Cartwright Éva mindössze pár éve nyitotta meg a Somlói Borok Boltját, de már az elején látni lehetett, hogy hosszú-hosszú évek óta talán a legjobb közösségi szerveződés lett ez a Hegyen. Úgy éreztem, egy régi adósságot törlesztett végre Somló. - Csupa pozitív töltet és energia. Korszellemhez illő tér. Egy pont, ahol nem csak megvásárolható egy mélymerítés Somlóról, de a legtöbb tétel kóstolható is. Egy hely, ahol le lehet ülni beszélgetni a borok mellé, és ahol hasznos tippeket kaphatunk arról, merre tovább. Balogh Zoltán a SAP-tól pedig kezdettől fogva hathatósan támogatja a bolt kommunikációját, hogy az minél erősebb bástya lehessen a helyi borturizmus számára. Pártatlannak tűnő, karakán kiállása mindenképp nagy löketet ad a kezdeményezésnek. Zoli hívta össze most azokat a hazai szakértőket, borszakírókat, bloggereket is, akik a Gellért Szálló egyik különtermében betekintést nyerhettek a Somlói Borok színes portfóliójába.

A 2005-ös száraz tokaji sor végén kóstoltuk nem rég a somlói nagyborászat Classic sorozatának borát, s bár ár tekintetében annak a sornak bőven alá ment, mégis képes volt velük tartani a lépést minőségben (még korával együtt is). Elegancia terén, arányok terén, struktúrálisan messze nem volt az előtte kóstolt Szepsy vagy a Demeter borok szintjén, de mégis értékelhető, komoly bort ismerhettünk meg benne is, úgyhogy örültem, hogy Laci elhozta ráadásként (ő fél éve nagyon kedvelte ezt a bort egy Hungarikum kóstolón).
Szépséges aranyszín, mély, barnás, borostyánosodó árnyalat. Illatban elsőre bazalt, ols-school, kissé fülledt, de hamisítatlan somlói jegyek, szellőzve dohányos, avaros, érett fűszerességgel. Az újfa illatban is, ízben is elég harsány (6 hónapot töltött hordóban). Aromáit a tercier jegyek határozzák meg, mégis mindenekelőtt: méz, sárgabarack, desszertborosság (talán még enyhe botritiszt is érzek??). Első kortyaiban nem nyílik ki igazán. Jó somlóiaknál megszokott módon, napokkal bontás után az igazi! Eleinte a hordó krémessége fed el sokmindent, de szerencsére később háttérbe vonul. Savai inkább elégségesek, de azért helytállnak, mégha nem is tobzódak igazán. Kicsi kesernye, sok ásvány, elég hosszú íz, némileg alkoholos, mégis arányos felépítésű testtel megtöltve. Izgalmas bor, két ritka fajtánkból, szép érési jegyekkel, melyek mutatják, hogy Somlón sem volt annyira gyatra évjárat 2005.

Közel egy hete Keszthelyen jártunk a 100 Hungarikum Bormustrán, melynek egyik meghatározó célja Bakonyi Károly, méltán híres szőlőnemesítő emléke előtt való tisztelgés volt. Másik pedig, hogy eddig egyedülálló módon szakmai fórumot és bemutatkozási lehetőséget biztosítson magyar vagy magyarnak hitt fajtáknak.

100 Hungarikum Bormustrán találkoztam ezzel az egészen meglepő borral. A viszonylag ritka fajta valószínűleg magyar eredetű és sok helyütt pezsgő alapbornak ajánlják. Nem tudom mennyire felel ez meg az igazságnak, de Tornaiék 2005-ösét ritka nagy vétek lett volna pezsgőkészítésre használni. Aranyba hajló szín, ellenállhatatlan, lehengerlő mézes hársos illat. Kortyban sem jelent csalódást, hozza amit az illat ígér. Nem lóg ki a 13-as alkohol sem. A nap meglepetés fehérbora, egyszerűen csúcs! **/***

Szeptember elején nyílt rá lehetőségem egy véletlen folytán, hogy részt vegyek életem első profi, vertikális bortesztjén. Nem is akárhol, az egyik piacvezető boros magazinnál nyílt a zsűrizésre lehetőségem. Nem vagyok én sem elkötelezett híve az ilyen borbírálatoknak, de kereskedőként tudom, hogy sokan választanak bort az ilyen témás vaktesztek alapján. Remélem, most senki nem várja tőlem azt, hogy megdöbbentő kulisszatitkokat leplezzek le, és a sokat vitatott magazinos tesztekről kiáltsak ki vérlázító igazságokat! Amúgy sem vagyok az a hatásvadász fajta, meg amúgy sem tisztségem nekem eldönteni, mi a hiteles és mi nem, legyen ez a szerkesztőség dolga. Én a magam részéről már önmagában azt is értékelem, hogy ezek a magazinok föladják a labdát a borászoknak, kereskedőknek, hogy akkor mutassanak valamit a hazánkban elérhető, lehető legszélesebb fölhozatalból, egy kellően széles merítésből...aztán lássuk, közösen vitassuk meg, ki mit tud villantani egy (vak)kóstolás során. Elvégre minden leírt, kimondott érdem KELL a magyar boroknak. Hogy a magazin mindezt hogy hozza le, az csakis rájuk tartozik továbbra is. Nem mondom, hogy minden ponton, de azért kijelenthetem, hogy ebben a tesztben sikerült a végső sorrenddel összeegyeztethető értékelést leszűrnöm nekem is a borsorból. És én csakis ezügyben voltam ott. Sokat tanultam a teszt során, maximálisan gáláns volt a vendéglátás is, köszönet érte a szerkesztőségnek!