„És mint az ékszer is holt kincs a láda fenekén, életet kap akkor, ha viselik”

/Kodály Zoltán/  

Kedves Gergő! A 2014-es első megjelenést követően idén februártól kapható a Tokaj-Hegyaljára látogatók, és az itt élők részére egyaránt átfogó turisztikai vonatkozású információkat tartalmazó TOKAJ KALAUZ második, bővített kiadása. Az útikönyv szerzőjeként megfogalmazott bevezető soraidból kiderül, hogy lehetőségeidhez mérten sok időt töltesz régiónkban, és hétről-hétre látod az itt élő, alkotni vágyó emberek munkájának köszönhető értékmegőrzést, értékteremtést, és a mindezek alapját jelentő lokális küldetéstudatot. „Tokajt átélni újra és újra…..” – olvasható könyved prológusának első mondata. Szerzői szemmel tekintve e vidékre, mi változott nálunk két év alatt? 

Két év nagyon rövid intervallum. Nehéz kézzelfogható változásokat realizálni ez alatt. Van egy borvidékünk, ami évszázadokig a magas színvonalú borairól volt híres. Ezt szokta meg a világ Tokajtól. Elkövettük azt a hibát, hogy engedtünk a színvonalból, ami után minden döntés és fejlesztés nagyon nehéz, vontatott. De bizakodó vagyok: az elmúlt 25 év történelmi paradigmaváltást hozott, és a jelenlegi folyamatok biztató irányt mutatnak a borvidéken. Érdekes dolog ez, mert aki nem a borvidék gyermeke, attól mindig kicsit nehezebben veszik a kritikát, mégis mennyien lettek sikeresek Hegyalján úgy, hogy sok esetben nem is ebben az országban születtek. Ez is igazolás arra, mennyire kiválóak Tokaj adottságai a nagy álmokhoz.

 (Folytatáshoz katt a Továbbra.)

Kevés borászt ismerek, aki maga készíti hordóit is és mindkettőben eredményes. Matyisák Gábor az Andrássynál volt borász évekig, s egyben kádár is végzettségét tekintve. Az építkezések végeztével az idelátogatóknak is szeretné ezt a szakmáját méltó keretek közt bemutatni. Persze, hogy a borokban is több szerep jut a hordóhasználatnak, mint másutt. El tudom nézni. Tudni kell még róla, hogy az aszúborok megszállottja, elképesztő készletei vannak a különféle évjáratokból, és bár kevesen hallottak talán nevéről, akad néhány igazán szép és modern kiadás is nála. Mit néhány? - A tarcali pincében páratlan hosszú sort kóstolhatunk végig 5 és 6 puttonyosból, de aszúesszenciából és natúr esszenciából is. Csupa egyedi ritkaság a Tokaji-hegy tarcali oldaláról.

Máté Fanniékhoz már nyár óta próbálok eljutni. Végre sikerült. Most hogy nem hétköznapi történetüket alaposabban megismerhettem, persze összeállt a kép. Kicsit a Zsirai lányokhoz hasonlóan Fanni és édesanyja is azzal a kihívással kellett, hogy szembesüljön egy napon, hogy Máté Zoltán örökségeként egy közel 15 hektáros tarcali birtok jövőjéről kell dontéseket hozniuk. Pesti lakcímmel a személyin és közgazdász végzettséggel a diplomán ez váratlan sorsfordulat, de tulajdonképpen megannyi lemondás árán, végül a pince megtartása mellett döntöttek. A német befektető ment, barátságokkal jött viszont keresekedői, borászati, grafikai segítség is a hölgyeknek. Az új márka (szerintem telitalálat) így született meg: egy szertelenül fiatalos, kicsit csajszis, borbárba kiáltó, trendy arculat, ehhez passzoló bornevekkel, korrekt borminőséggel.

Nem is gondoltam volna, hogy ennyire szép lesz... Intenzív illat, virágok, sok érett gyümölcs, sós kövek, tengervíz, déli gyümölcsök. Zamatos, tiszta, friss, citrusos, élénk, mégis kecses, kifinomultan bájos löszbor. Végén egy egészen diszkrét krémes tömörség adta hossz teszi föl rá nálam a koronát. Kitűnő formában van most, és remekül megmutatkozik benne a borász keze munkája, elegáns stílusa is.

Lassan 5 éve járok Tokajba hellyel-közzel rendszeresen, de be kell valljam: még soha nem ráztam kezet Áts Károllyal. Ugye, hogy döbbenet. A Royalnál szerzett érdemekről már nyilván szükségtelen bővebben beszélni, amiatt is, merthogy az a korszak lezárult. Amikor meghallottam, hogy a munkát a Kerháznál folytatja, rögvest megörültem: ha képes ugyanazt a borminőséget megvalósítani vásárolt alapanyagból, amit már Mádon is sikerült, akkor a legjobb kezekbe került a tetemes volument felvásárló és palackozó állami pince borászati csapata (btw rég hasonló borminőséget kéne tudni produkálni a Kerháznak, mint a Royalnak). Aztán hamar felröppent a hír, hogy Karcsi saját pincét is alapított Tarcalon, saját néven, így például az Áts Cuvée-ről sem kell lemondani a bor és Karcsi népes rajongótáborának. A választék és dűlőportfólió több ponton is ismerős lehet azok számára, akik kedvelték korábbi munkáit. Merthogy Karcsit valóban nagyon sokan szeretik. Híre van egész estét és pincét betöltő, jó hangulatú kóstolóinak, nagy szívének is. Humor, szenvedély, elhivatottság és óriási szakmai tapasztalat alkotja a kitűnően működő egységet.

Van egy hely a 12. kerületben, ahol pár kedves ember valami hozzájuk hasonló kedves dolgot álmodtak és valósítottak meg. Egy hangulatos, értékes helyhez nem kellenek óriási dolgok, túlgondolt hipertrendi megoldások, elég lehet hozzá az érzékenység, és az odaadó lelkesedés, ami napról-napra képes betölteni egy kis kávézót, borbárat az otthonosság bájos hangulatával. Valami hasonlót lehet érezni a Galéria 12-ben is, ahol a borszerető tulajdonos csapat: János és Sára találják ki a kreatív tematikát hétről-hétre. Pár hónappal ezelőtt Bott Juci mutatta itt be néhány tételüket a Furmint Februárhoz kapcsolódva, június végén pedig a legutóbbi Borászok Borásza, Berecz Stéphanie aszatalához és boraihoz lehetett csatlakozni, ezúttal minden borhoz külön kreált kísérő finomságokkal.

Annak, aki még esetleg nem látta:

http://www.youtube.com/watch?v=j-VwK1ccg7I