X

GYÜMÖLCSBOR

Ripka Gergely

Westons Organic Pear Cider

Távol áll tőlem az angolszász nyelvterületeken oly divatos ciderezés. Annak idején, egy írországi látogatás alkalmával tettem az első próbát, de eltántorított idegen almás, gyümölcsös mellékíze. Íreknél, angoloknál, skótoknál a sörrel egyenértékű ital inkább (6 v/v %), s főleg a hölgyek kedvelik fanyarkás pezsgését. Van benne egyfajta sajátos gyógyszeresség, amit a gyöngyözés még ráadásul ki is emel. Pezsgése szolidabb egy sörhöz képest, nem véletlenül szokás almapezsgőnek fordítani, közelebb áll szerintem is a pezsgőkhöz jellegben...csak valamiért mégis a trendibb söröspalackot kapták a ciderek.
Manapság már nem csak almából, de körtéből, sőt barackból is készülhet cider, melyek természetesen ide Magyarországra is eljutottak az idővel. Illatban nem is annyira körtét, mint inkább a déli gyümölcsöket érezni: ananász, mangó, és némi plussztablettás mellékzönge, ami ízben is kifejti hatását. Pedig elvileg bioélelmiszer:  bio körtesűrítmény+biocukor. Az összkép elég érdekes, meglehetősen visszafogott képet mutat. Félszáraz, amitől könnyen emészthető, aromás, amitől jól csúszik, körtés, gyümölcsös, amitől kedvesen fanyar is, de lehet, hogy én továbbra sem tudok megbarátkozni ezzel a cider világgal.

Tovább

Ripka Gergely

Alfred Fischer Eperbor

Az egész ország Dolce Novella lázban ég. Rengetegen keresik, úgyhogy csak idő kérdése volt, mikor fog megjelenni valami újabb eperbor-származék. Tekintetbe véve, hogy az olaszok pancsolt, szintetikushoz közelítő próbálkozása nem közelíti meg a közízlést kellő mértékben, ezért várták már sokan a 100 % eperbor változatot... Nem hiába. Több irányból is lehetett hallani készülődésekről, de most itt az első darab. Az osztrák Fischer Bt. neve szerepel a puritán kóstolópalackon, amit a cég képviselője az orrom elé tol, hogy kóstoljam meg. Fiatalos csavarzár, bordói palack, de a lényeg úgyis az EPER benne. Persze az ilyet egy igazi borissza mindig kétkedve fogad. "Úgyis olyan, mint a Sangria, ez úgysem igazi bor, úgyis megállították az erjedésben (de legalább cukrot nem adtak hozzá), úgyis gejl-édes lesz a végén". És nem.
Színre kellemes barnás-bordós beütésű, silleres megjelenésű ital. Meglep egyáltalán valakit, hogy a pohárból friss, primőr szamócaillat terjeng? Az a fajta, amit ha a szórakozóhelyen kiteszel az asztalra, 3 asztallal arrébb is rendelnek belőle. Paradicsomi, mámorítóan édes friss eperlés, zsebben olvadásnak indult tutti-fruttis aromák csavarják el a fejünket. Ízre azt várnánk, hogy fojtóan édes, gejl, de mégsem az. Finom, üde, savakban ugyan nem bővelkedik, de nem is baj. Pont így szerethető. Ami sok gyümölcsbor betegsége, az a kesernye a korty végén. Na ez ebben a borban éppcsak jelzésnyi, amennyi még jólesik. Kellemes édesség, határtalan eperíz, nem nagyon szirupos, épp csak egy kicsit, és a 6,5-ös alkohol barátságosabbá, jól ihatóvá teszi mindig. Tehát július közepén, 5 fokra hűtve is bármikor el tudom képzelni. Egy palack 2,5 kg epret tartalmaz. Bár tény, hogy nem tudom, hogy készül, de per pillanat nem is érdekel, ahogy az ember beleszagol ebbe az italba, mosolyra húzódik a szája széle. Bomlani fognak érte a tömegek.

Tovább

Ripka Gergely

Gyümölcsborok (Ganádpusztáról)

szerelmi bájitalok málnából, ribizliből

A ganádpusztai gyümölcsborok megismerése kapcsán kötöttem ismerettséget egy kedves úriemberrel, Sápi Csabával, a borászat jollyjoker arcával, üzletkötőjével, fenegyerekével, ha szabad ezt mondanom. Amellett, hogy nagyon szimpatikus termékek az ő boraik, ő az az ember, aki képes hitelesen és élvezetesen előadni ezeknek a boroknak a történetét, kezdve a készítésük módjától (hány kg gyümölcs lelke került egy palackba), egészen a fogyasztásuk vágykeltő és antioxidáns hatásának kimerítő körülírásáig. Egy igazi kellemes társaság, aki kendőzetlen őszinteségével és kedves közvetlenségével megérdemelten szerzett hírt hazánkban a 3 féle zamatos ribizlibornak és a málnabornak.

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább