Bevallom, keveset kóstolok erősített (fortified) édes borokat. Pedig sok szempontból érdekesek a párhuzamok Tokajjal. De azzal együtt, hogy nálunk a természetes édes boroknak van hagyománya, attól még igen hasonló kihívásokkal és piaci nehézségekkel küzd a két régió: az édes borok piaca világszerte marginális, összehasonlítva a száraz fehér, vörös vagy éppen pezsgők piacával. Portó szintén a nagy hagyományokkal rendelkező édes boráról híres, a magasabb alkohol miatt tán még nehezebb helyzetből indul a fogyasztók kegyeiért, miközben az óceántól távolabbi, spanyolokkal határos Douro-völgyben is egyre inkább a száraz borok hódítanak teret. Éger István barátunknak köszönhetően nyílt lehetőségem nekem is kicsit jobban elmerülni Douroban, a rubyk és tawnyk izgalmas világán túl alapborokkal (sőt pezsgővel is) alapozva. Portói nagytotál következik!

Nem olyan rég megemlékeztem a legszebb 2o22-es tokaji élményeimről. Az olvasóknak elsőre úgy tűnhet, hogy csak tokaji borokkal foglalkozom, pedig ez nincs így (aki a sokbor rovatba lapoz jobbra, az azonnal láthatja, bár nem tagadom, a pálya lejt Tokaj felé kicsit a napi egyboros boros posztoknál). De egyrészt, aki arra adja a fejét, hogy borral foglalkozzon, annak igyekeznie kell a hazai és nemzetközi trendek pulzusain is rajta tartani az ujjait, másrészt hivatalból is sok-sok meghívást kapok borversenyekre, tesztekre, melyekről igyekszem saját jegyzeteket is készíteni és rögzíteni az utókornak (aztán hátha olvassa valaki). Ezek a mustrák jó alkalmak arra is, hogy a hazai borok alakulásaival is lépést tudjak tartani valamelyest (mármint Hegyalján kívül). Tény, hogy rieslingekből, francia borokból gyakrabban születik itt nagyposzt, sőt van bennem némi szkepticizmus a magyar vörösborokat illetően, de ma egy olyan izgalmas és ritka madárról kell mesélnem, ami igen meggyőző példája annak, hogy bizony itthon is létezhet nagy vörösbor elegancia mellett is!
Az év magyar vörösbora nálam...

Nincs még vége az évnek, nincs vége az édes hedonizmusnak sem! Hagyománnyá vált, hogy az én TokajMagic borklubomban 20 éves visszatekintéssel zárjuk az évet. Ilyenkor együtt ünnepeljük Tokaj nagyságát néhány igazi ritkasággal, miszerint képes évtizedeken át is örömet okozni nagyszerű boraival nekünk fogyasztóknak. Tavaly 2001 helyett 1993-al vigasztalódtunk, ám idén végre ismét volt ok meghajolni egy szép évjárat előtt: 2oo2 került a poharainkba, méghozzá nem is kevés aszún keresztül. Szerettem ezt az évjáratot. El is mesélem a borokkal együtt, hogy mitől volt emlékezetes 2oo2: