X

ILLATOS

Ripka Gergely

Csetvei Királyleányka 2013

Szappanos, virágos, vidám móri illatú bor, laza fűszerességgel, szénával. A korty üde, friss, élénk savakkal, meglepő, de jóleső feszességgel. Könnyed tavaszi szomjoltónak tökéletes.

Tovább

Ripka Gergely

Bott Frigyes Granum 2012

Rózsás, illatos, enyhén penetráns termálvizes illat (kén?). Savai egyszerre harsogók és érettek. Feszes, penge, sósan minerális íz. Jó arányok, szép bor.

Tovább

Ripka Gergely

Jásdi Cserszegi fűszeres 2012

Nem mondhatjuk, hogy tobzódnak benne az illatos fajtajegyek. - Karalábé, reszelt, káposzta, ráadásul ez mind lassan tisztul ki. Ízre is meglepően tompa, lusta, kesernyébe torkollik. Rövidke, kissé erőtlen.

Tovább

Ripka Gergely

Figula Sárgamuskotály 2012

Régi kedvenc. Tisztább illat, sok rózsa, frissességnek viszont kora ellenére híján van. Kellő tartású, teltségű korty, kedves, behízelgő zamat, muskotályos közérthetőség ebben az évjáratban is.

Tovább

Ripka Gergely

Bott Frigyes Tramini 2011

Rózsás, puskaporos illat, sokat formált rajta az idő. Széles és vastag korty, a kevésbé megszokott, nagydarab Tramini. Hosszú zamatú íz, de a kor is nyomot hagyott rajta. Ez a bor már szebb biztosan nem lesz.

Tovább

Ripka Gergely

Folly Arborétum Muscat ottonel 2012

Tiszta muskotály illat: csábító édes sütemény, illatozó virágcsokor és szőlő bogyó. Ízre virgonc, citrusos savak. Kedves, jó ivású, makulátlanul tiszta és mindenütt arányos bor a nyári napokra.

Tovább

Ripka Gergely

Nyakas Aligvárom Cuvée 2012

Több fajta került most bele: chardonnay, irsai, szürkebarát, rizlingszilváni. Illatos, szőlővirágos. Megszokott tisztaság. Friss sav, rövid íz, jó zamatú, lágy fehérbor, egyszerű, megszokott, könnyed tavaszias üdítőital.

Tovább

Ripka Gergely

Pannonhalmi Apátsági Viognier 2011.*

Barackos, almás, körtés, édeskésen egzotikus illat ejt rabul azonnal! Pannonhalmi fehérborban ilyen (behízelgő) illatkavalkádot nem nagyon éreztem eddig. Ízben félszáraz lágyság következik, sima felszenk, jól iható, nagyon behízelgő az egész. Tetszetős, könnyen érthető, szórakoztató bor. Intenzív zamatok, aromák, jól érthető hangerő… (1630 palack készült belőle.)

Tovább

Ripka Gergely

Oremus Late Harvest Cuvée 2008.*

A közelgő hűvösebb napokkal talán a desszertborokra is jobban rászomjazhatunk.
Eleinte muskotályos hízelgés az egész. Percek múlva, amikor fölszáll ez a köd, kitisztul az egész és előbújnak szépen a bor igazi erényei: csupa érett, dzsemes kajszi jelenik meg, a létező legmegnyerőbb, legfinomabb, szinte tapintható hitelességgel. Ízben aztán elmarad az illat okozta sokk. Jók a savak, magas a cukor, de az alkohollal, meg egymással sem tudnak igazán összekapcsolódni szépen. Közepes hossz, sok szép gyümölcs, profi kivitelezés (ezeknek szól a csillag is), de végül valahogy az egész nem mutat igazán (elvárt) nagy dolgokat… A pince erőssége érzésem szerint továbbra is az aszú- (és szamorodni) készítés.

Tovább

Ripka Gergely

Tőkések gyorsszemle/#2

tisztán, őszintén

A Mátrai Tőkések haladnak tovább a maguk által kijelölt, rögös úton. Önálló rendezvényeiken évről-évre szebb, tisztább komolyabb borokkal világítják meg, mekkora potenciál és lehetőség van Mátra sokszínű terroirjaiban. Nem rég egy újabb nagyobb lépést tettek a még szélesebb körben való térítés felé: néhány limitált, kézműves tétellel bekerültek az egyik legmeghatározóbb hazai borkereskedéshez is. A borok most is tiszták, fajtajellegesek, kiműveltek, őszinték, sallangok nélküliek. Ahogy azt kell….



