A héten az első 2018-as évjáratról szerzett komolyabb benyomásokat fogják megismerni az olvasók. Két nagyposzttal szeretném felskiccelni a legelső hegyaljai tapasztalatokat kész terroirborokon keresztül. Ezek közül az első írás az egy csillagos *Bott Pince somorjai bemutatóján került rögzítésre, mely több szempontból is igazán különleges élmény volt. Aki ismeri őket vagy régóta olvassa írásainkat a Bodó házaspár tokaji ténykedéseiről, azok számára ismeretes, hogy Judit és Józsi csallóközi származásúak, Dunaszerdahelytől nem messze nőtek fel mindketten. Judit bősi, Józsi pedig egyenesen somorjai születésű, így különösen is izgalmas volt látni, ahogy hazai pályán, nagyjából 70 földijének tart előadást Judit Tokajról, álmaikról, boraikról. Mondjuk Őt mindig élmény hallgatni, hisz hiába érkezett Hegyaljára ilyen messziről, mégis annyi szép, világos és tiszta gondolat hangzik el tőle kóstolóin. - Ám ismerősei, barátai és családja köreiben nyilván még szebb, meghittebb volt az esti együttlét. S hogy milyenek voltak a borok...?

Sokszor elmondom kóstolóimon is, hogy szinte nincs még egy olyan borvidéke a világnak, ahol a különféle borokon, bortípusokon keresztül ennyire szépen lemérhető lenne egy-egy évjárat minősége. Tokaj esetében nyilván a mindenkori aszútermés (korábban mennyisége, ma mindinkább minősége) a meghatározó: egyes vészjóslatok szerint a klímaválság hatására pedig akár még maga a nemes rothadás zavartalansága vagy végbemenetele is veszélybe kerülhet Hegyalján idővel. Ma egyre inkább két megközelítésben beszélünk a tokaji évjáratokról, az érem két oldala pedig természetesen a száraz bor és a (botritiszes) édes bor.