Egy dolog biztos: 2023 nem a Tokaj-Hegyalja Egyetem éve. Zűrzavaros időket él az egyetem, hullanak a fejek, átrendeződnek az erőterek mindenféle szinteken. Szép lassan viszont körvonalazódni látszanak a jövőt meghatározó hatalmi viszonyok, ami nem feltétlenül tart rossz irányba, sőt az sem kizárt, hogy a döntéshozók képesek lesznek a bárka orrát a megfelelő tájolásba állítani (mondatja velem örök optimista énem, mely valamiért tűzön-vízen át hisz Hegyaljában). Más kérdés, hogy az ország legfiatalabb felsőoktatási intézményeként és az elmúlt bő évben megannyi vargabetű után ez a hánykolódó ladik mennyire tud majd egyenes vonalú egyenletes mozgást végezni végre, és eleget tenni a 2021-es alapítást meghatározó ígérteknek. Korábbi írásomat is valahol itt fejeztem be, de lássuk az elmúlt hetek-hónapok fejleményei alapján, mi várható Patakon!

 

Az előző részek tartalmából

Abban alighanem az egyetemhez bármilyen módon kapcsolódó személyek mind egyetértenek, hogy az eddigi rektor távozása semmiképpen nem tekinthető (váratlan) veszteségnek. Elég csak annak tükrében feltennünk e kérdést, hogy az alapító rektor Prof. Dr. Bolvári-Takács Gábor regnálása alatt mennyire előremutató energiák, termékeny közösségi szinergiák itatták át az intézmény kialakulását. Hogy Bolvári valóban a hivatalos verzió szerinti családi okok miatt mondott-e le vagy lelki szemei előtt látta a közelgő politikai botrányokat, ez alighanem örök rejtély marad (de egy mélyinterjúban az októberben megjelenő TokajGuide-ban mesél majd az első évének tanulságairól). 

Mindenesetre a Prof. Dr. Stumpf István kormánybiztos kuratóriumi elnökségével elindult egyetemnek kellett gyorsan egy új rektor 2022 nyarára, aki mondjuk úgy finoman, hogy merőben más munkamorál és szellemiség mentén helyezkedett el székében a komoly térségfejlesztő egyetemi ambíciók után. Az első durva intő jel annak az embernek az indoklás nélküli menesztése volt, akiről a sajtóban is viszonylag keveset írnak, pedig gyakorlatilag ő dolgozta ki (rekord gyorsasággal) az új egyetem működésének struktúráját a háttérben. Őt Dr. Hauser Zoltánnak hívják (megjegyzem, ha már az elejétől elvállalja a rektori tisztséget, talán az egész történet egészen másként alakult volna). De lehetne még sorolni az értékes emberveszteségeket az alapító csapatból tavaly ilyenkortól: augusztusban Országh Ákos (oktatási igazgató), ősszel Dr. Gőz Péter (gazdasági főigazgató), tavasszal Bordás István (rektori kabinetvezető), nemrég pedig Dr. habli. Kelemen Judit (a jogelődnél dékán, majd rektorhelyettes) stb.

Dr. Fiáth Attila akár izgalmas rektori váltás is lehetett volna idén tavasszal, de a kuratóriumon belüli törésvonalakkal ez a forgatókönyv végül széthullott: a belső feszültségek erősödésével Stumpf elnök úr kényszerült távozni (Herbst Árpáddal egyetemben), ezzel némileg összefüggésben Seregi János kancellári leköszönése ugyancsak borítékolható fejlemény volt, majd a rektor felmentése már senkit nem ért váratlanul (minden hangzatos felvételi eredmény ellenére sem, ahol a sorok közt a vak is látta, hogy ezek a nevetséges ponthatárok mindenről szólnak, csak ütőképes egyetemről nem). Miközben ez is egyértelmű bizonyság, hogy Stumpf leléptetése távolról sem a rektor melletti kiállásról (vagy Fiáth ellen) szólt! 

Végül a Tokaj School of Wine Business-t (egy évfolyamig) vezető Fiáth Attila múlt heti elköszönése is látványosan bejárta a közösségi médiát (kérdés lehet, hogy a nemzetközi kapcsolatokra építő bormenedzseri képzését merre fűzi majd tovább; abban a képzésben lenne fantázia). 

De nem mehetünk el szó nélkül azon jelenség mellett, hogy eközben elég egyértelműen új erővonalak mentén megszilárdulni látszik egy Waberer György-Molnár Péter-Sauska Krisztián oszlop, melyhez Református Kollégiumi oldalról Nagy-Baló Csaba is kapcsolódott (mint annak igazgatója). Ez izgalmas fordulat, amiből sokféle prognózis levezethető. Illetve ne feledjük azt sem, hogy a nagy megmondó cikkekben orrvérzésig mantrázott 75.5 milliárd forintos induló vagyon tetemes része még mindig várja a sorát…az bizony nem kis pénz. Ennek a sorsa érdekel mindenkit.

 

Újratervezés…de merre?

Ezzel ugyanis egyértelműen erősödik egy lokális összefogás, mely már több fronton is egyedi sikereket tud felmutatni (szinergikusan is és egyéni színekben egyaránt): Wáberer György vállalkozói múltjáról a legtöbb olvasónak talán nem kell külön bekezdéseket szánnom, de pár éve láthatóan a politikai pálya, a kormánybiztosi cím, de a zempléni fejlesztési projektek kezdték el igazán foglalkoztatni (Újhelyben és Patakon is, a Refi fejlődésével is szép összhangban). Molnár Péterről nyugodtan kimondható, hogy a Tokaji borvidék mára legbefolyásosabb szereplője lett, igen komoly összeköttetésekkel (többek közt a Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanács újra megválasztott elnöke). 

