Soha nem tudom eldönteni, hogy most szeretem-e én az illatos fajtákat vagy sem. Ezt például nagyon kedvelem...annyi bizonyos.
Eltéveszthetetlenül muskotályos, kellemes szőlőlé illat...méghozzá a legintenzívebb fajtából! Szappanosság, virágok, barack, tokaji árnyalatok. "Érdemes rá elcsábulni" - hangzott az egybehangzó válasz, mikor illatos fajtákból tartottam rögtönzött bolti kóstolót. Visszafogott savak, kis extraktédesség, bár az alkohol is biztosan rájátszik a zamatosságra egy csöppet. Nem egy bonyolult bor, de annál vidámabb, kedvesebb. Igazi tavasznyitó darab. Hölgyek vagy boroktól idegenkedő szkeptikusok számára például ideális választás lehet, de csakis hűtve!

Nem a terroir-furmintok közül való bor. Nem is baj. Nem kell minden száraz tokajinak dűlő-szelektáltnak és méregdrágának lenni. Ez a tétel bizonyítja, hogy létezhet ebben a műfajban is tartalmas könnyedség, populáris belövőbor, 2000 Ft alatti áron.
Illatban igazi orgia: pörkölt mogyoró és más olajos magvak, sok alma és egy kicsit harsány fa, vajassággal. Ízre szintén a tölgy a vezető jegy, de mellette a kerek, szinte krémes zamatok, s a virgonc savú mérhetetlen gyümölcsösség is kap némi teret. Telt korty, hosszú lecsengéssel, a fa kesernyés lezárása egy árnyalatnyit lehetne visszafogottabb. A száraz furmintok lényegét kiválóan átadja (még negyedszeri kóstolásra, 2010 végén is).

A Terroir Club honlapján már jó előre beharangozták az olyan rajongónak, mint amilyen én vagyok: március 4, Demeter Zoltán 2008-as dűlős borinak kóstolója a Festetics Palotában. Valósággal a kezemet tördelve vártam, mit alkotott „Az egyik tokaji mester” 2008 ellentmondásos évében. Ha létezik hazánkban nagy hatású borászegyéniség, vezéralak, akire föl lehet nézni, akire oda kell figyelni, akkor Demeter Zoltán az.

Furmint, hárslevelű...igazi hungarikumok. Ma már többnyire csak az utóbbi évtizedekben nemesített klónjaikat termesztik. Pontusi-balcanica fajtakör, amiből egyenesen következik, hogy fagyérzékenyek, késői érésűek, és kedvező évjáratokban képesek a borkészítés egyik legvagányabb trükkjére, az aszúsodásra. Ám, ha kicsit félretesszük nagy hírű aszúinkat, desszertborainkat, most már ott vannak a nagy tokaji szárazak is. Jó cukorgyűjtő képességüknek, sajátos illatuknak (hárslevelű) és markáns savösszetételüknek (furmint) hála, magas alkoholtartalmú, egyedi, férfias karakterű szárazborokat köszönhetünk nekik. Egyúttal kiválóan alkalmasak a borvidék s annak dűlöinek, mineralitásának megszólaltatására, méghozzá nem alsó hangon.
Ezek az alaptulajdonságok avatják őket utánozhatatlan borokká. Nem véletlen tehát, hogy a legnevesebb tokaji nagyágyúk „A száraz fehérbor” sziluettjét vélték fölfedezni bennük az utóbbi néhány mozgalmas év során. Büszkeségre, sőt nemzetközi kiugrási lehetőségre nyújthatnak alapokat, hisz ha vannak sajátosan eredeti boraink, melyekre igazán büszkék lehetünk, hát a tokajiak azok. Egy szép folyamat elején/közepén járunk még tehát.

A hideg miatt levegő után kapkodva teljesen átfázva érkeztem meg a Bortársaság Lánchíd-utcai üzletébe egy ködös tél-eleji reggelen. Nagyon vártam ezt a napot, ezt a kóstolót, így nem volt nehéz korán kelni, a fűtetlen vonaton ábrándozva bedöcögni Budapestre és átgyalogolni a benzingőzös alagúton.