A Sauska borokról sok újdonságot már nem nagyon lehet elmondani. Évek óta masszívan tartják pozícióikat a hazai elitben. Ez különösen a villányi borokra igaz, de egyedi irányt fölvállaló száraz tokaji boraik ugyancsak elindultak hódító útjukon (a villányi számozással és árazással parallel módon fölépítve a sort). Nem gondolom egyébként, hogy túl kéne magyarázni ezt a házasításos témakört a 3 számjeggyel ellátott tokaji cuvée-ik esetében. Biztos lesz, akinél ledobja az ékszíjat és "hogy kerül a csizma az asztalra?", megint mások (a nyitottabbak) elfogadják, hogy ez a pince másutt és másféle egyensúlyokat keres, mint a megszokott dűlős fumintok és hársak mívelői szerte Hegyalján. Azt szoktam a védelmükben elmondani, amit mindannyian tudunk: a tokaji fajtákat az elődök alapvetően édes bor készítéséhez szelektálták és arra is használták. - Ki tudja? Talán tényleg egy megfelelő arányú házasítás lehet a megoldás a nagy száraz tokaji meglelésében. Lehet, hogy nem csak Kárpát-medencei fajtákkal érdemes kísérletezni.... Senki sem tudja. De meg kell próbálni, meg kell kóstolni (noha, amint látni fogjuk, a fehérek közül nekem is épp egy helyi fajtákból összerakott tétel okozta a legtöbb örömet...ettől függetlenül, őszintén nagyon kíváncsi vagyok, hogy muzsikálnak a 113-asok, 111-esek, 107-esek a jövőben).

Egy korábbi éra nagy múltú Buttler bora. A Nagy-Eged bikavérek szinte minden évjáratukkal újabb és újabb távlatokat nyitottak meg a termőhelyről és a bikavérről alkotott mindenkori képünkben. Bukolyi László akkori munkássága elévülhetetlenül nagy formátumú borokkal szolgált, (nem éppen földhöz ragadt árazással, de) általuk hinni tudtunk a high-end egri borokban rejlő nagyságban. Óriási veszteség, hogy az a Buttler abban a formában nem működött és - kicsit egy mai napig - bizonytalan helyzetbe torkollott. A 2007-es Nagy Eged bikavér ennek a korszaknak egyik legizgalmasabb alapköve.

Tetszetős illat: ribizli, visszafogott, elegáns hordófűszerek, a korból semmi nem érződik. Ízben friss és kirobbanó, arányos. Csupa gyümölcs ma is: pirosak, kékek, erdeiek és lédúsak. Pici étcsoki. Finom hordóvanília a prémium fából. Hosszú-hosszú és telt íz, tökéletes balansz. Édes fűszerek íze, csiszolt savak játéka; nem lágy, a tanninok is jelen vannak, határozottak, kitűnő állagúak, de a végén mégis egy kimondottan édeskés, sima gyümölcsös jelleg teszi habzsolnivalóvá, sőt lenyűgözővé. Nem mindennapi élményt nyújtó magyar vörösbor. 8

http://hvg.hu/gazdasag/20131107_Nincs_tobbe_3_es_4_puttonyos#

A HVG fenti bejegyzése szerint történelmi változás állt be Tokaj leghíresebb, legjelentősebb bortípusának, az aszú szabályozásában. A helyzet persze korántsem ilyen egyszerű, de az tény, hogy régóta többen pedzegetik már a hegyaljai elitből, hogy a puttonyszámok kérdésköre ráncfelvarrásra szorul. Úgy tűnik talán valóban közeleg a pillanat, hogy ebben a kérdésben egy szakmai elit lépéseket is tegyen(négy igen jelentős aszúkészítő pince igazgatóiról van egyébként szó). Klikk a cikk bővebb tartalmához....

Az Olaszrizling. A mi Olaszrizlingünk. Büszkék vagyunk rá. Gyakorlatilag csak a miénk, sőt nálunk valamiért az ősök akkora fantáziát láttak benne, hogy máig legnagyobb területen termesztett fehér szőlőfajtánk. Mi újat lehet még elmondani a rizlingről? (Sajnálom, és tudom, hogy a hatlövetű megmondóemberek kedvenc vesszőparipája a „rizling=rajnai, olaszrizling=olaszrizling” - tézis; de ahol mi szüretelünk szőlőt, ott egy rizling van, az olasz, úgyhogy legalábbis erre az októberi posztra én rövidíteni fogok.)

Emlékszem a legelső Szerelmire, amit kóstoltam: a 2006-os volt az. – Magas alkohol, koncentrált és súlyos testű bor volt. Rajongtam akkor érte. A dűlő történetét 2005 óta írja szárazban a borász és igen izgalmas esettanulmány mindegyik évjárat a maga nemében. Nincs ez másképp a sokat ekézett 2010-es évjárat esetében sem (mely az egyetlen száraz bor volt Demeter Zoltántól ebből az évből). Azt kell, hogy mondjam, ezzel a verzióval lehet, hogy nem járt messzebb a borász a nagy száraz tokaji bor képétől, mint 2006-ban, sőt friss savai, vibrálása egy izgalmas inverze a korai Szerelmiknek. Mégis izgalmas bor tudott válni az utolsó palackomból, egészen 2013-as elfogyasztásáig.

Két nap szellőzés után nyílik ki igazán fantasztikus illata: intenzív, aromás, érett, zöld déli gyümölcsök. Virágméz, gyümölcs nektár, propolisz, lime és narancs. Szépséges illat. Tavasz óta mintha még fiatalodott is volna (semmi korosság nem érződik illatán, sőt a petrol tavasz óta eltűnt a listáról)!

Ízre vitális és nagyon izmos savérzet. Szálkás atléta alkat. Nem egészen élmentes, de mégis hosszú, és a végén ásványosan sós hárslevelű. Van benne egyfajta vonzó, hűvös ridegség. Ne lepődjön meg senki, hogy ez a bor csontszáraz és kicsit hasít. Nem egy feminin bor. A gyenge évjárat és az ezzel járó kor viszont nyomokban sem ül ki a borra máig. Rengeteg friss és érett citrusra épül a bor hangulata. Van mögötte mégis igen szép tartalom, rágható gyümölcsösség is bőven. A jó termőhely 2010-ben is képes a csodára (739 palack készült belőle. Az Onyxban a libamájjal kínálják.) 7