X

2016

Ripka Gergely

LOCH vertikális: 2008-2016

A világ legáradóbb rizlingje: narancs, fény és tüzijáték

Ma ismét a rajnai-rajongóknak kedvezünk. Van egy saar-menti pince, mely 2017-ben nálam minden rizlingkóstolón elvitte a pálmát. Annyival húsosabb, dúsabb, intenzívebb, mint bármelyik moseli, rheingaui, pfalzi pince bora, hogy elég gyorsan a személye kedvencemmé váltak.

Tovább

Ripka Gergely

••Demeter Zoltán: Tokaj mai árnyalatai 3 borban

Mennyi minden tud történni egy húsz éves pincében

Az eddig is ismeretes volt, hogy a legpontosabb víziói Tokajról ma Demeter Zoltánnak vannak. Száraz bor, főbor, aszúbor. - Erre a háromlábú szerkezetre építené a borvidék szerteágazó termékpiramisát. Persze, ha közelebbről megnézzük, igencsak sokszínű a kép az ő pincéjében is. Akad némi kísérletezőkedv is (ld. narancsbor, pezsgő, korábbi egri vörösek). Ma három olyan formabontó bort mutatnék be tőle, mely remekül felvetíti, mi is zajlik ma egy izgalmas hegyaljai műhely falai között, s meddig lehet eljutni adott bortípusok gondos finomhangolásával.

 

 

Tovább

Ripka Gergely

2017: Csak a Rizling!

2018: rajnaiból sosem elég

Azt hiszem, nem volt még olyan év, amikor ennyi külföldi bort kóstoltam volna. Visszatérő olvasóknak már nem újdonság, hogy nem vetem meg a rieslingeket. De nyugodtan mondhatjuk, hogy nekem az idei év szinte erről a műfajról szólt. Szeretem ezt a modern, fiatalos, mégis végtelenül elegáns és finom stílust, amiről a moseli, rhaingaui, pfalzi, saari borok szólnak. Szinte mindig akadt a hűtőmben egy, de inkább két rajnai, amivel könnyebb túlélni a feszes hétköznapokat. Ez egy ilyen időszak. Nincs ezzel baj. Akinek szintén nincs, annak íme az év utolsó (rieslinges) posztja tőlem:

Tovább

Ripka Gergely

Gizella Furmint 2016

Ilyen a furmint, ha tudatos munkával készül. Kell az ilyesmi, hogy tudjunk hinni benne: valami tényleg zajlik Tokajban a száraz borok porondján. Tokaji furmintos, komoly füstösséget mutat orrban. Aztán lime és citromhéj. Neutrális, enyhén érlelt illatú még. Ízét aztán lineáris savak vezetik. Peckes, modern, inteligensen elkészített, ropogós furmint. Elegáns érlelés jellemzi, halvány krémességgel, mélyebben, a savak alatt. Feszes, kemény csontos bor, mégis elegáns és izgalmas tud lenni. Jó látni a tudatos és kiforrott munkát: áprilisban, palackozás után sokkal nyersebb volt, azóta sokat bedolgozott a hűvös év hangulatából (a vízválasztó eső előtti szüret). Halételek mellé kívánkozik. Ne igyuk nagyon hidegen!

Tovább

Ripka Gergely

Az év 10 pontos bora

Villámlátogatás a Disznókőnél

Idén a Disznókőről már volt nagyposzt. Szeptemberben ünnepélyes keretek közt megemlékeztünk 25 éves fennállásának főbb mérföldköveiről. Megkerülhetetlen borászat Hegyalján. Minden szempontból. Aki eljut a borvidék szívébe ezt a csodás szőlőbirtokot látja meg először. És micsoda szerencse, hogy ez így van. A francia tőkével alapított birtok sok tekintetben amolyan mintaborászat. Elég végignézni a szőlősorokon, a birtok épületein és akkor a gyönyörűen megkomponált borokról még nem is beszéltem. Az aszú a legfontosabb bor náluk, hisz Tokajban vagyunk, így van ez rendjén. - Minden tokaji műfajban a megbízhatóság legjobb példája lett az évtizedek alatt a mezőzombori pince, melyet Mészáros László vezet; s bár volt néhány borászváltás (nem régiben is), ilyen birtokigazgató mellett fel sem merül, hogy a koncepció és a stílus meginogna. Az idő ezt gyönyörűen igazolta. Kis csapatot kalauzoltam pár napja hozzájuk, hisz Tokaj életfogytig tartó megismerésében talán a legjobb első leckének is tekinthetjük a Disznókőt.

Tovább

Ripka Gergely

Német Riesling-magaslatok: Grosses Gewachs 2016

A Rajna-vidék csúcsai 2016-ból

A német eredetvédelmi rendszer messze földön híres pontosságáról, logikus és mindenekelőtt házon belül és a piacon is életképes felépítéséről. Erről már több ízben is zengett poszt hasábjainkon idén. A mai posztban nem is aprózzuk el a rajnai-témát. Nagyon leegyszerűsítve: Németországban a legjobb dűlők, a grand cru-k kapták a Grosses Gewachs megjelölést. Tar Feri, a Carpe Diem borszentélyben idén már többször megörvendeztette a stílus és a fajta rajongóit egy-egy masszív rizling-sorral. Ezúttal  a 2016-os évjáratnak és a legnevesebb termelők, legjobb GG rieslingjeinek szentelt egy estét, amikoris boldog születésnapot nekem (mondhatnám azt is, hogy szebben nem is lehetett volna időzíteni ezt a kóstolót).

Tovább

Ripka Gergely

Pajzos 25

Fordulatos történet két történelmi termőhelyen

Idén több hőskori pionír pince is ünnepli a negyedévzázados évfordulóját.  Nyáron a szintén francia lendületű Disznókő tartott retropsektív kóstolót. Novemberben a Pajzos-Megyer ünnepelt méltó keretek közt. Kilencvenes évelbeli aszúik az első formabontó újaszúk közt robbantak. Mégis, a ’92- utáni Pajzos az egyik legzavarosabb történet a borvidék messzi északi felén. Egy dolog alapítani egy birtokot a rendszerváltás utáni Hegyalján és egy másik dolog mozgásban tartani a bárkát a viharos, háborgó tengeren. Francia alapítók, rengeteg birtokigazgató és borász váltotta egymást, hogy mostanra Laurent Comas irányítsa a birtokot. A tehetséges Bai Istvánt két fiatal sváb srác váltotta nem rég: Espák Pali, szőlész és Naár Ferenc, borász. Így hárman alakítják a jelenkori stílusát a pincének.

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább

Ripka Gergely

Nagy bor az, ami úgy gazdag, hogy jól iható!

Kaláka borok a megkezdett úton tovább...

Alkonyi László a 2013-as évjárattal mutatkozott be borászként. Borszakírói pályájáról már számos korábbi posztban és interjúban szót ejtettünk, és Kalákás munkásságát is nagy figyelemmel követi az egész szakma. Alkonyi László nagyon fontos igazságokra világított rá hajdani írásaival. Az a fajta radikális hang volt ő, amely kendőzetlenül tárt fel szakmai problémákat, mellyel a rendszerváltás utáni borágazat küzdött. Ezt persze számos borász igen rosszul fogadta, a háborúskodásból pedig az lett, hogy mostanra ez a hang borokban próbál kifejeződést találni inkább, mégpedig Tállyán. Az összes forgalmi boráról beszámoltunk korábban.

Tovább

Ripka Gergely

Gizella Pince frissítés

Egy trükkös évjárat tanulságai

Volt mit bepótolni Szilágyi Lacinál is. Egy teljes délelőttöt töltöttem vele, hogy megtudjam, hol tartanak a nagy Szilvölgyes tervek, álmok. Szilágyi László még mindig az egyik legjózanabb, legtisztábban gondolkodó borásza a borvidéknek, aki ráadásul tényleg gondolkodik is, és ezen nem szabad csakúgy átsiklani. Ez a borász tényleg minden apró rezdülését elemzi az évjáratnak, szőlőnek, bornak és ennek különösen is nagy jelentősége van akkor, amikor arról folytatunk szakmai vitát, hol tart 10-15 év után a szárazboros históriája Tokaj Hegyaljának. Laci mindent megtett, hogy minden szüreti nehézség és időjárási viszontagság ellenére 2016-ból is sikerüljön értékes borokat készíteni.

