Tokaj Hegyalja bűbájostelepülésén,Tarcalonidén immár negyedik alkalommal, április utolsó hétvégéjén ismét pezsgő hangulatú tavaszi hétvégére csábít mindenkit a bor, némi bűbáj és a helyi közösség!
Tokaj-Hegyalja nagyszabású szezonnyitó eseményén nyitott pincékkel, különleges mesterkurzussal, a közösségi Tarcal Bor harmadik évjáratának ünnepélyes bemutatójával, koncertekkel, előadásokkal, boros-piknikes vezetett dűlőtúrával, gasztronómiai kavalkáddalés megannyi izgalmasprogrammal várják ahelyiek alátogatókat! 
Idén vendég borvidék: Toszkána!

A szinte szárazboros szín is sejteti, hogy ezt az aszút még büntetendő liliomtiprás fogyasztani. Bontás után még az illó érezhető egy kicsit, de ha a bor szellőzik, eltűnik teljesen. Palackozott aszút ilyen kirobbanóan fiatalnak még soha eddig nem éreztem. Tiszta illatában friss fehérhúsú őszibarack és mézédes, lédús trópusi gyümölcsök, de valahogy hófehér szín árad az illatából. Makulátlan frissesség és fiatalság, óriási, imádnivaló. Ízben robbanékony. Olyan akár valami friss trópusi gyümölcsnektár, szőlőmust. Egyáltalán nem borszerű. Csupa primer jegy gyönyörködtet. A korty olyan, mintha pincében, hordóból kóstolná az ember. Döbbenetesen vitális savak teszik fókuszálttá. Magas cukor és magas savak véget nem érő játéka. Emlékeztet 1999 nagyságára. Citrusok, barack, ananász, banán. Fogalmam sincs, hogyan csinálta, de pontosan azokat a bébiaszús ízjegyeket sikerült a borásznak átmenteni a palackba, ami keveseknek sikerül (s melyet a kötelező érleléssel soha korábban nem lehetett talán ilyen szépen megkóstolni palackból). Ha ez a forma palackban is stabil tud lenni, akkor egészen formabontó aszú született, melyet évtizedekig simán el lehet tenni ezzel a szerkezettel. Nagyon erős két csillag. (Úgy tűnik 2016 aszúban lesz igazán szép, akár 2005.)

Tarcali dűlő, melynek azonban a lösz mellett elég szép felszíni vulkáni kőzetes összetétele van. Illatban alma, körte, birs. Gyümölcsös, könnyed, friss ízek, nyári almával, lágyabb érzettel,  szép krétás utóízzel. Friss palackozás, de érdemes lesz követni fejlődését

Bár nem feltétlen tartom ezt a becenevet ideálisnak, csak azért tettem bele az alcímbe, hogy valamennyire átmenjen a lényeg: Majoros Lacinál sosem unalmasak a borkóstolók. Kicsit őrült ez a fickó, de a szó jó értelmében, ahogy gesztikulál, ahogy mesél, a szófordulatai. Lehet látni a szemében, hogy megszállott, imádja amit csinál és kifejezetten pozitív dolog, hogy végre van itt egy hegyaljai borász, aki nem nyavalyog, nem panaszkodik. Talán ennél is fontosabb, hogy nem azzal kezdi a köszönés után, egykedvű arrcal, hogy „Üljetek le oda. Most el kell mondom nektek mi az, ami rossz, mit kéne ’nem így’, ezért tart itt Tokaj...”hanem azzal, hogy bár sok helyen járt már szerte a világban, mindig az az érzés van a szívében, micsoda szerencséje van, hogy egy olyan termőhelyen készíthet borokat, mint Tarcal. 

Meleg termőhely, forró évjárat, fiatal borászat. Birs, körte, mango, maracuja, fehér virágok, de közben a klasszikus aszús jegyek érettsége is érezhető orrban. Inkább a cukorról, krémességről szól. - Nagyon mély és vastag, jól állna neki még némi sav, de ízre sokkal fiatalosabb, mint illatban: kandírozott gyümölcsök, karamell, krumplicukor. Ez az évjárat ilyen.

