x

Ripka Gergely

Egy nap az Aszúért//#1.

6 puttonyosok: ebéd mellé…

Sose találjátok ki, hol jártam? Bizony a Tokaj Kereskedőház, a Tokaj Reneszánsz Egyesület valamint a Hegyközség által megszervezett I. Tokaji Aszú-napon tettem látogatást nemrég. A kóstolónak a zsinagóga szolgált helyszínéül, s célja az volt, hogy hangsúlyosabb szerepet kapjon az aszútéma. Semmi hangzatos megfejtése vagy mélyenszántó, indokolatlan körítés nem kísérte (nem beszéltünk az új rendtartásról, nem került szóba a hamisítás kérdésköre sem). Egyszerűen az volt a halkabb, de egyértelmű suggalata a napnak, hogy kultúrát kell az aszú köré kiépíteni. - Hogy ne csupán a karácsony meg a kerek születésnapok itala legyen és semmiképp ne a konyhakredenc tetején barnuljon meg ez az egyébként egyedülálló borkülönlegesség. Ha mi nem építünk ki köré új fogyasztási szokásokat, nem adunk neki új, modern, korhoz illő szerepeket, akkor a világon senki nem fog helyettünk.

Kereshetjük persze a mátrixban a hibát ott is, hogy az aszú természeténél fogva drága bor (a készítése sem olcsó nyilván), de ha megnézzük a világ luxusborokat adó borvidékeit, akkor azt látjuk, hogy ott sokkal nagyobb területen készülnek, nem ritkán sokkal drágább borok, eladási gondjaik azonban mégsincsenek. Az aszú különleges jelenség a világ borai között, erről néhány napja már Mészáros László előadásának pontjai is tiszta és világos definícióként szolgáltak.
A szervező három szerv a jövőben nagyobb hangsúlyt kíván fektetni az aszú menedzselésére. Ennek az első stációja lenne ez a folytatólagos rendezvény (ez amolyan főpróbának tűnt, mely sokkal nagyobb történetté nőheti majd ki magát): számítanak a jövőben kereskedők, séfek, illetve más borvidéki szereplők közreműködésére is, akik bekapcsolódhatnak ebbe a munkába, hogy az aszú ne csupán az ünnepek bora legyen, kilépjen skatulyáiból (megjegyzem, erre már sokan tettek vakmerő kísérleteket, de a valós áttörés mindezidáig elmaradt).
Az ebéd és a borok is bizonyítékul szolgáltak arra, hogy apertiftől desszertig sokféle szerepben teljesíthet az aszú kitűnően. A Sárga Borház által elkészített izgalmas ebéd mellé kóstolt 6 puttonyosok:

Holdvölgy 6 puttonyos tokaji aszú 2006.***
Nagyon erősen belekezdtem az előétel mellé. Egy korábbi Pannon Bormustrán már két csillagosra egyszer kijött nekem ez a Berecz Stéphanie által megformált mádi aszú, de azt hiszem, eljutott idő közben a csúcsára is a bor (vagy a bor által én).
Vagány aszú. Stílusa van. Döbbenetesen finom illata már a belépő előtt árulkodik róla. Prémium aszús szemekből készülhetett. - Fehércsoki és minőségi vanília vezeti, teszi arisztokratikussá a bort. Virágok, trópusi gyümölcsök vonulnak még föl benne. Kivételes mélysége és izgalmas szerkezete van! Sokrétegű, nyilván hosszú is persze. Utóízében finom melegség, s még azt követően is újabb rétegei tárulnak föl. Tényleg igazi nagymenő. Birtokolnom kell belőle egy palackot valahogy (ha valaki meglepne karácsonyra). 9

Tokaj Nobilis 6 puttonyos tokaji aszú 2007.***
Azt kell, hogy mondjam, ez az aszú is élt meg nálam hullámvölgyeket. Debütálásakor, a Reneszánsz Nyitányán pár éve masszvívan bepontoztam 3 csillagra, de volt hogy ezen utólag azért hajlamos voltam eltöprengeni. Most nem.
Fehércsoki és krémesség itt is van az emlkedett illatban. Eszméletlen jó illata tud lenni egy aszúnak…nem is értem, hogy csinálják? Hosszú, súlyos, tartalmas, kivételes szerkezetű bor ez is. Vég nélkül lehetne szálazni. Kajszidzsem, sok-sok gyümölcs, a magas cukor és a meleg év ellenére is kitűnően csúszik, amellett, hogy ebből a borból is kiérezhető egyfajta luxus hangulatot árasztó prémium textúra és szerkezet. Valami olyasmi ez, ami különleges, ami nem születik meg bárhol, bármikor. 9

Orosz Gábor 6 puttonyos tokaji aszú 2007.*
Poros, botritiszes, picit oxidáltba hajló illat. Amellett, hogy sűrű és komoly aszúbor, kissé az édesség a hangsúlyos, és dominál benne. Egyértelműen teltebb, mádi vonal. 7+

Samuel Tinon 6 puttonyos tokaji aszú 2005.**
Különleges aszú illat: datolya, aszalt szilva és szeder (!), kandírozott gyümölcsök, csonthéjasok, valamint fekete tea. Mi ez, ha nem rendhagyó illat egy fehér édes bortól? Igaz, Samuel Tinon mindigis önmaga definíciója volt a hegyaljai mezőnyön belül. Erre ez a bor is igazolást ad. Koncentrált és ugyancsak izgalmas élményeket nyújt az íz is. Komoly savak, meglepően modern ízek a pincétől. Hosszú és elég savhangsúlyos íz, egyértelműen inkább a boros jelleg felé húz, kevésbé az édesség felé. 7+/8

X

Ripka Gergely

***Demeter Zoltán: Cabernet franc stílusok

Két nehéz évjárat vizsgázik

Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább