X

FRÖCCS

Ripka Gergely

Pannonhalmi Fehér Tricollis 2012

Sütis, briósos, szénás, péksüteményes illat. Ízben virgonc savak, könnyű citrusosság, frissítő érzet. Semmi bonyolítás, laza, nyári bor élénkséggel, remek szomjoltó hatással.

Tovább

Ripka Gergely

Folly borok – gyorsszemle

Egy badacsonyi hagyaték fölélesztése

Badacsony. Nem rég értekeztem az itteni borokról, a tájban rejlő lehetőségekről. Erről a környékről alighanem, már mindig egy dolog fog eszembe jutni (sajnos nem a kiemelkedő borok, de nem is a Balaton hűsítő vize). Az Eszter hagyatéka című Márai mű és az abból készült film hangulata, képei jelenti nekem a badacsonyi rezdüléseket. Kicsit a műben is leírt, értékes tájba beágyazott badacsonyi örökség témájába vág a Folly Borászat és Arborétum története is.

Tovább

Ripka Gergely

Tőkések és Társaik

Mátra Underground kóstoló

Szeretjük a Tőkéseket. Még mindig. Mert tiszták, hitelesek, józanok és őszinték. Ahogy a boraik is. Ezzel pedig a lehető legjobb mederbe próbálják terelni ennek a hatalmas (változatos) sokféle múlttal rendelkező, kissé elfeledett borvidéknek a jövőjét. Lassan hagyománnyá kezd válni, hogy a három borász keze nem csak saját maga, hanem a borvidéki közösség felé is határozott mozdulattal hajlik, így magukon kívül elhoztak Budapestre néhány hasonlóan meggyőző, hasonlóan átlátható birtokméretű helyi borászt is. Van abban valami megnyugtatóan bizsergető érzés, mikor egy apjuk korabeli helikopter-vezető meséli csillogó szemekkel, hogy ő ezeknek a fiatal borászoknak a lelkes szavait hallgatva határozta el, hogy akkor holnaptól ő is szép mátrai borokat fog készíteni.

Tovább

Ripka Gergely

Gedeon Aranysárfehér 2009.

Illatában édes fehér gyümölcsök, friss és kicsattanó (pedig azért nem fiatal). Olajos magok és császárkörte. Ízben diszkrét sav, sok gyümölcs, rövidke íz, üdítő jelleg. Szép arányok, korrekt alföldi bor, szinte félszáraz lágysággal, zamattal (ezért savérzékenyek se tartsanak tőle).

Tovább

Ripka Gergely

Konyári Rosé 2011

Nem több és nem kevesebb ez egy igen kellemes rosénál. Tetszetős, intenzív rózsás árnyalatú pink. Illatban közepes intenzitású, friss, érett eper, málnás cukor, tutti-frutti elvárható aromatikája. Ízben jóízűen húsos, finoman fanyar felszínű, szolgaian frissítő savak, melyek mellé lédús gyümölcsöket ad (jóval többet, mint egy évvel korábban, mely alapvető tendencia szerintem a 2011-es és a kevéssé sikeres, kármentő 2010-es rosék közt). A 13-as alkohol az íz végén a test hóna alá nyúl még. Jó ivású, üdítően kellemes gyümölcsbomba. Jól be kell hűteni, és akkor a tavaszi kerti munkák után bizony gyorsan lecsúszik.

Tovább

Ripka Gergely

Pastor szekszárdi Cserszegi fűszeres 2011

Nem sok fehéret kóstoltam még Szekszárdról, de a kisebb pincéknél jellemzően előfordul (gondolom, a család és a barátok sem veszik nyáron rossznéven, ha az egész napi kánikulában kötözés, kapálás után/közben akad jól behűtött fehérbor a pincében). Direkt szappanosság jellemző rá, nagyon enyhe füstös (?) kísérettel. Savai igencsak lágyak, filigrán alkat, könnyed, laza, ivásra készült.

Tovább

Balla Márton

Hollósy Pince, Tagyon-hegy

egy kis nyári kedvcsináló balatonról....

