x

Ripka Gergely

Orsolyák Attila pincéjében jártam

ezúttal jegyzetekkel

Orsolyák Attila érdekes ember. Az igazat mondja, nem csak a valódit. Senki ne várjon tőle romantikus tündérmeséket a borok születéséről. Ő a kőkemény rögvalóság viszontagságai mellett fogott bele saját birtok kiépítésébe méghozzá akkor, amikor már rengeteg tehetséges borász lepte el Tokaj színtereit. A Furmint Februáron nagy hatással voltak rám az Istenhegy Kisbirtok név alatt készült borai. Akkor elhatároztam, hogy (pláne mivel a boraikról akkor nem tudtam megemlékezni) legközelebbi tokaji látogatásom alkalmával fölkeresem Orsolyák Attilát.

Így is lett: vele egyeztettem először időpontot. Bodrogkeresztúron bérel pincét a teljesen önerőből, ténylegesen hordóról-hordóra építkező, lelkes borász, aki olyan fába vágta a fejszéjét, amely ugyan kemény, de lehetett látni számos biztató példát a múltban a fölemelkedésre ilyen volumenben. Tokaj egy útvesztő annak, aki nem ott nőtt föl, nem szembesült egész életén át a fölmerülő ellentmondásokkal, problémákkal (komoly külföldi tőkével is nagyon nehéz itt életben maradni, úgyhogy minden elismerést megérdemel az, aki hirtelen mégis belevág szerelemből). De ő szépen elindult a maga útján.

A rátkai Istenhegyről szüretelt In Medias Res 2007-ből az első bor volt, amit a pince készített, s Albert Gazda egy véletlen találkozásnak köszönhetően rögtön be is pontozta masszívan. Attila kétlaki életmóddal tavalyig tudta ellátni a birtokot. Az első, Rátka melletti Istenhegy-dűlő után olyan különleges helyen sikerült területhez jutnia, mint a mádi Szent Tamás egyik nyúlványa (Rátkán szükség van a jó arcokra, mert több hegyaljai településsel ellentétben - és sajnos még többhöz hasonlóan - még semmiféle közösségi munka nem indult meg; pedig a rátkai dűlőkből meglepetések várnak még ránk).
Tavaly óta borvidéki lakos lett hősünk, s közben a Szent Tamás száraz-potenciálja is kezd egyre szebben kibontakozni a pince (egyébként igen jó minőségű) hordóiban. A történet 2011-re érett be: megszületett két igen biztató minőséggel, egyedi karakterrel büszkélkedő száraz bor.

A hordóminták után ezeket kóstolgattuk a pince árnyékában, gólyák kelepelése mellett:

Szent Tamás 2012 (M)
Nagyon friss illat. Sűrű középen, majd szétveti az energia ezt a bort, de ugyanakkor még kissé rendezetlen is. A kuszaságot még a hordóban lesz ideje átformálni. Tehetsége, tisztasága már most élményt nyújt. Maradékcukor és alkohol is érezhető benne, de beérik ez még a palackozásra…!

Szent Tamás Hárslevelű 2011
Illatban púder, virágpor, méz, elsőre kissé szúrós formát öltve, gyógyfüvekkel: oregánóval, borsikafűvel. Ízben a fahatás nem csekély, de amint említettem: igényes hordóból jön. Krémesen olvad, végén egyszerre sós és vaníliás, amit a fanyarkás savak ellenpontoznak citrusos gyümölcsökkel. 6+

Szent Tamás Hárs-Furmint 2011.*
A két fajta 7:3 arányban osztozik a boron. Illatában elsőre (Bottos) gumicukor, virágok, kis aszpirin, aztán friss nyári gyümölcsök: sárga dinnye, birs, mindez csodás tisztasággal megint. Ízben aztán csontos, szikár savakba ütközünk. Valósággal robbannak és röpítik a kortyot. Cserekben sem szűkölködik! Mégis hihetetlen hosszú lendület és ív párosul az extrém savérzet mellé! Nyilván tolerancia kérdése is, hogy valakinek ez egyensúlyos-e. Étel mellett szerintem még komolyabb lehet az élmény. Hűsítően mentás ízmaradék teszi még színesebbé a bort. 7(+)

Késői Szüret 2012 (M)
Illatában megint a Bott Juditéknál megismert édes-hordómintás jegyek jelennek meg: banán, felezett őszibarack. Tiszta, mézes, haraphatóan gazdag íz, benne ismét számottevő barackossággal. Mégis könnyed, lesimult, jól iható édes bor, mely a krémességtől, az érintésnyi hordótól csak szebbnek tűnik.

X

Ripka Gergely

Német Riesling-magaslatok: Grosses Gewachs 2016

A Rajna-vidék csúcsai 2016-ból

A német eredetvédelmi rendszer messze földön híres pontosságáról, logikus és mindenekelőtt házon belül és a piacon is életképes felépítéséről. Erről már több ízben is zengett poszt hasábjainkon idén. A mai posztban nem is aprózzuk el a rajnai-témát. Nagyon leegyszerűsítve: Németországban a legjobb dűlők, a grand cru-k kapták a Grosses Gewachs megjelölést. Tar Feri, a Carpe Diem borszentélyben idén már többször megörvendeztette a stílus és a fajta rajongóit egy-egy masszív rizling-sorral. Ezúttal  a 2016-os évjáratnak és a legnevesebb termelők, legjobb GG rieslingjeinek szentelt egy estét, amikoris boldog születésnapot nekem (mondhatnám azt is, hogy szebben nem is lehetett volna időzíteni ezt a kóstolót).

Tovább

Ripka Gergely

Pajzos 25

Fordulatos történet két történelmi termőhelyen

Idén több hőskori pionír pince is ünnepli a negyedévzázados évfordulóját.  Nyáron a szintén francia lendületű Disznókő tartott retropsektív kóstolót. Novemberben a Pajzos-Megyer ünnepelt méltó keretek közt. Kilencvenes évelbeli aszúik az első formabontó újaszúk közt robbantak. Mégis, a ’92- utáni Pajzos az egyik legzavarosabb történet a borvidék messzi északi felén. Egy dolog alapítani egy birtokot a rendszerváltás utáni Hegyalján és egy másik dolog mozgásban tartani a bárkát a viharos, háborgó tengeren. Francia alapítók, rengeteg birtokigazgató és borász váltotta egymást, hogy mostanra Laurent Comas irányítsa a birtokot. A tehetséges Bai Istvánt két fiatal sváb srác váltotta nem rég: Espák Pali, szőlész és Naár Ferenc, borász. Így hárman alakítják a jelenkori stílusát a pincének.

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább