Úgy alakult, hogy kicsit megkésve adok hírt az első Kaláka borokról. Már nagyon, de nagyon hosszú ideje terveztem, hogy megkóstolom a debütáló évjáratot, de a nagy találkozás csak elmaradt mindig. Ezúttal viszont nem volt mese: rárontottam Mádon Alkonyi Lászlóékra, kimentünk a Tökös-málba (sokat fotóztam, de nem ide), jött velünk a folyton hiperaktív pásztorkutya, Keszi is, hogy egy percre se unatkozzunk. Közben Laci elmesélte, hogy július végéig gyakorlatilag nem is permeteztek a hét hektáron, a fürtzóna kicsit kockázatos megnyitásával addig kivédték a lisztharmatot. Ez nem kis dolog. A megbecsült szakíró sokat lát ebben a fekvésben és persze több tállyai termőhelyben is. Ahogy mesél, lehet látni, hogy egészen más lelkesedés csillog a szemében, mint korábban. Alkonyi László immár egyre kevésbé Tokaj krónikása. Biztos van, aki örül ennek, és vagyunk páran, akiknek hiányoznak gondolatai. Veszteség; ahogy anno a Borbarát megszűnése is veszteség volt és egyúttal egy kórképe is a mai magyar boréletnek, hogy egy jó tollú szakíró végül a pincealapítás mellett talál nyugvópontot. (Kapott egyébként olyan kritikát is, hogy amíg nem készít legalább egy tisztességes bort, addig az illető nem veszi komolyan az írásait.) De Alkonyi László immár pincészetet vezet Tállyán, ahol a szőlők is vannak. A történet úgy alakult, hogy szőlő helyett kecskéket és birkákat nevel Mádon, az Urbán legszebb részén. Hol máshol is vettek volna házat 2000 körül, amikor még a célok egészen más jellegűek voltak…s terelődtek aztán szép lassan Mádról a mai, tállyai irányba.

Meglepő édesboros illat. Nem a megszokott late harvest aromatérképet mutatja. Intenzív egzotikus gyümölcsösséget áraszt (nem fumintos). Mangó, banán, licsi, narancs, aszalványok, méz, propolisz. Ízben közepes cukor, szinte nem is tűnik édesnek, csak az íz eleje, a végét az alkoholos hév zárja. Nem makulátlanul tiszta íz, vegyül bele valami kis zavaró kesernye, gyantásság, ami épp csak ott lappang, de nyugtalanítóan hat mégis. Ahogy az illat, az íz is gyümölcsökre épít, különösen a lecsengésben: őszibarack, érett szőlő, déli gyümölcsök. Viszonylag nagy és olajos test, relatíve kevés sav, közepes hossz. Az ilyesmiket szokás thai ételekhez, édes-savanyú dolgokhoz ajánlgatni. De egy palack elfogyasztása szerintem magában sem jelenthet gondot soha.

Egy kóstoló akkor jó, ha minél több jó ember van hozzá. A bor egyik, ha nem a legjobb tulajdonsága, hogy lerövidíti az emberek közti távolságot, temérdek témát vet föl és nagyon kellemes kísérője, sőt indukálója fontos beszélgetéseknek. Nagyon jó látni, hogy a hazai borbloggerek közt egyre erősebb kohéziós erők hatnak. A közösségi oldalak nyújtotta lehetőségeknek hála zökkenőmentes és előremutató kommunikáció tud zajlani köztünk, nem ritkán barátságok, sőt baráti társaságok is alakultak a boros érdeklődésnek köszönhetően. Ungert és rszabi mindketten blog.hu-s bloggerek. Sokat kóstolnak már együtt, összeszokott brigád, de most én is bepofátlankodtam hagyományos szombat délutáni borozgatásukba, szerencsére nem volt annyira ellenükre. A szabályok egyszerűek: nincs semmiféle szabály, csak örömborozás, mindenki hoz valamit, sorba rakjuk őket és kóstolunk, aztán iszunk is, mert így teljes a lelki békénk.

A legtöbben alighanem csak elvétve találkozhattunk emlékezetes borral Tállyáról. Pedig még Bél Mátyás is úgy vezette föl klasszifikációs könyvében a települést, hogy „Nem is tudom, Mád és Tarcal után mi következzen, Tállya vagy Tolcsva.”. Tállyának nagyon komoly múltja van. Adottságai egyedülállóak. Aki járt már Tállyán az talán azt is tudja, hogy igen ősi település, mezőváros, mely egyedülálló módon mégis kapott városfalat és az egész kis falunak van egy nagyon kellemes hangulata, bája, ami nagyon szerethető. De mit tudunk borairól?

Rövid sétáló körúttal indítottam a napot a HetedHét bemutatón. Ezt követően a sokféle témát fölvonultató mesterkurzuson kóstolhattunk meg 6 féle dűlőszelektált bort. Most jöjjenek a kóstolási jegyzetek, ezúttal mind egyben:

Ha már a Tokaj-hegyes bemutató ilyen nagyszerűen sikerült ősszel, úgy voltam vele, hogy nem hagyom ki a következő TokajWine.net-es kóstolót sem, melyet természetesen ismét Alkonyi László vezényelt le. A téma ezúttal alapvetően nem is a címben megjelöltek voltak (csak számomra), hanem a különböző hosszúságú fahordós érlelés hatását vizsgáltuk meg néhány ultralimitált, minipincék által jegyzett kivételes boron.