Illatban mintha Piroska kosarába csöppennénk, ami tele van fekete színű erdei gyümölcsökkel: szeder, fekete ribizli, némi fekete cseresznye. Kóstolás után ezekkel az aromákkal jól harmonizáló gyümölcsös zamatokat kapunk, egy kevés fával, és pörkölt kávéval, melyek békésen meghúzódnak a háttérben. Ugyanakkor a savgerinc is hangsúlyosan jelen van borunkban, és szép tartást ad a címkén görbe hátú Ördögnek. Túlzások nincsenek, helyette szép egyensúlyt kapunk. A hagyományosnak tekinthető hazai kékfrankos, kadarka és zweigelt valamint a bordói iskolát képviselő, gyümölcsös merlot ördögi szövetsége, mely a hétköznapi esték, vacsorák méltó kísérője lehet.
Egy igazi, hamisítatlan szekszárdi kadarka. A szőlő a Remete-dülőben termett, bakművelésű öreg tőkéken. Hagyományos módon fakádban történt az erjesztés, majd 10 hl hordóban hosszan érlelték. Sok magyaráznivaló nincs rajta: rendkívül fűszeres, tárkonyos-kapros illattal nyit, majd ízben is folytatódik a hasonlóan vég nélküli vegetális zamatkavalkád. Egy nehezen kezelhető fajta évről évre megbízható képviselője, melyhez bátran nyúlhatunk, ha igazán fajtajelleges kadarkára van szükség.
Kétségkívül az egyik legjobb kadarka a hazai palettán. Kiváló zamatok, izgalmas, arányos bor, melyben egyáltalán nem lógnak ki a fajtára jellemző vegetális, gyógynövényes ízek, hanem szépen belesimulnak e modern bor savaiba és zamataiba. A Heimann család megszokott tudatosságával és feddhetetlen stílusával készült újabb tétel.
Az Orsolya pince boraira mostmár évről évre érdemes odafigyelni. Mi is egyre többször fogunk írni róluk, és valóban megérdemlik a figyelmet! Silleres színű Kadarkájuk inkább csak jóindulattal nevezhető vörösbornak, de ez nem baj. Valahol mostanában hallottam, hogy egy magyar Kadarkát valaki vakon Syrah-nak tippelt. Hasonló tapasztalatom volt nekem is ezzel a borral. Rhone-völgyi fajtákat idéznek az illatok, bennük a nem is annyira Syrah-t éreztem, mint inkább Grenache-os, érett piros bogyós gyümölcsöket, melyek mellett a Kadarka vegetális, gyógyfüves jellege is kiteljesedik. Spanyol Grenache-os gyümölcsözönt juttat eszembe. Érdekes bor, de megosztó, mint minden Kadarka. Nehéz inni, nehéz értelmezni, de sajátos és izgalmas. Ételek mellé az igazi talán.
Színe már rögtön megoszthatja az embereket: nagyon világos, szinte Silleres vörösbor Illatában nekem kissé túlzóan gyógynövényes, kapros, tárkonyos, zellerhez hasonló Az íz hasonlóan tolakodólag hatott nálam, de amellett, hogy radikális, azért különleges és magyaros (nem csak magyalos) borról van szó. Kissé nehezen értelmezhető bor, de miután a taglózó vegetális jelleg kicsit kiszellőzik, örömöket is okozhat ez a gyógynövénykavalkád a szájban. Csak érdeklődőknek és kalandvágyóknak
Mészáros Pál és fia, Péter a csöndben, háttérben meghúzódó szekszárdi tehetségek táborát erősítik. Nem akarnak túlharsogni senkit, miért is tennék? Nem kapcsolódnak be a nagy nevek harcába, nem szeretnének divatoknak megfelelni, egyszerűen csak teszik a dolgukat, szimpatikus szerénységgel csinálják, amihez a legjobban értenek. Ezek pedig a szép, fajtajelleges és eltéveszthetetlenül szekszárdias borok, melyek a megfelelő úton járnak, a jó cél irányába, legyen szó akár egyszerű kadarkáról, akár csúcsvörösről... - Érdemes végigzongorázni mindet. Bizonyára sokat fogunk még hallani róluk.
