x

Balla Márton

Plantaze – Vrhunsko Crno Vino

9 csepp Montenegró

Koszovóban dolgozó édesapámon keresztül ismerkedtem meg a montenegrói Plantaze cég boraival, néhány évvel ezelőtt. Ami elsőre feltűnt, hogy a borok konstans korrekt minőséget mutatnak (fajtától, évjárattól függetlenül) és hogy viszonylag jó áron szerezhetők be. Legalábbis Koszovóban, illetve Montenegróban. Ugyanis mikor rákerestem a hazai beszerezhetőségre riasztó árakkal találtam magam szemben. A kinti árak sokszorosát láttam a borok mellett feltüntetve az egyetlen hazai forgalmazó honlapján. Mostanában keresgélve már nem találtam meg az említett honlapot és a forgalmazó cég sem tudom létezik-e még.

A Plantaze borokról két cikk is megjelent a Művelt Alkoholistán hajdanán.

Érdemes a kommenteket is átfutni, sok vélemény is érdekes lehet. Persze a helyzet azóta sokat változott. A borok minősége (szerintem) javul.

A Plantaze egyértelműen Montenegró legnagyobb borászati vállalkozása, talán az egész Balkánon is a legnagyobb. 1963-as alapítása óta szőlőterületei elérték a 2250 hektárt (=szekszárdi borvidék teljes területe!), amin 20 millió kilogramm szőlőt termelnek évente, 10 millió tőke szőlőn. Több mint 25 országba exportálnak, éves forgalmuk mintegy 17 millió palack. Bort és brandy-t is forgalmaznak.

További érdekességek találhatók a cégről az igen igényesen és informatívan elkészített honlapjukon.

Természetesen nem tudtam beszerezni a kóstolónkra a teljes kínálatot, egyfelől mert nem lehet mindet kapni Koszovóban, másfelől mert elég sokféle bort forgalmaznak. A 16 tagot számláló borcsaládból mi 8-at kóstoltunk végig, a pincészet zászlósborának számító Vranac Pro Corde-ből pedig két évjáratot is.

1. Crnogorski Krstac, 2007

http://www.plantaze.cg.yu/novisajt/en/ckrstac075.htm

Bennszülött montenegrói fehér szőlőfajta, máshol eddig nem is találkoztam vele. Odakinnt 4 euro.

Színe szép tiszta, elég világos sárga. Elsőre kén és éles savak érződnek, mind illatában, mind ízében. Ez szépen kiszellőzik, de továbbra sem válik túl bonyolulttá. Nagyon enyhe gyümölcsillatok és ízek, főként barack, melegítő alkohol (12,5%) és a kellemesnél erőteljesebb savak.

Összességében egy egyszerű bor, hibája nincs, ételhez sokkal jobban passzol, mint ha önmagában fogyasztjuk. 4p

2. Crnogorski Chardonnay, 2007

http://www.plantaze.cg.yu/novisajt/en/cchardonnay.htm

Ugyancsak 4 euro. Színe nagyon hasonlatos a Krstac-hoz. Illata elsőre zárkózott, lassan nyílik. Ízében szintén kicsit sok sav, de lényegesen harmonikusabb az előzőnél. Kicsit vékonynak, zöldnek tűnik, ami egyáltalán nem zavaró, itatja magát a bor és frissít is rendesen. Utóíze hosszú, kellemes.

Ha hozzájutunk, jól hűtsük be. 4,5p

3. Crnogorski Sauvignon, 2006

http://www.plantaze.cg.yu/novisajt/en/csauvignon.htm

Az egyetlen ’06-os évjáratú az alap-fehér sorozatban. Színe az eddigieknél sötétebb, mélyebb, folyása pedig olajos.

Illatában nagyon visszafogott mézes-töppedt jegyek jönnek. Ízében lágy, enyhén botritiszes, kicsit rövid. Utóíze kellemesen kesernyés. Nem a vágott füves sauvignon, sokkal inkább az érett trópusi gyümölcsök jegyeit viseli magán, mind illatában, mind ízében. Ettől függetlenül ez is meglehetősen üde. 4,5-5p (6 euro)

4. Crnogorski Merlot, 2007

http://www.plantaze.cg.yu/novisajt/en/cmerlot.htm

A pincészet alap-merlot-ja. 5 eurós árához képest kiemelkedő a minősége, a többi bor közül is kiemelkedett.

Közepesen mély rubinszínű, könnyen mozog a pohárban, azonnal látszik, hogy nem egy túlbonyolított vörösborról van szó.

Illata nagyon intenzív epres-joghurtos. A közepes mennyiségű tannin nagyon jól áll neki. Az epres vonal ízben is megmarad, kellemes füstös jelleggel kiegészülve. Utóíze merlot-san kesernyés, talán kissé rövid. Finom. Jó inni. 6p

5. Crnogorski Cabernet, 2007

http://www.plantaze.cg.yu/novisajt/en/ckabernet.htm

A merlot-hoz nagyon hasonló stílusú, kicsit szikárabb bor. Árban is megegyeznek. Színe talán kissé világosabb és a tannin egy kicsit több. Kellemes üde gyümölcsillat, de nem olyan határozottan epres, mint a merlot.