Hollósy Zsombor (btw hajdani évfolyamtársunk) borairól volt már szó, azóta annyi változott, hogy a most terítékre került két bora már elérhető a Borfaluban ezerpárszáz forintos áron, bár ha jól láttam még nincs fönn a honlapon.
Tovább

Ripka Gergely

Jásdi csopaki Rizling 2009

Töredelmesen vallom be: még nem kóstoltam soha Jásdi István alap rizlingjét (pedig legalább akkora alapmű/lassan, mint Szeremley Hubáé mondjuk). Akárhogy is próbálok visszaemlékezni, nem jut eszembe, s a jegyzeteim közt sem találom nyomát. Bár az is tény, hogy követője sem vagyok munkáinak. Az alapsorból a Chardonnay-Pinot Gris-t már próbáltam (régebbi évekből, de mostanság más jellegű borokra szomjazom...), őt még nem ismertem. Májusi, előnyári időben viszont valami igazán friss dologra szomjaztam rá egyik este. Tükrösen tiszta, klasszikus, halvány citrom árnyalat. Már a megjelenése is mohó kortyokra csábítana, apró gyöngyeivel a pohár falán. Illata citrusos, fanyarkás jelleget sugall, finom édes marcipánnal, később érett, zamatos gyümölcsök fölvillanásával (barack), mandulával, mineráliákkal, eltéveszthetetlen rizlinges jegyek lelhetők föl ben... S már önkéntelenül kortyolja is az ember, pláne, ha szomjas. Meglepően telt és túlcsorduló gyümölcsök (trópusiak, zöldek, zöldalmával a sor elején és végén). Üde, jóleső, finom. Azt hiszem, erre mondják, hogy remekül csúszik. Az Olaszrizling, sokszor tolakodó kesernyés lecsengése egyáltalán nincs jelen, üdítős savai épp elegen vannak. Bármikor szívesen innám egy hétköznap esti vacsi kíséreteként. Vélhetően erre is készült, nem évszázados hagyományokra építő nagybornak, magas pontszámmal. Nem is kell ezt tovább ragozni. Jöjjön a következő pohár!

Tovább

Ripka Gergely

Nyári borok

hőségriadóra

Így, hogy (kicsit nemhogy jobb lett az idő s megérkezett a nyár), de lassan kezd kibírhatatlanná válni a hőség, - kicsit a vörösborokat az ember szívesebben pihenteti a jó, hűs pincéjében és fölhozza a hűtőbe az összes mozdítható, könnyebb fehérbort és rozét, melyeket 5 fokon a 40 fokban, lehúzott redőny mellett, a légkondi alatt hűsölve mind megérdemlünk egy rázós nap után. Sör helyett/után 1-2 gyors tipp, vészhelyzet esetére vagy csakúgy a VB-meccs mellé.
Azok, akik még nem merültek el a friss, 9-es rosék közt, azoknak az én tippjeim ezek volnának:

  1. Mészáros Pál @ Pinot Noir Rosé 2009.
  2. Konyári @ Cabernet-Merlot Rosé 2009.
  3. Malatinszky @ Le Sommelier Rosé 2009.
  4. Sauska @ Rosé 2009.
  5. Takler @ Rosé 2009.
  6. Tenuta S. Anna Prosecco Spago (ez nem rosé)

Akik inkább a fehérborokat favorizálják, azoknak sokszor Sauvignont szokás ajánlani, de az se csüggedjen, aki minden vinotéka polcán most szinte csak azokat látja, mégsem kedveli:

  1. Béla és Bandi @ Sauvignon Blanc 2009
  2. Sike Tamás @ Egri Leányka 2009
  3. Pannonhalmi @ Sauvignon Blanc 2009
  4. Patricius @ Furmint 2008
  5. Pálffy @ Köveskáli Tramini 2009
  6. Figula @ Muscat Lunel 2008

Persze az sem baj, ha a fentiek mellé becsúsztatunk a hűtőbe egy üveg szódát is, és fröccs formájában isszuk őket, de a proseccot is érdemes kipróbálni, az olaszok azt isszák fröccs helyett.
Perverzebbek, egy meghitt esti együttléthez kortyolgassatnak egészen hideg desszertborokat ilyenkor is, melyek alkoholtartalma csekély: Royal Tokaji @ Áts Cuvée 2007/Demeter Zoltán @ Birtokbor 2008, vagy édes gyümölcsborokat.

Tovább

Ripka Gergely

Malatinszky Le Sommelier Rosé 2009

Intenzív, mély rózsaszínes bor. Benne szemmel alig látható, aprócska buborékok kavarognak kitöltés után. Illata szúrós, nem a parfümszerű málnás-szamócas vonal, a felnőttesebb, teltebb stílus képviselője. Ízben sem a túláradó gyümölcsözöné a főszerep. Nem áttetsző, vagányabb, tartalmasabb rosé. A fanyar savak dominálnak, üdén fanyar, zöldfüves ízekkel, a határozott lecsengésben kis pirosribizlis, bogyósgyümölcsös, joghurtos búcsúval. Az acidok ételt kérnek. Aki pedig sokallja a savat, kérjen hozzá szódát!