Nagy Laci (derékhegyi őslakos) barátom invitálására mentem a BME kollégiumába este hétre egy rendkívül jól szerveztett, kulturált, korrekt árú kóstolóra, ahol Bolyki János egri borász mutatta be borait és mesélt jókedvűen mindannyiunk legnagyobb örömére. A rendkívül nehézkes bejutás ellenére (komolyan a NBH központba egyszerűbben léptetik be a kíváncsiskodókat…) megőriztük a nyugalmunkat és izgatottan vártuk a borokat. János is izgatott volt, mert különféle fiatalkori emlékek fűzték a Scönherz Zoltán kollégiumhoz…
Bükkszentkereszti házunk terasza keletre néz. Egy hosszú hegyvonulat húzódik pont szembe a látóhatár végén… mögötte nem látni semmit… azt szoktuk mondani, hogy ez a hegyvonulat a világ vége. Egyszer persze kísértésbe estünk és elhatároztunk, hogy elmegyünk a világ végére… egy miskolctapolcai kőbánya az utunkat állta, de annyit láthattunk, hogy van világ a világ végén túl is…
Aki a közösségi média felületein aktív, bizonyára szembejött vele a hír: James Suckling Magyarországra látogatott, vélhetően egy jól ismert, nagyobb termetű hegyaljai pince ráhatásával, és ha már itt járt, Egerbe is vitte az útja odafelé vagy visszafelé. Balladai homály fedi az okokat, mindenki spekulál (biztos így volt, biztos azért hozzájuk ment), Gál Tibor beszámolója szerint tényleg rejtély, hogy miért éppen az ő pincéjükben és a St. Andreánál kóstoltak, amit Lőrinczék annyival egészítettek ki, hogy korábban bort küldtek ugyan Sucklingnak, írt is róluk, és ennyi. Lényegtelen. Bárhogy is volt, szépen megsorozta mindkét egri pincészet borait 90+ pontokkal, világszínvonalúnak ítélve azokat (korábban is szoktam azért mondani boros körökben, hogy JS mintha 100 helyett 110-es skálán pontozna, jelentsenek azok a 97-98 pontok bármit is, de természetesen ez már csak merő rosszmájúság). Bízzunk benne, hogy valóban sokakhoz elviszi a magyar bor hírét ez a siker; ha valamire, erre mindenképp alkalmasak lehetnek ezek pontszámok. A St. Andrea is felettébb megörült és büszke a nemzetközi feedbacknek, s ha már így alakult, a róluk elkeresztelt pesti borbárban be is mutattak egy izgalmas válogatást a szóban forgó tételekből. Nézzük is ezeket a csúcstámadásokat közelebbről!
BRÉKING: november 15-ig nem késő még nevezni meseíró-pályázatunkra, melynek témája a hegyaljai kultúrtáj izgalmas legendája, a földben, vesszőkben megbúvó tokaji arany.
Általános iskolás és középiskolás tanulók is pályázhatnak saját, magyar nyelvű szövegekkel, egyedül a téma kötött: “A tokaji aranyvenyige titka”, azaz az alkimisták és Paracelsus lázasan keresett kincse (aurea virgula), melyről számos töredékes mende-monda keringett mindig is a történelmi borvidék lakói körében. Itt az ideje tisztázni ezt a különös legendáriumot!
Pénteken tettem közzé az idei év legfontosabb aktivitásának, az AszúGlass-projektnek az előzetesét. Ez lenne a nulladik állomás a kommunikációban. Rögtön jelezném is, hogy érdemes követni youtube-csatornánkat, mert három epizódban ott kerülnek majd legkorábban bemutatásra a gondosan előkészített pohárfejlesztési munka mozzanatai. Minderről már korábban is több posztban említést tettem. Az első részben (október 30) majd a halimbai első tesztelés, a másodikban (november 20) a tokaji kiválasztás, a harmadikban (december 8) pedig a végső leleplezés lesz majd nyomonkövethető. Többen is kérdezték, hol lesz kapható majd a pohár: folynak erről tárgyalások, de az AszúGlass-ra az előrendelés várhatóan november közepén fog majd elindulni a Halimba-Crystaloldalán. Nagyon izgatott vagyok és már most nagyon büszke az egész közös munkára. Őszintén remélem, hogy nem hiába...;)
Október 3-án megjelent a legnaprakészebb kiadvány a Tokaji borvidék borászatairól, éttermeiről, szállásairól és megannyi egyéb látnivalóiról. A 2021-ben Best European Wine Book díjat is elnyert kétnyelvű kalauzban két újabb pincészet kapott csillagos kiemelést, de a könyv bemutatja az olvasónak, hol érdemes még kopogtatni a 27 településen és környékén. Nélkülözhetetlen útitárs tehát egy felejthetetlen tokaji túrához!
A TokajKalauz két év után ismét különleges meseíró-pályázatot hirdet a szüreti időszakra. Általános iskolás és középiskolás tanulók is pályázhatnak saját, magyar nyelvű szövegekkel, egyedül a téma kötött: “A tokaji aranyvenyige titka”, azaz az alkimisták és Paracelsus lázasan keresett kincse (aurea virgula), melyről számos töredékes mende-monda keringett mindig is a történelmi borvidék lakói körében. Itt az ideje tisztázni ezt a legendát!
