Múlt héten osztottuk ki meseíró-pályázatunk nyerteseinek a fődíjakat Bodó Judittal (Závada Pál író sajnos nem tudott velünk tartani). A sárospataki Árpád Vezér Gimnázium és a mádi Koroknay Dániel Általános Iskola egy-egy diákja lett a két nyertesünk. A héten mindkét nagyszerű mesét szeretnénk megosztani. Bízunk benne, hogy vannak olyan családos olvasóink, akik a bekuckózós adventi estéken örömmel olvassák fel ezeket a sorokat otthon is, akár saját gyermekeik számára. Még egyszer gratulálunk Silai Ineznek is ezért a szuper meséért! Fogadjátok szeretettel:

Az aranyvenyige titka

 

Mindőtöket csitítsalak, mesécskével vidítsalak? Csuda egy mese lesz, titkok titkáról, csodák csodájáról, a tokaji aranyvenyige legendájáról.

Egyszer volt, hol nem volt, réges-régen, amikor még a kis manók éldegéltek a tokaji dűlők sűrű zöldjében, fényes, vidám időre ébredt a Hegyalja és minden lakója. Szorgos kis manók lakták a folyók partját, akik szőlőtermesztéssel foglalkoztak. A legcsintalanabb kismanó volt Zéti, aki társaival minden reggel jókedvűen, vidáman indult a szőlőbe dolgozni. Az volt a feladatuk, hogy leszüreteljék a szőlőszemeket, majd azokat alaposan megtisztítsák, és kiválogassák az ép szemeket. Az egyik napon, amikor már majdnem minden készen volt, hirtelen nagy vihar kerekedett, dörgött, villámlott és még az eső is el kezdett esni. Zéti jajveszékelve rohant társaihoz, akikkel gyorsan hazasietett. A manók egész nap házikójuk ablakán kikukucskálva várták, hogy a vihar lecsillapodjon, de csak egyre jobban esett, villámlott. Ezért hát lefeküdtek aludni annak reményében, hogy másnap nagyobb szerencséjük lesz az időjárással. Így is lett. Másnap szép, napsütéses időre ébredtek, ezért reggeli után vidáman sietett mindenki dolgozni. Igen ám, de amikor kiértek a szőlőbe, csúnya látvány fogadta őket.

-  Ti is látjátok, hogy mi történt a szőlőkkel? - kérdezte Zéti.

- Barnák és csúnyák lettek, ez biztos valami rosszat jelent. Most mitévők legyünk!? - jajveszékelt Benő, az izgága kismanó.

-Tudom én erre a megoldást! Hívjuk a professzort, ő mindenre tudja a választ. - mondta Zéti.

Így is lett, elmentek a professzor házához, hogy megmutassák neki a fonnyadtnak tűnő, aranyosabb színű szőlőfürtöket. A professzor volt a Hegyalja legbölcsebb, legöregebb manója, aki már sok mindent látott, megtapasztalt életében. Így Zétiek jól tudták, hogy ő biztosan meg tudja magyarázni ezt a jelenséget. Mikor odaértek, a professzort az udvaron találták, éppen kertészkedett, így hát gyorsan odasiettek hozzá.

- Professzor, kérem, segítsen nekünk! - rohant oda kétségbeesve Zéti.

- Jajj, fiam, ne olyan hangosan! Igaz, hogy már öreg vagyok, de azért még a hallásom jó! Mondd csak, miben segíthetek? - kérdezte a bölcs manó.

- Nézze csak, ilyen csúnya szőlőt találtunk ma. Talán beteg? - kérdezte Zéti, majd kinyitotta a kosarát.

A professzor belenézett, majd hangosan felnevetett: 

- Butuskáim, nem csúnyák ezek az aranyszínű szőlőszemek, hanem megaszúsodtak - felelte nevetések közepette a manó.

- Meg… mit csinált? - kérdezett vissza értetlenkedve Benő.

- Megaszúsodott. A szőlő a penészgomba hatására és az időjárásnak köszönhetően aszúvá vált. Ilyen csoda is régen történt! - örvendezett a professzor.

- Így már értjük! De mitévők legyünk vele? - kérdezték a manók még mindig értetlenkedve.

- Az aszús szőlőszemekből finom bort lehet készíteni, el is mesélem hogyan. 

A bölcs öreg szóról – szóra elmesélte nekik azt a különleges folyamatot, amelynek köszönhetően ízletes bort készíthetnek:

-  A kedvező időjárásnak és a penészgombának köszönhetően el is kezdhetjük a folyamatot az aszúsodott szőlőfürtök összegyűjtésével, majd kipréselésével. A mustból pedig erjedés után finom bort kapunk, és sok-sok ideig hagyjuk még állni.

Későre járt már, mikor a manók elköszöntek a professzortól, így mindenki hazament aludni, de másnap neki is láttak a munkának mindent úgy csinálva, ahogyan azt az este hallották. Az aszúsodott szőlőszemeket összezúzták, majd megmunkálták és a mustot hordókba töltötték. Nagyon sokat vártak, mire különleges és finom aszút kaptak, de a türelem meghozta gyümölcsét. A manók palackba töltötték a sárgásszínű borkülönlegességet és elindultak a professzor házához, hogy közösen megkóstolhassák az ízletes nedűt. Ki is töltöttek mindenkinek egy kicsit belőle. Amikor az öreg manó megkóstolta, így szólt mosolyogva:

- Ez valami hihetetlen csoda, isteni finom! És ti még azt hittétek, hogy beteg és csúnya gyümölcsöt találtatok!

Így esett a borkészítés csodája és derült fény az aranyvenyige titkára. Ha nem hiszed, a Tokaj-Hegyalja vidéken járj utána!

 

Írta: Islai Inez (18 éves), ÁVG - Sárospatak.