Íze rövidebb, erőteljesebb a füstös vonulat, valamint pirított magok és kis szilva tűnik fel. 5,5p

6. Crnogorski Vranac, 2007

http://www.plantaze.cg.yu/novisajt/en/cvranac075.htm

Bennszülött balkáni fajta. A vörösborok területén véleményem szerint ez az a fajta, amiben Európa dél-keleti része nagyot tud alkotni a jövőben. Nem robosztusságában nagy, hanem egyediségében és harmonikusságában.

A pincészet háromféle vranac-ot is készít. Ez a legalsó kategóriás ivóbornak szánt vranac.

Színe kifejezetten világos, illata elsőre állott, animális, később ez kiszellőzik, helyét visszafogott, megfejthetetlen, egyedi gyümölcsösség veszi át.

Íze szintén füstös, kicsit vékony, közepes tanninnal. Tökéletes ivóbor. 5p (5 euro)

7. Vranac Pro Corde, 2006

http://www.plantaze.cg.yu/novisajt/en/vranacprocorde.htm

A pincészet zászlósbora. Hosszú ideig kutattam, vajon milyen módszert alkalmaznak a készítésénél, de sikertelen volt a keresgélés. Ugyanis a bor proantocianid tartalma jelentősen magasabb az átlagosnál. Ezek az anyagok köztudottan erősítik a szívizomzatot. Ezért is lett a neve pro corde („szívért”).

Először a 2004-es évjárattal találkoztam, azóta sem überelte ezt egy másik évjárat sem.

Színe megszokottan mély, sötét. Illata teljesen egyedi, gyümölcsös, visszafogott. Íze lágy, közepes tanninnal, füsttel és aszalt szilvával. Mint ha itt is csak a kissé rövid utóíz rontaná az összképet. 6p (6 euro)

8. Vranac Pro Corde, 2005

Hasonlóan mély szín, kissé még sötétebb is. Kifejezetten érettebb bor, mind illatában, mind ízében.

Illatában hamar kiszellőző animalitással kezd, majd erős füstösség és a megszokott gyümölcsös illat enyhén rejtőzködve. Ízben szintén kellemes lágyság és érett aszalt szilvás, szedres jegyek. 6,5p (6 euro)

9. Vranac Reserve, 2002

http://www.plantaze.cg.yu/novisajt/en/vranacreserve.htm

A pincészet csúcsbora. Előző évjárata 1999-es volt. A sor messze legjobbja. Sehol sem akadtam rá, hogy vajon a borok hordóban vagy tartályban érlelődnek, de ennél a bornál meg mernék esküdni, hogy barrique tétel vagy legalább részben az (annak ellenére, hogy van a pincészetnek egy hangsúlyozottan barikolt vranac-a).

Színe szép rubin, téglás széllel. Illat és ízvilága erőteljes hasonlatosságokat mutat. A szokásos szilvás-füstös vonulat mellett szeder, pirított magok és enyhe vanília is megjelenik. Utóíze rendkívül hosszú és nagyon kellemes. Egy csúcsbor, amiben nem a brutális szesz vagy tanninok a húzóerő, hanem a harmónia és a jól ihatóság. Alkoholja 13% és a tanninok is maximum közepesnek mondhatók édesek és érettek, ezért nem rontják az egyensúlyt. Vastag 8p (17 euro)

Összesítés:

A Plantaze borok minősége tényleg konstansnak és korrektnek mondható, hibás vagy kifejezetten gyenge tétellel még sosem találkoztam. Egyedül a borok közti erős hasonlatosság és az egyediség viszonylagos ritkasága az egyetlen, ami talán javítandó lehet. Félreértés ne essék a helyi fajták egyediek (krstac, vranac), a hasonlatosság a pincészet borai között van, talán a technológiában rejlik a megoldás.

Számomra rendkívül kellemes élmény volt, hogy a borok alkohol és tannintartalma nem volt túlzó. Az alkohol 12-13,5% között mozgott és a nagy vörösöknél sem ment fölé. A tannin pedig legtöbbször közepes volt, épp megfelelő. Bármelyik borból meg lehet inni egy üveggel a fejfájás vagy gyomorbántalmak kockázata nélkül. Ez sem utolsó szempont.

Példa értékűnek tartom továbbá, hogy a csúcsborukat egy helyi fajtából készítik és annál is inkább követendő, mivel a bor tényleg nagy és nincsenek eladási problémáik. Nyilván tudnának cabernet-ből vagy merlot-ból is nagy bort készíteni, csak van-e rá igény? És van-e értelme a hangsúlyt egy nemzetközi stílusra helyezni, és mint ahogy mi csináljuk olyan fajtákat erőltetni, amik a világ minden részén megtalálhatók és a legtöbb helyen játszva és fele költséggel magasabb minőséget produkálnak, mint nálunk.

Pedig lehet, hogy nekünk is lenne egy kadarkánk…egy kékfrankosunk…egy olaszrizlingünk…hárslevelünk vagy furmintunk…

X

Ripka Gergely

***Demeter Zoltán: Cabernet franc stílusok

Két nehéz évjárat vizsgázik

Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább