Két jellemzően illatos fajtánknak, a Piros Tramininek és az Irsai Olivérnek a keresztezéséből jött létre ez a jellemzően magyar szőlőfajta. Különösen az alföldi tájra vált jellemzővé az idők során e kedves, ellenálló, edzett, szikár borokat adó fajtánk. Talán nem meglepő, hogy a jó Cserszegi is mindig illatos, muskotályos, friss, és ropogós savakkal jellemzhető. A Frittmann fivérek régóta megbízható forrást jelentenek, ha kunsági borokról van szó, és egy kellemes hétköznapesti borra van szükség, hisz akár Irasairól, akár rozéról van szó, boraik üdítö savszerkezete egyedülálló a hazai felhozatalban. Persze nem kell óriási távlatokat, tölgyes mélységeket várni boraiktól.
Ízben intenzív, fajtajelleges, pikáns savakkal rendelkező fehérbor. Nagyon jólesik inni, de ha szódát adunk hozzá a nyári melegben, sem sértődik meg. Élénk savai, fűszeres zamatai miatt magyaros halételek, szárnyasok mellett, párásra hűtve az igazi.

Soha nem tudom eldönteni, hogy most szeretem-e én az illatos fajtákat vagy sem. Ezt például nagyon kedvelem...annyi bizonyos.
Eltéveszthetetlenül muskotályos, kellemes szőlőlé illat...méghozzá a legintenzívebb fajtából! Szappanosság, virágok, barack, tokaji árnyalatok. "Érdemes rá elcsábulni" - hangzott az egybehangzó válasz, mikor illatos fajtákból tartottam rögtönzött bolti kóstolót. Visszafogott savak, kis extraktédesség, bár az alkohol is biztosan rájátszik a zamatosságra egy csöppet. Nem egy bonyolult bor, de annál vidámabb, kedvesebb. Igazi tavasznyitó darab. Hölgyek vagy boroktól idegenkedő szkeptikusok számára például ideális választás lehet, de csakis hűtve!

Mint két drámai karakter, úgy feszül egymásnak Don(na) Chardonnay és Irsai Olivér a Nyakas Pince által rendezett Don Olivérben. A bevezető színben inkább az egyszerűbb, simulékony Irsaié a főszerep fehérszőlős illatával és zöldes ízjegyeivel mindenkit lejátszik a színről. A chardonnay szép csendben, türelmesen vár a sorára, hogy színre léphessen, és a háttérből figyeli, hogy az egyszerű, de kedves magyar fajta árasszon el minket minden bájos gyümölcsösségével és aromájával. Majd a második felvonásban megváltozik a szereposztás. Ahogy a poharunkban szép lassan melegszik a halvány aranyszínű, gyümölcsös bor, úgy közelít a távolból egyre inkább a sokat próbált burgundiai világfajta. Mind jobban és jobban átveszi a történet menetét és haraphatóan húsos, bársonyosan krémes textúrát ad a kesernyés fináléhoz. A dráma végére kiderül, hogy remekül egymásra találtak ebben az izgalmas házasításban.

A móri borvidék egy ideje mintha csipkerózsika álmát aludná, de mégis érdemes figyelmet szentelni neki, hisz időről időre meglep minket egy-egy igazi csemegével. Ezek a különlegességek általában rendhagyóságuk miatt érdekesek egyelőre (pl. egy ezerjóból készült desszertbor, vagy egy fahordós iskolázású tramini stb), de meglehet, hogy ezek hamarosan ugyanúgy a magyar borkülönlegességek közt lesznek majd számon tartva, mint a bikavér vagy egyes tokaji hungarikumok. Ez itt éppen egy igen érdekes tramini, ami ellentétben a hagyományosabb hazai gyakorlattal nem reduktív eljárással készült, hanem fahordós érlelést kapott. Ettől a bor aranylóbb színű, illatban és ízben pedig vastagabb, krémesebb és gazdagabb lett. A fajta fűszeressége és gyümölcsössége azért szépen jelen van, de savai visszafogottabbak, puhábbak lettek és az oxidatív eljárás következtében összességében kerekebb, vastagabb, férfiasabb bort kaptunk.

Egy igazi szerény slágerbor, melynek korábbi évjáratait is olyan könnyen megszerettük. Ahogy a legtöbb Irsai, ez is könnyed, vidám, egyszerű bor, mely nélkül a tavaszi, nyári kánikula elképzelhetetlen. Behízelgő szőlő(lé) illata, kedves savai miatt egy igazán könnyen iható, szerethető bor, különösen a reduktív iskola rajongóinak. Nem kell keresni benne ízhosszúságot, nem kell elvárni tőle óriási távlatokat. Mindössze délután, munkából hazaérve gyorsan be kell tenni a hűtőbe, épp csak amíg valami vacsorát gyorsan összedobunk. Aztán lehet asztalhoz ülni, jöhet az Irsai is, és biztosan nem fog az asztalnál senki sem csalódni.

Egy friss Sauvignon Etyekről, ahogy szeretjük. A megszokott bodzás, csalános, bőrös illatok után vágott fű, egres és más zöldes színű gyümölcsök az ízben. A savak mellett a zamatok is tudnak érvényesülni. A hűtést meghálálja.

Jellegzetes kis tramini. Könnyed, savas, fűszeres, már-már pikáns. Hozza a traminivel kapcsolatos elvárásokat, úgyhogy aki kedveli a fajtát, annak érdemes kipróbálni. Valójában a többi Bussay borhoz képest egy halványabb színfolt.

Egy egyszerű bor, amiben senki nem csalódhat, aki igazi, magyar, fehér primőrborra vágyik. Nyers, friss és ropogós. Vágott zöld füves illatok. Erőteljes, reduktív savgerinc, kis szénsavassággal megbolondítva, ami azonban nem bonyolítja túl az életünket: bármikor jól iható, de a legjobb most, behűtve, az év 333. napján fogyasztva. Akár fröccsnek is.