első évadunk legjava egy kartonba sűrítve
Az elmúlt év, s egyben a Táncoló Medve első Best Of...Top 12-es borválogatását összeállítani hálás és egyúttal nehéz kihívás. Próbál az ember igazságos lenni, objektíven nézni a – szerencsére - sok kiváló bort, próbálom én is a kedvenceimet (tokajiakat, száraz fehéreket) kicsit leépíteni egy ésszerű, limitált keretbe, hogy mellettük még más remek borászok is szerepelhessenek. Lássuk a medvét!
most volt márton nap
A bejegyzés eredeti címe az volt, hogy Két nagy fehérbor ünnepléshez, de mivel a kettő közül az egyik nagy kiesett egyelőre, ezért lett két jó fehér a cím. Történt nemrég ugyanis, hogy 1 éves lett a bolt, ahol dolgozom, ezért úgy döntöttem, kicsit exkluzívabb módon mondok köszönetet leghűségesebb vevőimnek, kibontok egy-két számomra kedves/ígéretes bort a koccintáshoz, melyek egy része már forgalomban sincs, a borhűtőben fektettem el őket valami jeles alkalomra várva. Hát eljött...
Egy újabb karton bor, mely megéri az árát
Október. Hűl az idő, lassan egyre inkább vörösre szomjazunk. Persze azért nem csak ezt teszünk a képzeletbeli 12-es kartonba. Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly (4-5 ezer Ft-os) Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy kb. egész hónapra elegendő 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).
Egy újabb karton bor, mely megéri az árát
Az augusztus (még a fizuosztás előtt) is megfizethető és finom borokkal indul. Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly (4-5 ezer Ft-os) Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy kb. egész hónapra elegendő 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).
Sikersztorik/#1.
A Pannonhalmi Apátsági Pincészet az elmúlt évek egyik legnagyszerűbb sikertörténete hazánk borászati vérkeringésében. Északi borvidék, melytől azt várnák, hogy tartózkodó, hűvös karakterrel bíró borokat ad, ám mégis képes déliesen gyümölcsös, buja és meglepően komoly, nagy testű vörösborokat is produkálni, ahogy könnyű, jóleső, reduktív fehéreket is. Szinte mindenkor megbízhatóvá, referenciaértékké váltak tehát a legtöbb borkategóriában. A Pannonhalmi bencés apátság hagyományainak alapjaira épülve, egy fiatal, igen szimpatikus, tapasztalt és mára már igen nagyra becsült borásszal, Liptai Zsolttal az élén a pannonhalmi borok egyértelműen visszakerültek Magyarország bortérképére. Bemutatnám, hogy én miért is szeretem boraikat.
Sokat kellett várni a 2007-es, egykor igen népszerű Apátsági Tramini utódjára. De megérte.
Vidám, csillogóan tükrös citromszín. Kedves szőlőlé illat, édeskés, szappanos muskotályosság és tavaszias virágosság az illatban, mely szériatartozék kedvenc illatos fajtánk, a Tramini esetében. Ízben talán kevésbé zamatos, kevésbé telt vagy tartalmas, mint a 7-es, de legalább annyira kedves és jól esik inni. Lecsengésében föltűnik a szőlőhéj, a vágott fű. A korty elején mintha félédes bor lenne, közepére kicsit áttetszővé válik, savai is visszafogottabbak, de így is igazi alapmű a fajta rajongóinak.
Viszonyítási pontok #2
Burgundia, Sideways, Robert Parker, halvány szín, törékeny kifinomultság... Mindössze néhány szó elég lenne, hogy érzékeltetni tudjuk egy fajta értékeit? Sokszor hallani: „a Pinot Noir nehéz műfaj”. Tán a legnehezebb valamennyi kék színű szőlőfajta közül. Talán pont ezért, jellemzően a borsznobok egyik kedvence. Csupa közhely. A Pinot ellenben nélkülöz mindenfajta közhelyt. Egy megközelíthetetlen, misztikus díva, aki mindig más arcát mutatja. Nem tűr el semmilyen felületességet, megköveteli a maximális törődést, odafigyelést a metszéstől, az érlelésen át, a palackba zárásig, az ízlelésig. Mégis szinte az egész világon megvetette lábát. Talán pont a nagy kihívás vonzza úgy a szőlész-borászokat és a kóstolókat is a Pinot felé. Rengetegen mondják, hogy a kedvencük. Azt azonban elsőre ne higgyük el senkinek, hogy valóban ért is hozzá...
