Szűcs Ferenc emlékére
Fájó búcsú
Egy izgalmas, sokszínű egyéniség hagyott itt bennünknket hétfő reggel. Aki kicsit is ismerte, az tudja, hogy Szűcs Ferenc több volt, mint tállyai birtokos. Rajongott a szépért. Legyen az művészet, épület, egy borász lelke, egy elfeledett dűlő fekvése vagy egy onnan származó remek bor. Eltéveszthetetlen karakter volt. Mégsem tudok visszaemlékezni, mikor találkoztam vele először. Talán egy Királyudvar kóstolón valahol Pesten, 2010 tájékán. Ő is ugyanazzal a megrögzött, szinte gyermeki hittel fordult akkor Tokaj felé, ahogyan én is. És hitt ebben élete végéig.
Amellett, hogy komoly gyűjtője volt a kortárs művészeti alkotásoknak, a másik szenvedélye a gasztronómia volt. Ő is csodálta Burgundiát, szerette a finom fűszereket, rajongott a szívvel készült ételekért és borokért, és úgy gondolom, számára talán ez volt a legfontosabb: hogy szív legyen az alkotás mögött. Végül 2012-ben, ahogy akkoriban más Békéscsabáról indult befektetők, ő is Tállyában találta meg Hegyalja azon pontját, ahol a földben, épületekben szunnyadó elfeledett szépséget képes lehet előcsalogatni újra. Támogató barátja volt mindenkinek.
Rajongott a Bohomályért is. Hitt benne, ahogy az ősök is hittek a tállyai dűlőkben, és töltötte fel mindezt sajátos, új tartalommal; legyen szó bármilyen helyi közösségi összefogásról, rendezvényről vagy az évek óta (részben) közösen összepakolt Kerekdombos tematikákról, a Bocskai utcában, mindenki számíthatott nyitottságára. De az idei Kerekdombról valaki hiányzott. Szinte érthetetlen volt számomra, hogy sms-ben azt írta pénteken, kórházban van, majd nem sokkal később telefonon úgy köszöntünk el, hogy mindketten reméljük, mielőbb találkozunk...
Szűcs Ferenc nagyon szerette az életet és annak pillanatnyi és távlati örömeit. Kapocs volt ő sokunk és sokminden közt, valahogy összeértek nála az ízek, színek, hangulatok, nevetések. Így volt ő pótolhatatlan barátunk, a közösségek fontos oszlopa, aki nélkül minden nagyon más lesz. Osztozunk családja, szerettei, barátai, kollégái fájdalmában. Ég veled, Feri!