Kékfrankos a burgenlandi oldalról. Intenzív és izgalmas illat. Erős animalitás, sok szilvás, rumos, cseresznyés jegy orrban. Ízben feszes, magas savak adnak hozzá energiát, feketecseresznyés, babérosan fűszeres ízek, fekete tónusokkal megrajzolva. Modern és egyedi stílus, amibe elegancia is jutott bőséggel. Közepes test, de hosszú íz, fanyar meggyes gyümölcsösséggel, tiszta utóízzel. Tetszett.
Az elmúlt évtized alatt szinte egyetlen évjárat sem maradt ki ebből a borból. Közepes rubin szín, illatban első animális, meggyes, cseresznyés, érett csonthéjas gyümölcsös, egy kis cefrés jelleggel. Ízben száraz, sok érett és fanyar (sopronias) gyümölccsel, meggyes, szilvás, sötét tónus, közepes test, élénk savak, természetes ízek, filigrán test, pici sóssággal a végén. Igazi nyárbúcsúztató vörös...
Megjelenésében nem tükrösen tiszta, vakon is érezhető, hogy valamilyen alternatív, héjon tartott anyag lehet. Illatában csupa kedves virágosság, természetes báj és finom parfüm. Ízben sima, savakban kifejezetten lágy, selymes bor, tele fehér és sárga húsú érett, zamatos gyümölcsökkel és szintén a műfaj sajátosságaként egy kis cserességel. Érzékeny, bájos fehérbor, a fajta feminin simaságával, izgalmas és meggyőző natúr villanások mellett.
Van kiút az elegancia felé
Ismét azok fognak örülni ezeknek a soroknak, akiknek már a könyökén jön ki Tokaj. Ma kizárólag hazai vörösökről lesz szó, melyek egytől-egyig a méltán nagybecsű 2013-as évjáratot dicsérik. Azt tudom, hogy Hegyalján kiemelkedő év volt, de elmondható, hogy országszerte egy kiegyensúlyozott, a forró 2011 és 12 után mérsékeltebb klímájú év volt, mely a legtöbb bortípus számára kedvező feltételekkel szolgált. Bernáth Józsi barátunk összegyűjtögetett az évek folyamán jónéhány tételt ebből az évből, és most látta elérkezettnek az időt, hogy 22 tételből kikerüljön a dugó. Lássuk vakon az izgalmas tanulságokat az évjáraton keresztül.
Valamilyen alternatív megoldással készített rozé, de valójában még a sillernél is vörösborosabb stílus. Olyan mint egy kadarka színű és súlyú kékfrankos. Illatában eleinte háztáji stílus, törkölyös felhangokkal, de mégéri kicsit várni egy kellemes piros ribizlis, eperdzsemes, főtt epres jelleg képében bomlik ki szépsége. Ízben közepesnél filigránabb, dzsúzos, szörpös gyümölcsök, ismét natúrboros hangulat (kis pezsgéssel), sok erdei gyümölcs, szeder és feketer ribizli friss búcsújával. Ízképe egyértelműen a vörösborok texturáját idézi, egy enyhébb kiadásban. Helyén kell kezelni. Összességében a kissé parasztboros felszín alatt vannak bőséggel erények és élvezetes zamatok is. Elfér ez simán egy nyárias vörösnek a kerti bulin.
Érdekes, mennyivel animálisabb, cefrésebb, zárkózottabb elsőre most, mint fél évvel ezelőtt. Színében a szokásos, kissé átlátszatlan, zavaros szűretlenség tűnik még föl azonnal. Meg kell mondanom, hogy az első szippantás nem győzött meg, de illatban aztán 1-2 nap után lanyhul az istálló, s átveszik a gyümölcsök a főszerepet: meggy, szilva, cseresznye és bőrösség. Ízben fanyar és izmos, sopronias savak vezetik a kortyot, sok pirosas, csonthéjas gyümölcs, savanykás vezető jegyek, meggymag, masszív szárítás, szép test és kissé zabolátlan összevisszaság. Van benne egy kis low-intervention mosdatlanság, nem erre emlékszem a korábbi kóstolásnál, de tartok tőle, hogy a palackvariancia is bele játszik abba, hogy alig hasonlít régi önmagára.
Szűretlen árnyalatok színben. Érett meggy és cseresznye, kis animalitás, istálló, weningeres hangulatjelek. Friss sav, fiatalos szerekezet, kis földesség, hűvösség. Fekete fűszeresség, babér, prémium étcsoki, fanyar piros gyümölcsök, főként meggy és fekete cseresznye ízben is. Modern és természetes kékfrankos.
Halász Imi és Ellie Bauwens újabb közös soproni kékfrankosa, Weningeréktől. Illatban fajtajelleges erdei gyümölcs joghurt, eper, kék és lila virágok. Ízben étcsokis és a végén kesernyés vonal, felismerhető volt vakon is, hogy a hűvösebb Sopron-Burgenlandi terroirjegyeket viseli magán. Szép és elegáns, profi kékfrankos.
Zavarbaejtően elegáns illat: sok sötét erdei gyümölcs, frissen, konzisztensen, érdekes, hogy az animalitás a levegőn kezd el előbújni, de csak a háttérben kap szerepet. Ízben friss savak adnak neki stabil vázat, de mindenben nagyon elegáns és letisztult. Üde, remekül fogyasztható, csupa gyümölcs, csupa csiszoltság. Szép munka a soproni biadinamikus pincéből, melyet egy Loire-ban élő házaspár (Ellie Bauwens és Halász Imi) önálló címkével juttat el többek közt nyugat-európai csillagos éttermekbe.
Rendhagyó bor. Igaz ez az összes általam eddig kóstolt Weninger fehérborra. Ráadásul az egyik Légli fivér újabban vírusként fertőzi hazánk borászait az amfórás érleléssel. Jól teszi. Új színfoltként egyfajta reduktív-oxidatív átmenetu közegként mindenképpen érdekes dolgok sülhetnek ki belőle. Méz, banán, déli gyümölcsök, kövesség. Ízre a száraz analitika ellenére is édeskés hangulat, egészen sajátos szerkezet és ízvilág. Zamatos, hosszú és kerek, bár elég disszonáns is közben.
Ilyen sem volt még...
***Demeter Zoltán birtok furmint vs. birtok hárs
Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk. Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….