Az üveghegyen is túl
Bükkszentkereszti házunk terasza keletre néz. Egy hosszú hegyvonulat húzódik pont szembe a látóhatár végén… mögötte nem látni semmit… azt szoktuk mondani, hogy ez a hegyvonulat a világ vége. Egyszer persze kísértésbe estünk és elhatároztunk, hogy elmegyünk a világ végére… egy miskolctapolcai kőbánya az utunkat állta, de annyit láthattunk, hogy van világ a világ végén túl is…
Új kapitánnyal a fedélzeten
Tavaly lett 30 éves a Pajzos. Ennek kapcsán több izgalmas tematikus kóstolásról tettünk említést, részletes jegyzeteket hasábjainkon. Talán kevesen tudják, de a francia tőkével alapított nagyborászatot bátran nevezhetjük a borvidék legnagyobb birtokának, hisz a két dűlőben (Pajzos és Megyer) összesen nagyjából 200 hektár képezi a cég tulajdonát (igaz ennek csak egy része terem), évente 350000 palackos produkcióval. Ebből adódóan amolyan állatorvosi lóként is tekinthetünk erre a birtokra: ami itt történik, az kicsit igaz a borvidék egészére is sok esetben. Lemérhető sokminden a borok árazásában, a termékportfólió súlypontjain, benne immár a pezsgő megjelenésével stb. Fontos változás tavaly óta, hogy birtokigazgatói poszton új kapitány vette át a kormánykereket Kolozsváry-Kiss Árpád személyében, aki Laurent Comas után sok tekintetben átkalibrálta a birtok napi szintű működését az első céges átvilágításai óta. Most nézzük meg közelebbről aktuális választékukat!
20 tokaji évjárat portréja szárazban
Mindig értékelem, ha egy pince szép csendben, különösebb hivalkodások nélkül teszi a dolgát, és közben hű az elveihez is. Hegyaljáról több példát is lehetne hozni azokból, akik így dolgoznak. A Dobógó például soha nem akarta túldobogni az elmúlt évtizedekben a borvidék (elég tompa) alapzaját. Korai aszúikért rajongtam, és keveset beszélünk róla, de a TokajDry műfajban is a pionírok közt voltak. A Dobogó Furmint ugyanis 2003 óta minden évben elkészül! És soha nem akar több lenni, mint ami: egy korrekt árú alap száraz tokaji bor, ami megéri az árát. A legutóbbi hasonló vertikális napján (2018 ősz) Fiáth Attila emlékezetes facebookos kirohanása azt a harsány kritikát fogalmazta meg a tokaji furmintról, hogy úgy érik, mint Barbara Streisand. Azt nem állítom én sem, hogy minden furmint eszményi módon fejlődne a palackban, de pont azért tanulságosak az ilyen retrospektív kóstolások, mert megmutatják, melyik évjáratban mire képes a fajta, a termőhely, a borász, és szépen kirajzolódnak a különbségek, korlátaink, hogy tudniillik vannak olyan évjáratok, amikor a furmint lehet igazi csoda szárazban, és vannak évek, amikor sajnos 1-2 év alatt fogyasztandó bort is alig-alig ad. Nincs ebben semmi gond, nem kell szerintem ebbe semmi többet beleképzelni, mert bizony máshol is így megy ez. A Dobogó úgy kezdte el mindennek az értelmezését, hogy egy korrekt alapbort le tudjon tenni a fogyasztó asztalára, lehetőleg minden évben, és pont. Lássuk, melyik években jutottak ebben a munkában 20 év alatt legmesszebb…
A tokaji aranyvenyige legendája
Egy ideig az utolsó...
2020 és 2021 a Hoop Wines borain keresztül
Mátrán továbbra is izgalmasan zajlik az élet. - Újra és újra felkapom a fejem egy-egy közepesen vagy kevéssé ismert kisebb pince szuper borára. A Hoop Wines ténykedését már évek óta van szerencsém nyomonkövetni. Érezhető a borokon, hogy törődéssel, jó ízléssel készülnek, noha nincs sem több generációs előzmény vagy gigaberuházás, avagy supergroup stáb mögöttük influenszer kampányokkal vagy éppen arcaba mászó online aktivitásokkal. A borok egyszerűen szépek, igényesek, magukért beszélnek, híven kifejezik Kerekes Zoltán, a tulajdonos ízlését, hozzáállását. Másfél hektáros kis birtok, a portfólióban pedig a lassan ikonikus Gereg-dűlő mindig kiemelt figyelmet kap. Nézzük, milyen egy nehezebb és egy könnyebb évjárat legelterjedtebb szőlőfajtánkon, a kékfrankoson keresztül a Mátrán!