Tovább

Ripka Gergely

Szűcs Pincészet - helyszíni szemle a Kerekdombon

Egy csodás aszúpremierrel

A Kerekdomb Fesztivál három éve kötelező megállóhelyünk. Tavaly és tavalyelőtt a Tállya Dűlőbárral igyekeztünk a fesztiválozóknak újat mutatni a tállyai dűlőkből (Czinege Tamás illetve a Figi és Lipike remek ételei mellé). Ez idén sajnos 2 ültetett kóstolóra redukálódott: a Bocskai utcában egy játékos vakkóstoló és egy Alkonyi László számára szervezett dűlőtörténeti kóstolón mutattuk be Tállya és a termőhelyek egyediségét a Mailloth Kastélyban. Ebben az évben így viszont több idő jutott a kóstolsára (és a féktelen fesztiválozásra is). A szeptemberi hétvégén két pincénél tudtam hosszasabban időzni: a Szóló továbbra is a borvidéki natúr-movement szabadsághőse (nem mindig az én világom, de ha eltalálják az arányokat tudom szeretni ezeket a borokat). Szűcs Ferenc a Honvéd utcában pedig már csak amiatt is kötelező program volt, mert a Bocskai utcai helyszínt most is ő adta a játékos vakkóstolómhoz.

Tovább
Hercegkút: Kőporosi pincék

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Champagne-i vakáció V.: BOIZEL, PERRIER JOUET

Kicsekkolás az Avenue de Champagne-ról (+tanulságok)

Muszáj megjegyeznem, mennyire másik világ ez: a levegő oxigéntartalmát leszámítva szinte minden egész más (illetve a levegőben nincs áporodottság). Időtlen anyagokból épült épületek, felszabadult közhangulat lengi körül a belvárosi utcákat, tereket, kerteket, erkélyeket, azaz mindent. Átjön a környezeten, hogy itt az ünneplés itala készül, és ettől a rend még inkább rendezett lesz…és válik nagyon hitelessé maga az élmény is. Mindig elmondjuk magunk nyugtatására, hogy ott ‘45-’90-ig persze kimaradt az, ami mifelénk sajnos jócskán lehúzott mindent. De bár megélném még, hogy egyszer ennek a ‘rend-érzetnek’ egy része hazai borvidékeken is megcsapjon; és tudnék hinni abban, hogy a tokaji eredeténél fogva is legalább ennyire az ünneplés itala. Az előzőekhez képest komolyabb borászatok következek Épernay-ből. A Boizelnek igen megörültem, mivel online sikerült foglalni, hovatovább vasárnap 17:00-kor is indítanak kóstolót! Jocky Ewing hotelszobák ágyain kortyolt kedvencét, a Perrier Jouët-t pedig amolyan spontán ráadásnak szántuk. Udvarukban belekóstoltunk, hogy is tanítanak a profik.

Tovább
A nyár utolsó napsugarai a Tokaji-hegy alatt

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Champagne-i vakáció IV.: Michel Gonet

A következő állomás: Avenue de Champagne (Épernay)

Az első olyan termelő Épernay-ben, akinek nagyon megörültem a neten keresgélve, mivel vasárnap délelőtt, sőt délután is fogad vendégeket (gyanúsan korrekt árképzéssel). Oldalaik tanúsága szerint 1802 óta termesztenek szőlőt, sőt Vignobles Gonet néven csendesbort is készítenek (és ha ez nem lenne elég, még egy csodás vendégházuk is van Épernay Champagne sugárútján, melyről utcaképet ig-videón osztottam meg múlt héten). Amiatt is izgalmas célpont volt, mert 100-150 km távolságból, egészen délről is dolgoznak fel szőlőt, ami számomra teljesen ismeretlen világ. Vajon ezek a területek tényleg annyival gyengébbek, mint az északiak?

Tovább