Tovább

Ripka Gergely

Holdvölgy aszúvertikális: 2006-2011

Mádias, nagy aszúegyéniségek

Pár napja Demeter Zoltán aszúi kapcsán, februárban pedig Mészáros Lászlóval interjúban már beszéltünk róla, mennyire fontos Tokaj kapcsán az aszúval külön is foglalkozni. Szóba került az is, hogy ebben a műfajban több szempontból is hátrányos piaci pozícióból indul a borvidék: a száraz borok kapnak egyre nagyobb figyelmet, aktivitást, méltatlanul ritkán bontunk édes bort, s a borvidék élmezőnye ebben a kategóriában szinte mindig 90+ pont körüli szinten teljesít; viszont ha már ezek a borok ennyire komolyak, muszáj őket időről-időre bemutatni. A Holdvölgy pince mozgását nem volt könnyű nyomonkövetni a kezdetek óta. Demkó Pascal és mindenkori csapata sok fordulat után jelent meg a magyar piacon. Úgy kellett nyomoznom utánuk folyton. Berecz Stephaniet Gincsai Tamás váltotta borászfronton. Kezdetben a borok csak külföldön kerültek eladásra és a többség csak hallott valakiről, aki kóstolt már Moonvalley (majd később Holdvölgy) borokat. Mindenesetre a pince gyönyörű, a felszín fölött hipermodern mind építészetileg, mind pedig technológiailag; a földfelszín alatt pedig Mád egyik leghosszabb hagyományos érlelőpincéjét találjuk (melyen végig is vezetik a kíváncsi látogatót, he szeretné). Fontos továbbá megjegyezni, hogy a borvidék egyik legtapasztaltabb szőlésze is a csapatukat erősíti. Hogy az angol termékelnevezések a magyar piacon mennyire mentek át a fogyasztóknál, szintén nehéz megállapítani. De van nekik egy Culture márkanévre hallgató aszúboruk, melynek a 2006-os évjáratára évekkel ezelőtt kaptam föl a fejem. Az volt az első igazán maradandó élményem a Holdvölgytől.

Tovább
Borházi csendélet télen

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Fehér csúcsok a nagyvilágból

Tanulságok és stílusok a legnagyobbaktól

Hogyan lesz valamiből a világ legjobb száraz fehérbora? Egy termőhelyből, aztán egy brandből, esetleg a fajtából? Egyáltalán hogyan lehet bekerülni az élvonalba, mit kell ahhoz tudnia egy bornak? Mielőtt ma  végigvennénk néhányat a világ fehér csúcsborai közül, akaratlanul is számba veszi az ember, milyen erényekkel bírnak az előttünk járók. - Sauvignon/Loire: fűszeres, de moderált, csiszolt, feszes; sauvignon/Bordó: fás, de intelligensen, miközben élő savú és gyümölcsös is; sauvignon/Új-Zéland: mindenben intenzív - erős illat, ízben gyümölcsözön; rajnai/német: savvezérelt, de közben komplex, feszes, csiszolt; rajnai/osztrák: könnyebb, egyensúlyos, sima, mégis egyenes, élő savú; és végül chardonnay/burgundia: minőségi fa, végtelen komplexitás, termőhelyiség, vitalitás. Nagyon fontos megjegyezni, hogy ezeket az erényeket a legtöbb évjáratban és a legtöbb termelőnél megtaláljuk az adott régióban. Ugyancsak fontos, hogy ezek a régiók noha általában fajtaborokat készítenek, ahogy fent is látjuk, ám alapvetően mégsem fajtáról kommunikálnak, hanem sokkal inkább termőhelyről (többnyire a dűlőt is megnevezve, franciáknál a besorolással együtt). Ez azért fontos, mert hazánkban ez nem tűnik közmegegyezés tárgyának ennyi év után sem (sajnos), hanem sokan még mindig fajták (indokolatlan?) kiemelésén munkálkodnak.

Tovább
Préselő Pince, Erdőbénye

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

••DEMETER ZOLTÁN, ASZÚSZTÁROK: 1998-2008

10 éven át minden évjáratban stabilan 90 pont felett

Kevés olyan borvidék van a világban, mely kategóriájában képes szinte minden évjáratban 90 pont fölötti borokat nyújtani. Ha az aszút vesszük alapul, Tokaj ilyen borvidéke a világnak. Demeter Zoltánt sem nagyon kell már talán bemutatni az olvasóknak. A TokajKalauz első pincéje, mely 100 csillagnál többet gyűjtött eddig a borkatalógusunk értelmében. Ezzel az első 2 csillagos borásza a kiadványnak. Olyan kort élünk, amikor a mindenkori száraz borokról Tokajban is gyakrabban kell beszélnünk a különböző pincéknél, pedig nekem mindigis meggyőződésem volt, hogy aszúminőséget tekintve az abszolút első Demeter Zoltán. Noha ebben nehezebb igazán kiemelkedőnek lenni: szükségtelen neveket mondanom, - az egész borvidéken hihetetlen minőségek vannak jelen egyszerre (szárazban pedig mindenhol vannak amplitudók: fölfelé és sajnos lefelé is). Épp ezért fontosnak érzem időről-időre hangsúlyozni: Tokaj a világ első számú édesboros borvidéke, ami felelősség, küldetés, hagyaték. - Demeter Zoltán pedig nem csak főboraival teremtett önálló (és a borvidék számára is irányadó) műfajt édesben, de aszúi is mindig az extrém koncentrációról és egyúttal a kivételes egyensúlyról szóltak. Olyan formátumú borok, amiknek tényleg a világ legjobb éttermeinek borlapján és a ritakaságokat gyűjők pincéjében a helye.

Tovább