x

Ripka Gergely

Csite – gyorsszemle (2o19)

Szép, lassú léptekkel Erdőbényén

Aki már a Borbarátos időszakban is borozott és követte a borsajtó rezdüléseit, azoknak nem kell külön bemutatnom Csite Norbit. Annak idején az ős-Művelt Alkoholistára is írt, aztán volt saját borblogja egy rövidebb időre: szüntelen kóstolt, inspirálódott, addig-addig járt le Homonnához évekig, mígnem egyszercsak ő maga is házat és szőlőt vett Bénye mellett (ahogy tették ezt többen is, mindenféle hegyaljai előzmény nélkül). Kezdetben gyakorlatilag csak a Bor, Mámor, Bényén voltak a Csite borok elérhetőek, de aztán szépen lassan, óvatosan megjelntek a piacon is az első tételek a Toplec-dűlőből. Mostanra a termőterületek is gyarapodtak: a Rány és a Lepény-dűlők is bekapcsolódtak a történetbe. Most először sikerült eljutni hozzájuk és a pincénél kóstolni, beszélgetni. Tetszett, hogy a borok nem trendkövetők, de egyértelműen tiszták, jóízléssel lettek megalkotva. Pedig bizony, aki előzmények nélkül vág bele Hegyalján a borkészítésbe, az nem kerülheti ki a váratlan és fájdalmas évjárati sajátosságok kínjait.

Szándékuk, hogy a borokat egyrészt akkor mutassák be a nagyközönség számára, amikorra tényleg érdemes, illetve szeretnének eltenni a régebbi évjáratokból, hogy ne fiatalon tűnjenek el a borok egyszer s mindenkorra. Kóstoltunk tartályból, hordóból és palackból is:

 

Rány 2018 (M)

Olajos magok, sós, termőhelyi karakterű, szép illat. Kerek íz, jóleső gyümölcsökkel, kellemes hordóssággal, aránylag kevés savval (2018-ban ez bizony elég jellemző...). 

 

Toplec 2018 (M)

Nagyjából 20 g/l természetes cukor színezi. Kerek, édeskés, telt zamatok, de mellettük kellő mennyiségű (6,8-as sav) tartja a főkuszt. Sok-sok gyümölcsét ennek a bornak is szerettem. Jó látni, hogy ilyen cukortartományban is van, aki kihasználja Tokaj adottságait!

 

Rány 2018 – édes (M)

Mindenekelőtt kristálytiszta természetesség árad illatából, vegetális és egyszerre primer gyümölcsökkel. Szaftos, érett gyümölcsök tobzódnak ízében. Nagyon ígéretes, egyensúlyos tétel.

 

Szamorodni Lepény 2018 (M)

Meglepő tűzköves illat egy botritiszes bornál. Magas cukor, még nagyon-nagyon fiatal ízek, barack, fehér húsú gyümölcsök dúsan, húsosan, hosszan. Utóíze az édesség felé billen, komoly alkoholtartalom érzetével.

 

Toplec 2012

Amerikai hordóban érett, de ez egyáltalán nem ül rá a borra (értsd: érezhető a borász jelenléte a hordóhasználaton). Tipikus érett száraz tokaji karakter, tercier, szép palackérettség jellemzi: azaz nem öreg, hanem kész bor. Komoly savak, kis kesernye, kísér a hordó, de mellette északias szikárság és némi rusztikus érettség is megjelenik a kortyban. Most érdemes inni. 5+

 

Toplec 2013.*

Elegáns hűvösség, érett zöldes árnyalatú trópusi gyümölcsök, citrusok illata, gyönyörűen beileszthető a Bott/Homonna dűlők és borok által definiált bényei stílusba. Feszesség jellemzi az ízt, amit 2013 nagyon szépen hoz szinte mindig. Hosszú, komoly, szép arányok, rajnaisan magas sav (8,1) és cukor (20 g/l) egyesül a borban gyönyörűen, és érezhetően szuper érett lehetett az alapanyag. Vele ne kapkodjunk, ha esetleg valakinek akad még belőle a pinyóban. 6+

 

Lepény 2016

Minimál kén. Orrban erős botritiszhatás (több hegyaljai pincénél érezhető, hogy korán jött a nemes rothadás a száraz alapanyagra 16-ban). Barackos, old-school tokajis jegyek, de szép tiszta köntösben. Vastag, húsos íz, sok gyümölcs, dússág, szélesség, dzsúzos íz. Valójában hiába próbáljuk megerőszakolni Tokajt a steril száraz borokkal, ez a stílus talán sokkal tokajibb, mint bármelyik újtokaji palackos száraz bor. Valami ilyesmi lehetett hajdan egy jó ordinárium, és az igazat megvallva, ha nem trendek mentén közelítünk, hanem a bor értékeit nézzük, akkor ez egy jó bor, jó alapanyagból. 6

 

Száraz szamorodni 2013

A 99-es Füleky Száraz szamorodni inspirálta a bort: nem darabban tartva (Bodó Judit) receptje szerint készült. Szűretlen, derítetlen tétel. Illatában gomba, elegáns botritiszkarakter. Nagyon komplex és sokrétű ízek, egész halvány CO2 teszi frissé (okozva egy egész halvány vagy inkább váratlan disszonanciát), kis kesernyével zárul a korty. Alapvetően ezt is szerettem minden furcsaságával együtt is, és értékelendő, hogy vannak pincék, ahol a száraz szamorodni túl tudja élni korunk piaci kényszerességeit. 5+

X

Ripka Gergely

Mire számítsunk Tokajban 2023-ból?

***Demeter Zoltán birtok furmint vs. birtok hárs

Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk.  Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!

Tovább

Ripka Gergely

***Demeter Zoltán: Cabernet franc stílusok

Két nehéz évjárat vizsgázik

Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább