tőkével is nagyon nehéz itt életben maradni, úgyhogy minden elismerést megérdemel az, aki hirtelen mégis belevág szerelemből). De ő szépen elindult a maga útján.

A rátkai Istenhegyről szüretelt In Medias Res 2007-ből az első bor volt, amit a pince készített, s Albert Gazda egy véletlen találkozásnak köszönhetően rögtön be is pontozta masszívan. Attila kétlaki életmóddal tavalyig tudta ellátni a birtokot. Az első, Rátka melletti Istenhegy-dűlő után olyan különleges helyen sikerült területhez jutnia, mint a mádi Szent Tamás egyik nyúlványa (Rátkán szükség van a jó arcokra, mert több hegyaljai településsel ellentétben - és sajnos még többhöz hasonlóan - még semmiféle közösségi munka nem indult meg; pedig a rátkai dűlőkből meglepetések várnak még ránk).
Tavaly óta borvidéki lakos lett hősünk, s közben a Szent Tamás száraz-potenciálja is kezd egyre szebben kibontakozni a pince (egyébként igen jó minőségű) hordóiban. A történet 2011-re érett be: megszületett két igen biztató minőséggel, egyedi karakterrel büszkélkedő száraz bor.

A hordóminták után ezeket kóstolgattuk a pince árnyékában, gólyák kelepelése mellett:

Szent Tamás 2012 (M)
Nagyon friss illat. Sűrű középen, majd szétveti az energia ezt a bort, de ugyanakkor még kissé rendezetlen is. A kuszaságot még a hordóban lesz ideje átformálni. Tehetsége, tisztasága már most élményt nyújt. Maradékcukor és alkohol is érezhető benne, de beérik ez még a palackozásra…!

Szent Tamás Hárslevelű 2011
Illatban púder, virágpor, méz, elsőre kissé szúrós formát öltve, gyógyfüvekkel: oregánóval, borsikafűvel. Ízben a fahatás nem csekély, de amint említettem: igényes hordóból jön. Krémesen olvad, végén egyszerre sós és vaníliás, amit a fanyarkás savak ellenpontoznak citrusos gyümölcsökkel. 6+

Szent Tamás Hárs-Furmint 2011.*
A két fajta 7:3 arányban osztozik a boron. Illatában elsőre (Bottos) gumicukor, virágok, kis aszpirin, aztán friss nyári gyümölcsök: sárga dinnye, birs, mindez csodás tisztasággal megint. Ízben aztán csontos, szikár savakba ütközünk. Valósággal robbannak és röpítik a kortyot. Cserekben sem szűkölködik! Mégis hihetetlen hosszú lendület és ív párosul az extrém savérzet mellé! Nyilván tolerancia kérdése is, hogy valakinek ez egyensúlyos-e. Étel mellett szerintem még komolyabb lehet az élmény. Hűsítően mentás ízmaradék teszi még színesebbé a bort. 7(+)

Késői Szüret 2012 (M)
Illatában megint a Bott Juditéknál megismert édes-hordómintás jegyek jelennek meg: banán, felezett őszibarack. Tiszta, mézes, haraphatóan gazdag íz, benne ismét számottevő barackossággal. Mégis könnyed, lesimult, jól iható édes bor, mely a krémességtől, az érintésnyi hordótól csak szebbnek tűnik.