Cabernet franc és merlot. Szinte tapintható a toszkán hatás: mediterrán fűszeres, egyedi és kellően mély illat, savanykás gyümölcsök finom játékával. Közepes test, egyensúlyos íz, mely nem túloz, szép és jól iható a korty. Kellemesen húsos textúra, finom arányok. Profi bor (igaz, korábban sem nagyon csalódtunk benne). (6)
Visszafogott, fiatal, fejlődő, izgalmas illat, mely szépen nyílik a levegőn. Bőr, fűszerek, animális jegyek és érett gyümölcsök találkozása. Komoly vörösbor, mindene nagyon egyben van, húsos, vastag, erőteljes, kibéleli a szájat, haraphatóan komplex és hosszú. Nagyon szépen érő tétel, de ez a birtoktól egyre inkább megszokott: bátran számoljunk velük, ha színvonalas hazai vöröset keresünk.
Havány citromszín. Enyhén fülledt, merkaptános, redukciós, sajtos buké. Pici co2, vegetális, redukciós, citrusos, papíros ízek kesze-kuszán. Nem igazán győzött meg eddig fehérben a pince.
Az Antinori kötődésű Tűzkő Birtok vöröseiről mostanság egyre szebb visszhangok hallatszanak itt is, ott is. Hordós édes fűszer, vanília jellemzi illatát. Húsos, telt, széles, rágható textúra, vakon is jól kivehető bordói hangulatot áraszt, mégis kárpát-medencei köntösben (a jó értelemben). Fiatal még, nyugodtan el lehet tenni hosszabb időre is.
jegyzetek a kékfrankos - mostról
Még a legutóbbi Weninger masterclass előtt és után azért végigszondáztam a Kékfrankos MOST! Néhány hazai tételét. Meg kell, hogy mondjam, egészen meg voltam győzve a fajtát illetően. Számos igen szép példát találtam az elegáns kékfrankosra, persze azt nagyon kell tudni, hol érdeklődjön az ember, ha ilyesmire szomjazik. Bott Frigyes, Heimann Zoltán, Losonci Bálint, Karner Gábor egyre inkább csalhatatlan tippnek tűnik (az osztrákokat most csak amolyan műkedvelőként kóstolgattam a magam örömére…Umathum és Nittnaus a Drop Shop kínálatából szintén megérdemlik a kitüntetett figyelmet). Jegyzet most az alábbiakról készült:
Meglepően visszafogott illat egy barrik Chardonnay-hoz képest. Nem vág orrba, és én ezért már hálás vagyok neki. Diszkrét alma, finoman adagolt hordófűszerek gömbölyded aromái. A korty aztán meghozza a krémes, behízelgő hordóvaníliát, de akad mellette az évjárat élénk savaiból is bőven. Összességében igényes munka, nem viszik el a bort a végletek semmilyen zavaró irányba. Jóleső, kellemes barrikolt bor.
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
Egy viszontagságos év édesei 10 év után
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...: