Suskó Ivánnak határozott elképzelései vannak a borkészítésről, a tokaji borkészítésről, a pataki borkészítésről. Azt vallja, ő a legkisebb pince egész Hegyalján, ami nagyjából igaz is, hisz bőven egy hektár alatt mozog, és a családi ház alatti ősi pincében mindössze egyetlen kishordó és pár tartály áll. A család és a gyerekek mellett műkedvelőként fogott bele a borászatba a családfő és a cél, hogy Sárospatak méltó módon kerüljön bemutatásra a borokon keresztül. De talán nem is kell különválasztani a gyerekeket a szőlőtermesztéstől: a két lurkó szinte a szőlőben nő fel, már ovisként sem okoz nekik gondot felismerni a furmintot és aktívan résztvesznek a bogyók kóstolásában, hogy a szüret időpontja a lehető legpontosabban meghatározható legyen.

Judit és Józsi is nagyban palackoztak érkezésemkor (épp a lapszűrőn engedték át az egyik száraz tételt). Ők az a fajta borászházaspár, akik mindig előrefelé menekülnek. A Fülekyt kéz a kézben hátrahagyva megállás nélkül dolgoznak, mennek előre és mindezt töretlen jókedvvel és szakmai alázattal teszik úgy, hogy közben három energikus fiú gyermek várja őket haza, és még farsangot is szerveznek a borászoknak és a helyieknek, erősítve a közösséget. Szinte megállás nélkül építkeznek, különösen az elmúlt években: éppen csak befejezték a Csontos Présházat, erre ahelyett, hogy fellélegeznének, gondoltak egy merészet és nem kisebb fába vágták a fejszéjüket, mint a keresztúri kerámiagyár birtokba vétele és romjaiból történő teljes felújítása. Rejtély, honnan merítenek energiákat minderre, napi 24 órában.

Lévén, hogy a Tokajkalauz két fürttel kiemelt hegyaljai birtokáról van szó, sosem mulasztom el Demeter Zoltán friss borait végigkóstolni. A borász borait sokféle kritikával illették fennállásának 20 éve alatt. Senki sem tévedhetetlen és örökérvényű igazság senkinél nincs (továbbra sem). Az eddig kóstolt borai alapján szerintünk minőségben és tanulságokban ő jutott eddig a legmesszebb valamennyi bortípussal (édes, száraz, dűlős, pezsgő). Mindegyik bortípus óriási fejlődéstörténeten ment keresztül ezalatt a húsz esztendő alatt és ebben Demeter Zoltán is nagyon komoly szerepeket vállalt, nagyon sok kiváló bort palackba töltve.

Folytatódik nem csak a Herczeg Ági Master of Wine-os kóstolósorozat, de bizony a tavasz jegyében a sauvignonozást is épp csak elkezdtük a korábbi, Cseri-poszttal. Most kicsit körbeutazzuk a világot és a száraz etapban két kakukktojás keresését követően édesbor-klasszisokba folytjuk a virágillatú tavasztól megrészegült, mámoros lelkünket. Csupa fontos leckével tűzdelt borsor. Természetesen most is vakon.

Talán tényleg igaz, hogy nem mi választjuk a hivatásunkat, hanem kicsit inkább a küldetésünk választ minket. Hegyalja esetlben gyakorta érzek így. Noha a TR Műveket alapító három vagány fiatalembernek a szakmája nagyon távol áll a bortól, mégis úgy döntöttek, hogy belefognak az egyik legkeservesebb vállalkozásba, ami csak létezik Magyarországon: borászatot indítanak. Együtt szívni persze sokkal jobb, mint külön utakon, s ahogy mondani szokás az elején bizonyára fogalmuk sem volt, mire is vállalkoznak. Mindössze szerették a tokaji bort, az újhullámos szárazakat, melyek elindították őket egy úton. A választásuk Tállyára esett, itt vettek területeket, amíg még nem szöktek fel az árak, a településtől keletre, a hanyagul művelt Palota-dűlőben (2,5 ha, ami mára 3,5 ha lett) és a most még parlagon heverő Siposban (4,5 ha). Se pince, se felszerelés, se szaktudás. Valahogy így indult 2012 utolsó havában a Tállya Radicals szorija.

Egerről nem könnyű írni. Nagy borvidék, sokezer borász-szereplővel (nem is gondolnánk, igaz?). Az sem lehet véletlen, hogy a Borbarát hajdani csapatában forró krumpliként dobálták egymás közt az Eger-felelős szerepkört a zsurnaliszták. Nem is akarom bő lére ereszteni én sem, már csak azért sem, mivel ez a cikk leginkább egy tehetséges, fiatal, megnyerő szekszárdi fiú borairól fog szólni és ezek nem is az ő gondolatai, melyeket leírok! De ennek az eseménynek a kapcsán és máskor is oly sokszor előjön bennem a téma hazafelé autózva, hogy (a jó bor mellett) mi tesz egy borvidéket élhető, felejthetetlen hellyé. - Kell jó étterem, jó kávézó, kell jó pék, kell közösség, kellenek közösségi színterek, kellenek hiteles vezéregyéniségek, kell egy jó borvidéki marketing (történelemmel, termőhelyek bemutatásával, definiált bortípusokkal). Nagyjából ezek. A felsorolás elején van, amiben az országos átlagnál is sokkal jobb és élhetőbb ez a hevesi város. De hogy áll Eger a többivel?