Tovább

Ripka Gergely

Tokaj a Tudományos Akadémián

9. MTA bora versenyen ismét Hegyalja tarolt

Tudjuk jól, hogy rengeteg a borverseny idehaza, nehéz köztük eligazodni, de kilenc év azért elég szép eredmény egy borverseny történetében is. Márpedig 2018-ban az Akadémia Bora borversenyt itt tart, repül az idő. De van ezen túlmenően is nemes gondolat ebben a versenyben. - Elegáns dolog, hogy komoly ez a többszáz éves intézmény külföldi tudós vendégeit akármilyen szupermarketes bor helyett olyan magyar borokkal szeretné megvendégelni, melyeket vakon is méltónak találnak erre a nemes küldetésre. A legtöbb kis borversenyen immár megszokott, hogy Tokaj Hegyalja uralja a mezőnyt. Új itt sincs a nap alatt: a legmagasabb pontszámú bort többnyire a desszertborok közt találjuk most is az MTA Borára nevezett közel 150 bor mezőnyében. Hét elején meg is kóstoltuk a díjazottak egy-egy jeles képviselőjét:

Tovább

Ripka Gergely

RizlingRovat: nemzetközi stílusgyakorlat

Rajnai futamok innen-onnan

Folytatjuk (számunkra biztosan) méltán nagy sikerű rajnai köreinket. Ebben a fordulóban egy kivételes nemzetközi merítésről folyik majd a szó, melyet Bernáth Józsi barátunk szervezett és többnyire állított is össze, persze segítettünk is neki ebben 1-2 palackkal (mondjuk én csak meginni/megírni). A rajnairól tudjuk, hogy sokfelé jól érzi magát a világban, ezért is hívjuk világfajtának, de arra azért nem gondoltam, hogy a szavazást követően az első háromban egy németül beszélő címke sem lesz majd…. A mi Józsink módszeres vakkóstoló szervező, ezért haladjunk csak szépen sorban (egy vak kör után vissza lehetett kérni a fejvakargatósabb darabokat újra, aztán 3 sorszámot kellett mondani mindenkinek):

Tovább

Ripka Gergely

Kékfrankost készítő borászoknak lehetőség

Svéd kereskedelmi kapcsolat

 

Örömmel tájékoztatjuk arról, hogy egy svéd borimportőr cég magyar ökológiai gazdálkodásból származó Kékfrankos bort keres a Systembolaget tenderjéhez kapcsolódóan.

 

Amennyiben felkeltette érdeklődését, vagy ajánlani tud termelőt, kérjük, forduljon bizalommal dr. Fáskerti Zitához:

 

 


Tel: +46 8 782 97 51

Mobil: +46 70 741 0511

E-mail Nagykövetség: mission.stockholm@mfa.gov.hu

E-mail Magán: zita.faskerti@mfa.gov.hu

Weboldal: https://stockholm.mfa.gov.hu/

 

 

Tovább

Ripka Gergely

Tekintélyes édességek a nagyvilágból vakon

Szemben a piaccal

Gyakran eltűnődöm, ha már ennyit írok Tokajról: vajon hányan ihattak az olvasók közül mondjuk az elmúlt hónapban édes bort...? De akárhol járunk a világ jelentős édesboros borvidékei közt, így vagy úgy a felszín alatt ott kísérti a pincéket korunk, a mai piaci trend anomáliája: nagyon magas árszínvonalon is sokféle édes bor készül, de mégsincs igazán kereslet rájuk. Elképesztő tradíciók, hihetetlen izgalmas (és drága) technológiák nyomán kerülnek a boltok polcaira, de a többség mégsem kíváncsi rá. A cukor kommersz ellenség, fehér méreg kategóriába került párszáz év leforgása alatt. Azt szoktam viszont mondani, nyilván főként Tokaj kapcsán, hogy ezek a borok tipikusan azok, melyeket meg kell érteni, melyekhez kicsit meg kell érni. Egyszerűen más tudatállapotot követel tőlünk és ebben nem demokratikusak. Ám ha egyszer becsípődik egy tokajinak az íze vagy egy téli estén van szerencsénk egy igazán komoly portóihoz, akkor biztosan nem felejtjük el az ízét soha többé. Ilyet azért a technológiai borok nagytöbbsége nem tud: meddig emlékszünk egy ezer forintos bornak az illatára, zamatára? Talán percekig, egy-két napig? Tokaj, Mosel, Rheingau, Sherry, Sauternes sok száz éve ejti rabul az értő közönséget, rang jelentett fogyasztásuk. Márpedig érteni valamit, érteni valamihez, az önmagában olyan kincs, ami ranggal, intellektussal jár.

Tovább
Tokaj aranya, melyet az alkimisták is kerestek

Ripka Gergely

Tovább