x

Ripka Gergely

Szepsy – masterclass

Tokaj Grand: Nagy Tokaji Kóstoló//#1.

Minduntalan az jut eszembe, miért is van nagy szerencséje annak, aki találkozhat Szepsy Istvánnal, hallgathatja gondolatait élőben. Egyfajta kapocs lehet ő a régmúlt korok tudása és a mai Tokaj értelmezése közt. Keresi az első osztályú területeket szerte a borvidéken, kutatja a válaszokat, melyik kőzet, mit jelent a talajélet, vízháztartás és persze a művelés szempontjából; miért szerethették jobban a löszt, mint az andezitet vagy a riolittufát; mitől volt izgalmas annak idején a mára elfeledett Tállya? Közben persze a legnagyobb ütőerek még mindig a mádi epicentrumból indulnak ki. Az idei Tokaj Grandon különösen is sokat beszélt (képeken át is) a különféle termőhelyek értékeiről, közben azért egy-két orbitális őskincs is került a poharakba, meglepő állapotban:

Betsek 2011.*
A 11-es Szepsy borokat egyáltalán nem szerettem. Tán a birtokfurmint és pont ez a Betsek tetszett közülük leginkább. Meglepően szép formában van most. Puskaporos, nugátos, whisky-laktonos, likőrös illat. Krémes, testes, nagyon hosszú, de a forró év ellenére mégis finom savérzetű, érett íz jellemzi. Minden melegsége ellenére is több, mint szép. 7

Szent Tamás 2007.*
Gyufafüst, puskapor, kő, kifejezett füstösség orrban. Hosszú, palackérett ízek, ásványos, nagyon dús idomai vannak, széles bor, a krémesség mellett is épp elegendő savval. Palackozás utáni formájában mérföldkő volt számomra. Pár éve nagyon nem tetszett, de most nem bánom, hogy egy palackot még őrzök belőle én is. 7+

Úrágya 2003.**
Nem is tudtam ennek a bornak a létezéséről. Barack, komoly illat, de öregedéses kilengéseket nem éreztem benne. Hosszú bor, még most is élénk savakkal. Szépen érik, máig tele gyümölcsökkel, főleg barackkal. Csodás. 7+

Hasznos 2013.
Bemutatkozik Tállya. Egész más karakter, mint a korábbi Szepsy boroknál. Furcsa, hogy annyira nem mádi, hogy már-már nem is tűnik tokajinak se. Trópusi gyümölcsös, szinte virágos üdeség szövi át, némi fával persze. Virgonc, sokkal élénkebb és egész más savérzetű (andezit?), modernebb hangulatú, fiatalos, nagyon gyümölcsös világ, miközben kimondottan hosszú is. 6+

Szent Tamás 2013.**
Friss, reduktívan fiatalos hangulatú illat (Demeter Zoltán famentes Veresei szoktak ilyenek lenni ebben a stádiumukban). Aztán a legszebb értelembe vett súlyos, hosszú korty. Megdöbbentő beltartalom és komplexitás, sok-sok réteg tárul fel, anélkül, hogy a bor a megszokott lustaságba fulladna. Gyönyörű és még nagyon fiatal bor. Pályafutását tanulságos élmény lesz követni. 7+

Úrágya 2013
Köves, hideg, friss illat. Zöldes íz, zeller, karalábé, frissesség, sok sav és sós íz, valahogy mégsem mutat olyan egységes, integrált képet most, mint a korábbiak. Persze ez 13-as boroknál nem megelepő, és alakulhat majd… 6

Aszú/Úrágya 2007.***
Poros, barackos, teás illat, finom botritisszel. Ízben sok cukor, végtelen hosszú íz, csordultig barackos jeggyekel, komoly, krémes aszú. Talán készebb formában van, mint a Betsek. 9

Aszú/Betsek 2007.***
Fiatalabb illat, egyértelműen a modern iskola jegyeivel. Frissebb, krémesebb, emelkedettebb, hosszabb az Úrágyánál. Pár év múlva biztosan még szebb és teljesebb lesz a kép. 9

X
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább