Nyakunkon a november, közelít a téli időjárás is, de azért néha meglep minket egy kis jóidő. Sillerek, nehezebb fehérborok és persze vörösek esnek jól, egy jól fűtött szobában kortyolgatva, meghitten kettesben, vagy a kedvenc zenénkkel.
Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly (4-5 ezer Ft-os) Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy kb. egész hónapra elegendő 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Hergerék kizárólag Portugieserrel foglalkoznak. Láthatóan nem hozta őket lázba sem a '90-es évek Cabernet-őrülete, sem a túlbarrikolt múlt, ők maradtak a borvidék hagyományos fajtájánál. Friss rosét is abból készítenek, ám vörösborként nem a szokványos, nőies, primőr hatásvadászatra hajtanak. Emlegetik, hogy az éttermek, nagykereskedők sokszor fölvont szemöldökkel fogadják 2010-ben a 2007-es Portugieserüket, de tudni kell róluk, hogy ők igazán komolyan veszik ezt a fajtát, érlelt vörösborként hozzák forgalomba, úgyhogy aki egyedi, tartós Portugieser-kalandra vágyik látogasson el hozzájuk.
Színe áttetsző, halványbordó, egyértelműen piros. Látni rajta a kor jeleit, nyoma sincs a megszokott lilás árnyalatnak a széleken. Illata intenzív, a (számomra) jelleges őrölt kávé után fajsúlyosabb fajtákat (Merlot-t) idéző piros bogyósok, ribizli, meggy, majd szilva érezhető. Kortyban zamatos, telt, de savai azért izmosak, ételt kérnek. Nagyszerű ihatóság, mégis van teste is.
Óriási meglepetés visszakóstolni 5 nap múlva. Nemcsakhogy stabilan áll a bor, de elegáns szilvalé, kókusz és kávé áramlik a pohárból. Még zamatosabb, még gömbölyűbb, még teltebb érzetű lesz és még finomabbak a savai, nagyon ízletes rumosszilvás, cseresznyés sütis lecsengéssel. Finom, kerek tanninok, gazdagon gyümölcsös vörösbor, melyet hétköznapi vacsoráinkhoz bármikor bátran nyithatunk.

Kellemes, pirosribizlis, erdei gyümölcsös illatfelhő árad a pohárból. Ahogy máskor is Kiss Gábor alapborainál, most is a vitézes savaké a főszerep. Aki ezt állni tudja (egy jó húsétel mellett talán könnyebb), megszereti ezt a férfias vörösbort.

Nehéz a Sauskáról is újat mondani. Telnek-múlnak az évek, és egyre többet és többet hallunk róluk. Marci szokta mondani, hogy rosszat még nem nagyon ihattunk tőlük, ami azzal a nagy kihívással jár együtt, hogy ennek a szintnek újra meg újra meg kell felelniük. Pár év alatt bekerültek egy olyan borvidék elitjébe, amely elsőként ébredt a rendszerváltást követően. Márpedig a jól bejáratott 2-3-4 nagy névvel parallel csak nagyon keveseknek sikerül valóban érvényesülni, piaci helyet szerezni. Sokaknak tört bele a bicskája, sokan azóta is küzdenek, a Sauskának hamarabb sikerült talán ez, mint bárki másnak bármi hazánkban. Mi csak elképzelni tudjuk, mennyire lehet ez nehéz feladat, de a Sauska Krisztián által verbuvált Kúcs Gyula birtokigazgató mellett dolgozó Latorczai László főborásznak és csapatának a precíz, gondos technológiai hozzáállással, a jó termőhelyek (Kopár, Ördögárok, Makár stb) kiválasztásával, a jól fölépített borszortimenttel és a letisztul arculattal a Sauska Pincészet számára úgy tűnik, tényleg nem létezik lehetetlen.

Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly (4-5 ezer Ft-os) Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy kb. egész hónapra elegendő 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

"Egy értékelési rendszer biztos alapjainak egyik legfőbb feltétele a folytonosság."
[A legjobbra értékelt borok (s leírásuk) most egy helyről elérhetőek.]

Intenzív, mély rózsaszínes bor. Benne szemmel alig látható, aprócska buborékok kavarognak kitöltés után. Illata szúrós, nem a parfümszerű málnás-szamócas vonal, a felnőttesebb, teltebb stílus képviselője. Ízben sem a túláradó gyümölcsözöné a főszerep. Nem áttetsző, vagányabb, tartalmasabb rosé. A fanyar savak dominálnak, üdén fanyar, zöldfüves ízekkel, a határozott lecsengésben kis pirosribizlis, bogyósgyümölcsös, joghurtos búcsúval. Az acidok ételt kérnek. Aki pedig sokallja a savat, kérjen hozzá szódát!

A pohárban eleinte intenzíven, de illékonyan parfűmös, mely fehér színű virágok és gyümölcsök képében jelenik meg előttünk képzeletben. Később a zöldalma illata váltja föl az édeskés aromákat, némi szellőzés után.
A gömbölyded, tömör kortyban markáns, fiatal fehérbort igazoló savszerkezet érezhető, de mellette a test és a zamatok végtelen összjátékát érezhetjük szánkban.

Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly (4-5 ezer Ft-os) Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy kb. egész hónapra elegendő 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Illatban mintha Piroska kosarába csöppennénk, ami tele van fekete színű erdei gyümölcsökkel: szeder, fekete ribizli, némi fekete cseresznye. Kóstolás után ezekkel az aromákkal jól harmonizáló gyümölcsös zamatokat kapunk, egy kevés fával, és pörkölt kávéval, melyek békésen meghúzódnak a háttérben. Ugyanakkor a savgerinc is hangsúlyosan jelen van borunkban, és szép tartást ad a címkén görbe hátú Ördögnek. Túlzások nincsenek, helyette szép egyensúlyt kapunk. A hagyományosnak tekinthető hazai kékfrankos, kadarka és zweigelt valamint a bordói iskolát képviselő, gyümölcsös merlot ördögi szövetsége, mely a hétköznapi esték, vacsorák méltó kísérője lehet.