Alkonyi László mádi teraszán nyílt alkalmam kóstolni ezt a bort. Ő súlyos múltbéli eseményekről mesélt, ez a tétel pedig egy szép jövőről. A löszbor szobra. Ezt a kikezdhetetlen eleganciát kereste mostanában a házigazda is a Tokaji-hegy körül. Ebben a műfajban pedig mintha a Hárslevelű mint fajta, és a Kikelet mint pince lenne évek óta a legizgalmasabb jelenség. Ez a bor is maga a törékeny, de minta kora óta töretlen elegancia, mely Berecz Stéphanie-ék borait általában is jellemzi. Illatban hihetetlen virágosság: sárgák, fehérek, de persze messze nem a muskotályos (rózsás/szappanos) vonal mentén, hanem liliomos/púderes jelleggel körbelengve. Bájos és lebilincselő orrban. Íze könnyedsége mellett is feszes és enyhén krémes is, sűrű rácspontokkal bír. Mindez fátyolszerűen kecses könnyedséggel olvad szét a szájban. Most még a gyümölcsök vezetik: halványan citrusok, őszibarack és a legvégén trópusi jegyek, nagyon hosszan. Az évjárat kereksége, élmentes harmóniája adja meg a bor feltűnően szép egyensúlyát. Ilyen téren pedig ez a bor (illetve Tokaj) nemzetközi merítésben, vakon is egész biztosan tudna meglepetésekkel szolgálni. Fájó, de alig van már belőle a pincének (2012 júliusában)…egy ilyen gyönyörű borból kevesebb, mint 1300 palack készülhetett. Mindemellett fontos, hogy inni is nagyon jó. Berecz Stéphanie nagyszerű dolgokat honosított meg Hegyalján. 7+

Rövid sétáló körúttal indítottam a napot a HetedHét bemutatón. Ezt követően a sokféle témát fölvonultató mesterkurzuson kóstolhattunk meg 6 féle dűlőszelektált bort. Most jöjjenek a kóstolási jegyzetek, ezúttal mind egyben:

„A valóban nagy borok születésénél a vincellér nem valaki javára gondozza a szőlőt, nem valakinek tervezi a bort, hanem magát a szépséget keresi minden hátsó számítás nélkül. Ez a kihívás csak kivételes személyeknek adatik meg. Olyanoknak, akik el tudják viselni, hogy egyre magasabbra jutva egyre magányosabban kell haladniuk, amíg végül kettesben maradnak Istennel.”

Részlet Alkonyi László Dűlőmitológia c. könyvéből

*

Fontos formálódáson esett/esik át a Bormustra, ami azért különösen fontos, mert nem nagyon van borverseny idehaza, mely a csillogó matricák mellé igazán komoly presztízst is nyújtana. Továbbra is ígéretesnek érzem ezt a nemzetközi irányt, mellyel nem csak az idehozott külföldi szakértők segíthetnek népszerűsíteni borainkat (blogjukban és más egyéb felületeken), de felénk is egy olyan tükröt tartanak, melyből idén is rengeteget tanulhatunk (ez persze már rajtunk áll, hogy ezt be tudjuk-e fogadni). Ahogy pedig a köszöntőben Jásdi István is fogalmazott: ha tükörbe nézve nem szép a képünk, akkor nem a tükröt kell összetörni. Mert ha megmarad az elmúlt két esztendő fejlődése, akkor valóban lesz esély rá, hogy a Pannon Bormustra több legyen más hazai borversenyeknél.

Beosztásom miatt az utolsó pillanatig kérdéses volt, hogy ki kell-e hagynom ezt a kóstolót (sorban a második Alkonyi-estet, - az rossz lett volna...igaz annyira nem lehet rossz, mint a helyettesítendő kollégáknak, akiknek bokaficama, sérvműtétje, nyelvvizsgája volt eközben). De ahogy a poszt is mutatja, sikerült eljutni. Ezeken a kóstolókon mindig akad számomra (legalább) egy olyan ritkaság, melyért különösen is nagy a kísértés, hogy befizessek és ott legyek. Az elsőn még a sok új név mindegyike, de hamar egyértelművé vált, hogy az előadó gondolatai, személete talán még a boroknál is többet adnak hozzá ezekhez a kóstolókhoz. A másodikon egy akkor is föláldozott, nagyon limitált 2007-es Exczelencziás volt, aztán a 93-as aszúk közt csak ilyesmi volt (igaz a fölbecsülhetetlen értékű Szepsy érdekelt a leginkább). A kilencvenes évekig visszanyúló Muscat Luneles kóstoló alatt sajnos én is külföldön kóstoltattam. Most pedig a (régóta nem kapható, de nem rég korlátozott tételként újra forgalomba kerülő) 2007-es Szerelmi bizsergette leginkább a nyelvem hegyét. Svédországba került a tétel nagy része, s én így pont lemaradtam róla. - Így aztán az egyedüli Szerelmi volt mostanáig, melyet ezidáig nem ismertem.

Már korábban beszámoltunk róla: szeptemberben elindult - a Borbarát fájdalmas széthullása után némileg új vizeken járó - Alkonyi László ’100 % Tokaj’ oldala, mely számunkra is nagyon örömteli fejlemény, de érzésem szerint egyelőre várni kell, mire igazán hangosat szól ez az egész. Persze ismerve a szerző radikális és kompromisszumkerülő szemléletét (elég az első bejegyzéseket átfutni), biztos, hogy akinek van füle, meghallja és érti a mélyről jövő súlyos üzeneteket, a problémákat, melyeket mindig is kendőzetlenül feszegetett Alkonyi László. Egyelőre érzésem szerint inkább a maroknyi lelkes vájtfül és persze szakmabeli követi figyelemmel az egyébként nagyon értékes weboldalt. - Reméljük azonban, hogy hamarosan szélesebb közönség is kíváncsi lesz a nagy jelentőséggel bíró pozitív kezdeményezésre, mely értelemszerűen legkivételesebb borvidékünk múltjáról, jelenéről és persze jövőjéről szól…annál is inkább, mivel az oldal a kétnyelvűséget is kitűzte maga elé célként.

Intenzív és nagyon elegáns az illat. Elképesztő vaníliásság tobzódik benne. Mellette csipkebogyó (!), lédús gyümölcsösség. Savai bőven elegen vannak, elbánnak az 5 puttonyos beltartalommal. Ízben kicsit rövid, nem egy bonyolult aszú, s bár nem is egy 6 puttonyosról van szó, mégis kicsit komplexitásban többet is el tudnék képzelni.

Albert Gazdánál olvastam augusztus közepén a nagyszerű hírt, miszerint Tokajban összefogtak a löszön termelő borászok, hogy egy közös bemutatón hívják föl magukra, boraikra és persze főleg a löszre mint talaj/közeg adottságaira a figyelmet. Tetszik az újabb kezdeményezés, hogyne tetszene…sokkal rosszabb lenne, ha nem lennének hasonlók (bár az igazat megvallva, még jobban tetszene, ha valódi figyelmet kapnának az eféle törekvések, mint például a Tőkések is vagy ez is, de nyilván az idő igazol majd mindent...legerősebb példaként ebben a műfajban talán a Tokaj Reneszánsz hozható föl).