Wáberer egyébként eltökélt és céltudatos évzárós beszédében is említést tett róla, hogy Molnár Péterrel már a kormánybiztosi kinevezés idejében is igen jól szót értettek. Abban a ciklusban a borvidék úthálózatának és a turisztikai irányú fejlesztésének szánt kiemelt szerepet programjában. Sauska Krisztián látványos új birtoképülete Rátka és Mád között maholnap elkészül, igen komoly borászati és vendéglátási ambíciókkal, melynek fő fókuszában a borvidéket az elmúlt években alapjaiban formáló tokaji pezsgő áll (a régión belül igen sok dilemmával a buborékok körül).

Végül új kuratóriumi tagként lép a színre a már említett Nagy-Baló Csaba, aki ugyancsak fontos új pillér lehet a fenntartó alapítványban. A Református Kollégium Sárospatak talán legnagyobb sikertörténete, méghozzá úgy, hogy ez a fény nem halványult el napjainkra sem (szemben a borvidék más közismert, ugyancsak több száz éves értékeivel). Aki járt az elmúlt években (egyéb környéki iskolák mellett/után) a Refi épületében, minden bizonnyal érezhette, hogy ez a gimnázium lehetne bármelyik budapesti elit kerületben is: a levegőben pozitív, kortárs légkör, csillogó szemű diákok, jókedvű tanárok, stabil, patinás oktatási intézmény, ahonnan a diákoknak kiválóak az esélyei bármelyik hazai egyetemre! És itt jön a képbe a Tokaj-Hegyalja Egyetem küldetése. Elég jól látható, hogy egy felsőokatatási intézmény hosszú távon csak úgy lehet sikeres, ha az utánpótlást ígérő helyi középfokú intézményekkel szervesen össze tud fonódni. A THE alapítványának fenntartásába két tokaji “szakközép jellegű” intézmény is tartozik ugyan, de (ezekbe belépve) sem a mezőgazdasági, sem a gazdasági iskola nem igazán jelent erős felsőoktatási perspektívát egy olyan egyetemnek, melynek profilja a megtépázott (hajdan patinás) pedagógusképzés és a két éve zászlóra tűzött szőlészeti és borászati oktatása. Patakon és (talán) Újhelyben vannak ehhez helyben olyan középiskolák, ahonnan érkezhet stabil utánpótlás hosszabb távon. Velük kell szerves kapcsolatot kialakítani mielőbb.

Ha az egyetem képes lesz hosszabb távon ezt az oktatási láncolatot megerősíteni (a végpontjához közel) talán ez lehet az utolsó reményteljes fénysugár az alagút végén. Ha erre lesz ütőképes stratégia, akkor érzésem szerint fordulatra is lehet még esély (sőt még az is lehet, hogy csakis itt körvonalazódhat kiút a mostani hullámvölgyekből). Egyre kevesebb a fiatal ugyanis, a helyi demográfiai adatok lesújtó mintázatokat mutatnak, és ne feledjük, hogy minden felvételi időszakban a maradék tanulni vágyó fiatalért olyan egyetemvárosok szállnak ringbe az ország ezen részén, mint Nyíregyháza, Debrecen, Miskolc és Eger (a korábbi két anyaintézmény: egyikük sem mondható épp közömbösnek az új konkurens intézmény felé) vagy épp a MATE: elmondható, hogy mindegyikük kőkeményen védi a pozícióját ebben a versenyben, ami érthető is. 

 

Küldetések és koncepciók a jövőre vonatkozóan

A következő rektor személye persze már most sok találgatáshoz ad muníciót (egyelőre Dr. Toma Kornélia, a jogelőd intézményben is fontos tanszékvezető/rektorhelyettes egyetemi docens vette át e tisztséget), de mégis a legfontosabb az, hogy a kuratórium mennyire tud szilárd hosszú távú stratégiát tenni az egyetem fejlődése mögé. Nem lesz kis volumenű fejlesztési tétel az erősen leromlott állapotú Makovecz téri épület felújítása sem, mely hosszas előkészítés után végre talán elindulhat. De még fontosabb, hogy eközben az öt éves kegyelmi időszak is félidőnél tart majd: ez most a legfontosabb mérföldkő, ami közeledik! Ennek mentén akkreditációban, tudományos fokozatokban, hatékony munkacsoportok terén érzésem szerint a THE-nek van még teendője bőven intézetének és tanszékeinek egy (jó) részén. Ehhez talán a muníció is meglenne most még. A kezdetekkor (Bolvári-Takács Gábor által) kijelölt ‘térségfejlesztő egyetemi’ ambíciókat a magam részéről elég jó mottónak, erős missziónak (és a magaménak is) éreztem. 

Csak akkor jöhet ugyanis felemelkedés az egyetemen, a borvidéken sőt akár a régión belül is, ha ez az intézmény képes lesz valós tudásközponttá válni, ahol a (még megmaradt) helyi értelmiség először közösséget alkot (ez 2021-ben szépen elindult, aztán az első rektor távozásával megtorpant), majd a társadalmi, szakmai és borvidéki problémákra holisztikusan tud reagálni (lehetőleg minél hamarabb…ez sem utolsó szempont). Szinte már közhely, hogy nem diplomás borászokból van hiány ezen a borvidéken, hanem először is boldog családokban, óvodákban, erős iskolákban és ezekre építhető hosszú távú társadalompolitikai rendszerekben, ami a munkaerőpiacot is képes támogatni (ez már valós, égető szőlészeti és borászati kihívás mint tudjuk). Ennek lehetne meghatározó integrátora egy erős borvidéki egyetem. Nagyon bízom abban, hogy a fent említett összeget az intézmény döntéshozói képesek lesznek ennek alárendelni kellő hatékonysággal.