Demeter Zoltánt leginkább kiemelkedő minőségű tokaji borai kapcsán ismerjük. Pedig ezen túlmenően igen sokat tesz és tett mindig a hazai borok ügyéért. Ennek talán leglátványosabb megnyilvánulása pár éve a Borászok 12 Pontja lett, mely egyértelmű programot fogalmaz meg arra vonatkozóan, miként és hogyan lehetne borágazatunkban végbemennie a valós minőségbeli rendszerváltásnak (így pár évtized után). Mert olyan problémák ezek, amiket nap mint nap mind megtapasztalunk, amikről nap mint nap sokat beszélünk, de tenni általában mégsem nagyon tudunk. Szerencsés és történelmi együttállása a dolgoknak, hogy ezzel a 12 ponttal talán pár lépéssel közelebb kerülhetünk ezeknek a problémáknak a megoldásához, hiszen a támogatottsága igen komollyá kezd válni. Ezekről kérdeztem Demeter Zoltánt:

A bor fantázianeve a művészi címkén: ’Őrzöm csodálatos álmodat’. A néhai Gál Tibornak lehettek hasonló álmai, aki burgundiából hozott Pinot noir oltványokat, hogy bizonyítsa Eger hasonló adottságait, s aki (bár nem ismertem személyesen) sokat álmodhatott arról, hogy hazánkban Egerben lehet elkészíteni a legszebb Pinot noir-t.

Igen sötét nap volt a tegnapi a Villa Sandahl mindennapjaiban. Az online sajtót a mandinertől az indexig bejárta a lesújtó hír, miszerint nagyjából 2000 rajnai rizling tőkéjüket metszették el, likvidálták tőből a héten ismeretlen tettesek, még ismeretlenebb megfontolásból (a hír szerint 30 éves tőkék voltak az áldozatok, a képeken 2-3 éves karokat lehetett látni, bizonyára a föld alatti rész lehet harminc éves). Az anyagi kér tetemes, az eszmei kár pénzben nehezen megbecsülhető. A svéd befektetők a magyar mentalitás egy igen otromba és kínos oldalát ismerhetik meg ezáltal…nem is tudom, milyen értelmezési tartományban tudják mindezt elhelyezni. Bakó Ambrus, a pince borásza egyike a legtehetségesebb, legfelkészültebb, ambiciózus, megfontolt fiatal hazai borásztehetségeknek napjainkban. Méltatlan az egész…

Az alábbi zseniális műfajt Bartha Dávid találta ki, ezért elloptam tőle nem csak az ötletet, de bizony még új elnevezésen sem törtem a fejem, annyira rendben van ez így: up to date (csak nem fog érte megorrolni a szegedi szaki). A téma pedig nem más, mint az elmúlt évek egyik legzajosabb Furmintja, a 9-es Veres. Már megjelenésekor minden hazai boríró megénekelte értékeit. Matt Kramer tudjuk, tavaly a három legemlékezetesebb bora közé emelte, ami egyedülálló visszhang a sokra tartott tokaji száraz boroknak. Ez a bor pedig amiatt is különleges köztük, mivel nem látott fát. Maga a megtestesült modern ’nagy száraz fehérbor’, mellyel meg lehet tehát szólítani a külföldi értők köreit is. Bevallom, nekem fiatalon nem mutatott semmi különöset; aztán most, hogy elkezdett érni, kezdtem egyre inkább fölkapni rá a fejem. Valahogy így:

A minap ismét étteremben jártam. Spontán ötlettől vezérelve a Várnegyedben kellett megfelelő helyet találnom, így esett a választásom a Speizre.
A Szentháromság tér közelében található történelmi környezetbe rejtőző, de belül annál maibb, fiatalosabb étterem nekem külsőségeket tekintve abszolút elnyerte tetszésem. Fiatalos, nem allűrösködő, közvetlen, enyhén mediterrán hangulatot árasztó enteriőr. Piros sonka-szeletelő fogad a bejárati üvegfal mögött, fellógatott pármaik, régi szakácskönyvek (Tokaj-térkép a falon…), kellemes színárnyalatok, ízléses koreográfia, bármerre is néz az ember. A borok pedig egy egész falat elfoglaló polcon vannak kihelyezve, árral együtt (itthonról is, nemzetközi klasszikusokból is gondoskodva…így ha valaki 275 000 Ft-ért mindenáron egy palack Margaux-t szürcsölne el a bélszínje mellé, akkor a lehetőség adott). Bent is kellemesen éreztem volna magam, de hátul az ódon, boltíves falak közt, a fák lombjai alatt is békésen lehetett vacsorázni ezen az enyhe nyári estén.