Pár nappal ezelőtt már látogatást tettünk Tarcal keresztúri pincesorán, akkor az ifjú Páll Rolandhoz tértünk be. Ezúttal egy nem kevésbé fiatal tehetség, Keresztes Ákos pincéjébe juthattunk be, aki talán még inkább manufakturális és szerény körülmények közt űzi borász hivatását. Hajdan a mára híres Patriciusnál - mondhatjuk, hogy szinte - együtt rugaszkodtak neki a tokaji borkészítésnek (olyan nagy sikerű borokkal, mint a 2006-os furmintja a pincének, mely az alapfurmintok egyik prototípusa volt anno, zajos sikerekkel a blogszférában). A fiatal borász később a Degenfeldet is megjárta, de aztán Ákos vendégházzal kiegészülő tarcali pincéjében, független borászként (párjával közösen) faggatja is a Tokaji-hegyet. Kevéssé ismert dűlőik Tarcal körül helyezkednek el: Lestár és Vigyorgó. Kóstoló után sétáltunk is egyet a lemenő tavaszi nap fáradt fényei mellett megvizslatva a dűlőket.

Stephanie-nál is bizony rég jártam már. Tán évjáratok is elmentek, amióta a borvidék talán legnagyobb szárazboros tehetségével utoljára le tudtam ülni kóstolni, beszélgetni, hallgatni, ahogy egyéni látásmódjával ráközelít Tokajra, Tarcalra, furmintra, hársra. Pedig náluk mindig van valami különös rezgés. Egy dolog azonban változatlan: Bereczék továbbra is kitartanak a Tokaji-hegy és Tarcal mellett. A borok mindigis elegánsak és csiszoltak voltak, szerkezetben és érésben ezek a borok egészen máshogy viselkedtek mindig, mint akár a mádiak, akár a bényeiek vagy bodrogkeresztúriak.

Jellegzetes illatos, virágos, fűszeres illat, pont amit a fajtától elvár az ember. Ízre firssítő, könnyed, remek savú, üdítő élményben lehet részünk. Kellően populáris és finom oldala ez Hegyaljának, melyet bárki tényleg azonnal megkedvelhet.

Löszös Tokaji-hegy, tarcali oldal. Sárga virágok, citrusok, deli gyümölcsök, szépen, frissen, elegánsan, hársasan, érzékien, Stephanie-san jönnek a fajtajegyek. Tele van energiával, bájos szépséggel. A korty cizellált, tiszta, csiszolt, de egyben kerek és komplett is. Egyszerre melenget a tartalom és hűsít a száraz sav. Senki nem tudja ezt ennyire szépen: úgy üdén savas ez a bor, hogy jól áll neki és a penge savra rengeteg finom dísz van felfűzve hosszan, és mégsincs sehol sallang, vagy fölösleges elem. Furmintoknál sem nagyon fordul ez elő ilyen kifejezetten. Sós és csontszáraz a vége. Fiatal is még. Fantasztikus fehérboros ételpárok jutnak eszembe mellé.

Mély illat, nem az a kitárulkozó, behízelgő hárs, de azért el lehet veszni benne. Olyannyira, hogy szerelmbe is estem. Van benne mutatóban citrus, az érett, sárgás és zöldes fajtából, miközben van egyfajta termőhelyiség is orrban. Ízre hasít a sav rendesen, de megvan a fókusz és a tartalom is a citrusosság, a lime mellé. Elképesztő lendület és feszesség szövi át ezeket a remek, érett savakat. A végén az alkohol melegét is érezni. Csiszolt, hosszú, nagyon tiszta ízű és még elég fiatal (nem érezni korosnak 15-ös tokajiak közt). Egy ilyen nehéz évből ennyire teljes, izgalmas és elegáns bort készíteni nem kis eredmény, de a fajta, a termőhely és a borász szépen összedolgoztak.