Ma ismét a rajnai-rajongóknak kedvezünk. Van egy saar-menti pince, mely 2017-ben nálam minden rizlingkóstolón elvitte a pálmát. Annyival húsosabb, dúsabb, intenzívebb, mint bármelyik moseli, rheingaui, pfalzi pince bora, hogy elég gyorsan a személye kedvencemmé váltak.

Az eddig is ismeretes volt, hogy a legpontosabb víziói Tokajról ma Demeter Zoltánnak vannak. Száraz bor, főbor, aszúbor. - Erre a háromlábú szerkezetre építené a borvidék szerteágazó termékpiramisát. Persze, ha közelebbről megnézzük, igencsak sokszínű a kép az ő pincéjében is. Akad némi kísérletezőkedv is (ld. narancsbor, pezsgő, korábbi egri vörösek). Ma három olyan formabontó bort mutatnék be tőle, mely remekül felvetíti, mi is zajlik ma egy izgalmas hegyaljai műhely falai között, s meddig lehet eljutni adott bortípusok gondos finomhangolásával.

Azt hiszem, nem volt még olyan év, amikor ennyi külföldi bort kóstoltam volna. Visszatérő olvasóknak már nem újdonság, hogy nem vetem meg a rieslingeket. De nyugodtan mondhatjuk, hogy nekem az idei év szinte erről a műfajról szólt. Szeretem ezt a modern, fiatalos, mégis végtelenül elegáns és finom stílust, amiről a moseli, rhaingaui, pfalzi, saari borok szólnak. Szinte mindig akadt a hűtőmben egy, de inkább két rajnai, amivel könnyebb túlélni a feszes hétköznapokat. Ez egy ilyen időszak. Nincs ezzel baj. Akinek szintén nincs, annak íme az év utolsó (rieslinges) posztja tőlem:

Ilyen a furmint, ha tudatos munkával készül. Kell az ilyesmi, hogy tudjunk hinni benne: valami tényleg zajlik Tokajban a száraz borok porondján. Tokaji furmintos, komoly füstösséget mutat orrban. Aztán lime és citromhéj. Neutrális, enyhén érlelt illatú még. Ízét aztán lineáris savak vezetik. Peckes, modern, inteligensen elkészített, ropogós furmint. Elegáns érlelés jellemzi, halvány krémességgel, mélyebben, a savak alatt. Feszes, kemény csontos bor, mégis elegáns és izgalmas tud lenni. Jó látni a tudatos és kiforrott munkát: áprilisban, palackozás után sokkal nyersebb volt, azóta sokat bedolgozott a hűvös év hangulatából (a vízválasztó eső előtti szüret). Halételek mellé kívánkozik. Ne igyuk nagyon hidegen!

Idén a Disznókőről már volt nagyposzt. Szeptemberben ünnepélyes keretek közt megemlékeztünk 25 éves fennállásának főbb mérföldköveiről. Megkerülhetetlen borászat Hegyalján. Minden szempontból. Aki eljut a borvidék szívébe ezt a csodás szőlőbirtokot látja meg először. És micsoda szerencse, hogy ez így van. A francia tőkével alapított birtok sok tekintetben amolyan mintaborászat. Elég végignézni a szőlősorokon, a birtok épületein és akkor a gyönyörűen megkomponált borokról még nem is beszéltem. Az aszú a legfontosabb bor náluk, hisz Tokajban vagyunk, így van ez rendjén. - Minden tokaji műfajban a megbízhatóság legjobb példája lett az évtizedek alatt a mezőzombori pince, melyet Mészáros László vezet; s bár volt néhány borászváltás (nem régiben is), ilyen birtokigazgató mellett fel sem merül, hogy a koncepció és a stílus meginogna. Az idő ezt gyönyörűen igazolta. Kis csapatot kalauzoltam pár napja hozzájuk, hisz Tokaj életfogytig tartó megismerésében talán a legjobb első leckének is tekinthetjük a Disznókőt.

A német eredetvédelmi rendszer messze földön híres pontosságáról, logikus és mindenekelőtt házon belül és a piacon is életképes felépítéséről. Erről már több ízben is zengett poszt hasábjainkon idén. A mai posztban nem is aprózzuk el a rajnai-témát. Nagyon leegyszerűsítve: Németországban a legjobb dűlők, a grand cru-k kapták a Grosses Gewachs megjelölést. Tar Feri, a Carpe Diem borszentélyben idén már többször megörvendeztette a stílus és a fajta rajongóit egy-egy masszív rizling-sorral. Ezúttal  a 2016-os évjáratnak és a legnevesebb termelők, legjobb GG rieslingjeinek szentelt egy estét, amikoris boldog születésnapot nekem (mondhatnám azt is, hogy szebben nem is lehetett volna időzíteni ezt a kóstolót).

Idén több hőskori pionír pince is ünnepli a negyedévzázados évfordulóját.  Nyáron a szintén francia lendületű Disznókő tartott retropsektív kóstolót. Novemberben a Pajzos-Megyer ünnepelt méltó keretek közt. Kilencvenes évelbeli aszúik az első formabontó újaszúk közt robbantak. Mégis, a ’92- utáni Pajzos az egyik legzavarosabb történet a borvidék messzi északi felén. Egy dolog alapítani egy birtokot a rendszerváltás utáni Hegyalján és egy másik dolog mozgásban tartani a bárkát a viharos, háborgó tengeren. Francia alapítók, rengeteg birtokigazgató és borász váltotta egymást, hogy mostanra Laurent Comas irányítsa a birtokot. A tehetséges Bai Istvánt két fiatal sváb srác váltotta nem rég: Espák Pali, szőlész és Naár Ferenc, borász. Így hárman alakítják a jelenkori stílusát a pincének.

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Alkonyi László a 2013-as évjárattal mutatkozott be borászként. Borszakírói pályájáról már számos korábbi posztban és interjúban szót ejtettünk, és Kalákás munkásságát is nagy figyelemmel követi az egész szakma. Alkonyi László nagyon fontos igazságokra világított rá hajdani írásaival. Az a fajta radikális hang volt ő, amely kendőzetlenül tárt fel szakmai problémákat, mellyel a rendszerváltás utáni borágazat küzdött. Ezt persze számos borász igen rosszul fogadta, a háborúskodásból pedig az lett, hogy mostanra ez a hang borokban próbál kifejeződést találni inkább, mégpedig Tállyán. Az összes forgalmi boráról beszámoltunk korábban.

Volt mit bepótolni Szilágyi Lacinál is. Egy teljes délelőttöt töltöttem vele, hogy megtudjam, hol tartanak a nagy Szilvölgyes tervek, álmok. Szilágyi László még mindig az egyik legjózanabb, legtisztábban gondolkodó borásza a borvidéknek, aki ráadásul tényleg gondolkodik is, és ezen nem szabad csakúgy átsiklani. Ez a borász tényleg minden apró rezdülését elemzi az évjáratnak, szőlőnek, bornak és ennek különösen is nagy jelentősége van akkor, amikor arról folytatunk szakmai vitát, hol tart 10-15 év után a szárazboros históriája Tokaj Hegyaljának. Laci mindent megtett, hogy minden szüreti nehézség és időjárási viszontagság ellenére 2016-ból is sikerüljön értékes borokat készíteni.