Minduntalan az jut eszembe, miért is van nagy szerencséje annak, aki találkozhat Szepsy Istvánnal, hallgathatja gondolatait élőben. Egyfajta kapocs lehet ő a régmúlt korok tudása és a mai Tokaj értelmezése közt. Keresi az első osztályú területeket szerte a borvidéken, kutatja a válaszokat, melyik kőzet, mit jelent a talajélet, vízháztartás és persze a művelés szempontjából; miért szerethették jobban a löszt, mint az andezitet vagy a riolittufát; mitől volt izgalmas annak idején a mára elfeledett Tállya? Közben persze a legnagyobb ütőerek még mindig a mádi epicentrumból indulnak ki. Az idei Tokaj Grandon különösen is sokat beszélt (képeken át is) a különféle termőhelyek értékeiről, közben azért egy-két orbitális őskincs is került a poharakba, meglepő állapotban:

Betsek 2011.*
A 11-es Szepsy borokat egyáltalán nem szerettem. Tán a birtokfurmint és pont ez a Betsek tetszett közülük leginkább. Meglepően szép formában van most. Puskaporos, nugátos, whisky-laktonos, likőrös illat. Krémes, testes, nagyon hosszú, de a forró év ellenére mégis finom savérzetű, érett íz jellemzi. Minden melegsége ellenére is több, mint szép. 7

Szent Tamás 2007.*
Gyufafüst, puskapor, kő, kifejezett füstösség orrban. Hosszú, palackérett ízek, ásványos, nagyon dús idomai vannak, széles bor, a krémesség mellett is épp elegendő savval. Palackozás utáni formájában mérföldkő volt számomra. Pár éve nagyon nem tetszett, de most nem bánom, hogy egy palackot még őrzök belőle én is. 7+

Úrágya 2003.**
Nem is tudtam ennek a bornak a létezéséről. Barack, komoly illat, de öregedéses kilengéseket nem éreztem benne. Hosszú bor, még most is élénk savakkal. Szépen érik, máig tele gyümölcsökkel, főleg barackkal. Csodás. 7+

Hasznos 2013.
Bemutatkozik Tállya. Egész más karakter, mint a korábbi Szepsy boroknál. Furcsa, hogy annyira nem mádi, hogy már-már nem is tűnik tokajinak se. Trópusi gyümölcsös, szinte virágos üdeség szövi át, némi fával persze. Virgonc, sokkal élénkebb és egész más savérzetű (andezit?), modernebb hangulatú, fiatalos, nagyon gyümölcsös világ, miközben kimondottan hosszú is. 6+

Szent Tamás 2013.**
Friss, reduktívan fiatalos hangulatú illat (Demeter Zoltán famentes Veresei szoktak ilyenek lenni ebben a stádiumukban). Aztán a legszebb értelembe vett súlyos, hosszú korty. Megdöbbentő beltartalom és komplexitás, sok-sok réteg tárul fel, anélkül, hogy a bor a megszokott lustaságba fulladna. Gyönyörű és még nagyon fiatal bor. Pályafutását tanulságos élmény lesz követni. 7+

Úrágya 2013
Köves, hideg, friss illat. Zöldes íz, zeller, karalábé, frissesség, sok sav és sós íz, valahogy mégsem mutat olyan egységes, integrált képet most, mint a korábbiak. Persze ez 13-as boroknál nem megelepő, és alakulhat majd… 6

Aszú/Úrágya 2007.***
Poros, barackos, teás illat, finom botritisszel. Ízben sok cukor, végtelen hosszú íz, csordultig barackos jeggyekel, komoly, krémes aszú. Talán készebb formában van, mint a Betsek. 9

Aszú/Betsek 2007.***
Fiatalabb illat, egyértelműen a modern iskola jegyeivel. Frissebb, krémesebb, emelkedettebb, hosszabb az Úrágyánál. Pár év múlva biztosan még szebb és teljesebb lesz a kép. 9