X

ILLATOS

Ripka Gergely

Bott Frigyes Granum 2012

Rózsás, illatos, enyhén penetráns termálvizes illat (kén?). Savai egyszerre harsogók és érettek. Feszes, penge, sósan minerális íz. Jó arányok, szép bor.

Tovább

Ripka Gergely

Jásdi Cserszegi fűszeres 2012

Nem mondhatjuk, hogy tobzódnak benne az illatos fajtajegyek. - Karalábé, reszelt, káposzta, ráadásul ez mind lassan tisztul ki. Ízre is meglepően tompa, lusta, kesernyébe torkollik. Rövidke, kissé erőtlen.

Tovább

Ripka Gergely

Figula Sárgamuskotály 2012

Régi kedvenc. Tisztább illat, sok rózsa, frissességnek viszont kora ellenére híján van. Kellő tartású, teltségű korty, kedves, behízelgő zamat, muskotályos közérthetőség ebben az évjáratban is.

Tovább

Ripka Gergely

Bott Frigyes Tramini 2011

Rózsás, puskaporos illat, sokat formált rajta az idő. Széles és vastag korty, a kevésbé megszokott, nagydarab Tramini. Hosszú zamatú íz, de a kor is nyomot hagyott rajta. Ez a bor már szebb biztosan nem lesz.

Tovább

Ripka Gergely

Folly Arborétum Muscat ottonel 2012

Tiszta muskotály illat: csábító édes sütemény, illatozó virágcsokor és szőlő bogyó. Ízre virgonc, citrusos savak. Kedves, jó ivású, makulátlanul tiszta és mindenütt arányos bor a nyári napokra.

Tovább

Ripka Gergely

Nyakas Aligvárom Cuvée 2012

Több fajta került most bele: chardonnay, irsai, szürkebarát, rizlingszilváni. Illatos, szőlővirágos. Megszokott tisztaság. Friss sav, rövid íz, jó zamatú, lágy fehérbor, egyszerű, megszokott, könnyed tavaszias üdítőital.

Tovább

Ripka Gergely

Pannonhalmi Apátsági Viognier 2011.*

Barackos, almás, körtés, édeskésen egzotikus illat ejt rabul azonnal! Pannonhalmi fehérborban ilyen (behízelgő) illatkavalkádot nem nagyon éreztem eddig. Ízben félszáraz lágyság következik, sima felszenk, jól iható, nagyon behízelgő az egész. Tetszetős, könnyen érthető, szórakoztató bor. Intenzív zamatok, aromák, jól érthető hangerő… (1630 palack készült belőle.)

Tovább

Ripka Gergely

Oremus Late Harvest Cuvée 2008.*

A közelgő hűvösebb napokkal talán a desszertborokra is jobban rászomjazhatunk.
Eleinte muskotályos hízelgés az egész. Percek múlva, amikor fölszáll ez a köd, kitisztul az egész és előbújnak szépen a bor igazi erényei: csupa érett, dzsemes kajszi jelenik meg, a létező legmegnyerőbb, legfinomabb, szinte tapintható hitelességgel. Ízben aztán elmarad az illat okozta sokk. Jók a savak, magas a cukor, de az alkohollal, meg egymással sem tudnak igazán összekapcsolódni szépen. Közepes hossz, sok szép gyümölcs, profi kivitelezés (ezeknek szól a csillag is), de végül valahogy az egész nem mutat igazán (elvárt) nagy dolgokat… A pince erőssége érzésem szerint továbbra is az aszú- (és szamorodni) készítés.

Tovább

Ripka Gergely

Tőkések gyorsszemle/#2

tisztán, őszintén

A Mátrai Tőkések haladnak tovább a maguk által kijelölt, rögös úton. Önálló rendezvényeiken évről-évre szebb, tisztább komolyabb borokkal világítják meg, mekkora potenciál és lehetőség van Mátra sokszínű terroirjaiban. Nem rég egy újabb nagyobb lépést tettek a még szélesebb körben való térítés felé: néhány limitált, kézműves tétellel bekerültek az egyik legmeghatározóbb hazai borkereskedéshez is. A borok most is tiszták, fajtajellegesek, kiműveltek, őszinték, sallangok nélküliek. Ahogy azt kell….



Tovább

Ripka Gergely

Györgykovács Tramini 2010.*

Rózsás, licsis, virágos, gyönyörű illat a Tramini legszebb villanásaival. Ízben csiszolt, szép egyensúlyú, nem túloznak az évjárat savai, s a termőhely is megjelenik a borban. Nem tudom, hogy csinálja a borász, de még mindig a hazai felhozatal egyik legszebb traminije, tele fajtajelleggel, túlzások nélkül, elegánsan. Remélem, hosszú ideig ilyen szép tud lenni (Györgykovácséknál nem volt ez rossz évjárat, s a tramini savainak nem is kedveznek a meleg évek.)

Tovább

Ripka Gergely

Nagy bor az, ami úgy gazdag, hogy jól iható!

Kaláka borok a megkezdett úton tovább...

Alkonyi László a 2013-as évjárattal mutatkozott be borászként. Borszakírói pályájáról már számos korábbi posztban és interjúban szót ejtettünk, és Kalákás munkásságát is nagy figyelemmel követi az egész szakma. Alkonyi László nagyon fontos igazságokra világított rá hajdani írásaival. Az a fajta radikális hang volt ő, amely kendőzetlenül tárt fel szakmai problémákat, mellyel a rendszerváltás utáni borágazat küzdött. Ezt persze számos borász igen rosszul fogadta, a háborúskodásból pedig az lett, hogy mostanra ez a hang borokban próbál kifejeződést találni inkább, mégpedig Tállyán. Az összes forgalmi boráról beszámoltunk korábban.

Tovább
Poszt hamarosan

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Negyed évszázad megbízhatóság Hegyalján

25 éves a Disznókő

Nehéz lenne mondani még egy olyan birtokot Tokaj környékén, ahol ennyire stabil és precíz minőséggel volt dolgunk a kezdetek, a rendszerváltás óta. Akármilyen borkategóriáról beszélünk, a Disznókő mindenben nagyon kiszámítható a magas minőséget tekintve. Nyilván az aszú a legfontosabb boruk, de mint nagyborászat, a piac tőlük is elvárja már a megbízható száraz bort, ami náluk belépőbor és nem több, a magaslatokat az édes borok jelentik, melyek late harvest és szamorodni alapokon nyugodnak. Mészáros László bevezetőjében is elhangzott, hogy az AXA Milessimé cégcsoport ugyan számos történelmi borvidéken készít borokat (Bordó mellett, Burgundiában, Portóban is), de Hegyalján kellett a legkreatívabbnak lenniük. Annyival egészíteném ki, hogy a legbátrabbaknak is itt kellett lenniük. Márpedig a Disznókő forradalmat indított a 90-es évek aszúival. Mérföldkövekkel ünnepeltük a 25 év komoly munkásságát:

Tovább

Ripka Gergely

Pezsgőt innék egész nyáron

Herczeg Ági MasterTasting/7

Herczeg Ágnes javában vizsgázik eközben Londonban. Ezzel a poszttal is szeretnék neki nagyon sok sikert és szerencsét kívánni a nagy megmérettetésen! Óriási felkészülési munka előzi meg az ilyesfajta vizsgát. Nyugodt és eltökélt volt, mikor legutóbb együtt kóstoltunk. Amolyan laza ünneplés gyanánt pezsgőkkel koccintottunk az utolsó közös kóstolás alkalmából. Mindenféle stílusba belekortyoltunk: prosecco a maga fiatalos lazaságával, könnyű gyümölcsösségével, Cava a maga sajátos érleltéségével, Lambrusco a megszokhatatlan édességével (nem is tudtam igazán írni róla), néhány kuriózum és természetesen az örök csúcsok-csúcsa: Champagne, a finom kis részletekkel. Mindig mondom, hogy pezsgőt én bármilyen év- és napszakban képes lennék inni, de nyáron aztán végképp szezonja van: frissítő bubik, esküvők, kertipartik, jókedv...ezek szinte elképzelhetetlenek jó pezsgő nélkül!

Tovább
Szilvolgy

Ripka Gergely

Tovább