Azt hisszük, világhírűek vagyunk, és mindenki fejet hajt mindenütt bikavérünk és a tokaji aszúnk előtt. A valóság ennél azért kicsit lesújtóbb. Aztán sok volt a kontárkodás, az imázsrombolás is néha...de persze nincs elveszve semmi. Talán egy kis vérfrissítés, megújulás sokat segíthet borászatunkon. Talán nem kéne kapaszkodnunk úgy minden poros kifejezéshez, technológiához, mint az aszú vagy a szamorodni. Egy igazán rendhagyó, fiatalos lendületű, de letisztult - azóta is változatlan - stílussal útjára indított édes bor hozta meg az áttörést a mára legnagyobbak közt jegyzett tarcali pincének, a Degenfeld Szőlőbirtoknak is. 100 % furmint, 236 g/l maradékcukor. Gondolatok az Andante két évjáratáról.

Bussay László csörnyeföldi Olaszrizling, 2007

St. Andrea Hárslevelű, 2007

Az első Szecskő bor, amivel találkoztam a szintén méltatlanul kevéssé propagált turán volt, ami elképesztő magaslatokat mutatott, mind egyedisége, mind koncentráltsága miatt. Nagyon egyedi illat- és ízvilága volt az egyetlen, amiben eltért a nagy bordeaux-i stílusú boroktól. Feszes szerkezet, sok tannin és színanyag, szép savak.

Összegyűlt néhány szekszárdi kékfrankos a pincében és úgy döntöttünk tartunk egy vaktesztet. Volt közöttük néhány, amiket nagyra tartok, és pár, amikre igazán kíváncsiak voltunk, és még egy kakukktojás villányi is. A kóstolás elég dinamikusan zajlott, ezért csak tőszavakban jegyzeteltem. Egy-másfél órás szellőzés után, pontszám szerint sorba rakva visszakóstoltuk a résztvevőket.

A nem túl fantáziadús cím ellenére egy nagyon kellemes délutánt sikerült eltöltenünk Losonci Bálinték gyöngyöspatai házában. Öröm látni, ahogy egy borvidék felébred csipkerózsika-álmából…jó, hogy ennyi borászunk van Mátraalján, akik komolyan gondolják, amit csinálnak. Egyikük Losonci Bálint.