Erdei gyümölcs joghurt, rumos meggy, eltéveszthetetlen pirosas, friss jelleg aromák terén. Tiszta ízek, de visszafogott testtel és intenzitással. Nagyon jóleső, finom gyümölcsök, makulátlan korty, lágy savakkal, kellemes primer ízvilág mellett. Korrekt bemutatkozás egy számomra eddig nem ismert pincétől. Ha diákként egy budget-vöröset keresnék, ezzel a borral boldog lennék a nap végén.
Valamilyen alternatív megoldással készített rozé, de valójában még a sillernél is vörösborosabb stílus. Olyan mint egy kadarka színű és súlyú kékfrankos. Illatában eleinte háztáji stílus, törkölyös felhangokkal, de mégéri kicsit várni egy kellemes piros ribizlis, eperdzsemes, főtt epres jelleg képében bomlik ki szépsége. Ízben közepesnél filigránabb, dzsúzos, szörpös gyümölcsök, ismét natúrboros hangulat (kis pezsgéssel), sok erdei gyümölcs, szeder és feketer ribizli friss búcsújával. Ízképe egyértelműen a vörösborok texturáját idézi, egy enyhébb kiadásban. Helyén kell kezelni. Összességében a kissé parasztboros felszín alatt vannak bőséggel erények és élvezetes zamatok is. Elfér ez simán egy nyárias vörösnek a kerti bulin.
Érdekes, mennyivel animálisabb, cefrésebb, zárkózottabb elsőre most, mint fél évvel ezelőtt. Színében a szokásos, kissé átlátszatlan, zavaros szűretlenség tűnik még föl azonnal. Meg kell mondanom, hogy az első szippantás nem győzött meg, de illatban aztán 1-2 nap után lanyhul az istálló, s átveszik a gyümölcsök a főszerepet: meggy, szilva, cseresznye és bőrösség. Ízben fanyar és izmos, sopronias savak vezetik a kortyot, sok pirosas, csonthéjas gyümölcs, savanykás vezető jegyek, meggymag, masszív szárítás, szép test és kissé zabolátlan összevisszaság. Van benne egy kis low-intervention mosdatlanság, nem erre emlékszem a korábbi kóstolásnál, de tartok tőle, hogy a palackvariancia is bele játszik abba, hogy alig hasonlít régi önmagára.
Fiatalos, élénk bíbor árnyalatok. Ilatban szuper elegáns, buja, érett piros gyümölcsös és nagyon merlot-s. Emelkedett és nemes, puha vörös és fekete gyümölcsök, szilvával, szederrel. Ízben selymes, édes tónus, húsos, de közben széles és hosszú is. Klasszikus étcsokisság. Hibátlan szerkezet és egyensúly: sehol nem túloz és semmiben sem kevés, nagyon szép példa magyar merlot-ra. Jó inni is, jól megy ételekhez is, de kellő súllyal is bír, s ha akarjuk érélelni is lehet simán pár évig. Bravo Luka Enikő, bravo Sopron, 2018 forrósága kifejezetten szép eredményekre képes még a hűvösebb terroirokon is.
Elkerültek eddig a soproni pince borai. Visszafogott, hordós illat. Frissesség, CO2, virgoncabb jelleg, és ez remekül is áll neki. Szép test, szép mélység, sok erény. Ásványok, hosszúság egy szuper hazai chardonnay-ban.
Szűretlen árnyalatok színben. Érett meggy és cseresznye, kis animalitás, istálló, weningeres hangulatjelek. Friss sav, fiatalos szerekezet, kis földesség, hűvösség. Fekete fűszeresség, babér, prémium étcsoki, fanyar piros gyümölcsök, főként meggy és fekete cseresznye ízben is. Modern és természetes kékfrankos.
Kárpát-medencei borok nyugati ízlésnek megfelelően
A Holass sztoriról 2016 környékén alighanem elsőként ezeken a hasábokon értesülhettek a hazai borkedvelők. Debütált náluk egy 2015-ös sümegi rosé 2016-ban, ami nem csak szerkezetben volt komoly fehérboros, de egyenesen tartalmazott is fehérszőlőt: kaptam is erre hideget és meleget, mikor leírtam, hogy már én hogy képzelem, hogy borbloggerként ilyen borhamisítást magasztalgatok, fel. Az az érzésem a borkészítés egyre kevésbé a konvenciók , és sajnos pont idehaza egyre inkább a hamisítás platformja, de ez természetesen a legkevésbé sem a Holass Projekten múló helyzet (sajnos). De lesujtó aktuál-borpolitikai elemzésbe ezúttal sem kezdek (talán majd a szüret után): ma inkább arról lesz itt szó, hogy van egy kedves család, akik kellő ízléssel, nyugatias világlátással és egyéb érzékekkel megáldva magyar-osztrák borokkal kereskednek belga és francia csúcséttermekben. Méghozzá sikerrel.
Halász Imi és Ellie Bauwens újabb közös soproni kékfrankosa, Weningeréktől. Illatban fajtajelleges erdei gyümölcs joghurt, eper, kék és lila virágok. Ízben étcsokis és a végén kesernyés vonal, felismerhető volt vakon is, hogy a hűvösebb Sopron-Burgenlandi terroirjegyeket viseli magán. Szép és elegáns, profi kékfrankos.
Zavarbaejtően elegáns illat: sok sötét erdei gyümölcs, frissen, konzisztensen, érdekes, hogy az animalitás a levegőn kezd el előbújni, de csak a háttérben kap szerepet. Ízben friss savak adnak neki stabil vázat, de mindenben nagyon elegáns és letisztult. Üde, remekül fogyasztható, csupa gyümölcs, csupa csiszoltság. Szép munka a soproni biadinamikus pincéből, melyet egy Loire-ban élő házaspár (Ellie Bauwens és Halász Imi) önálló címkével juttat el többek közt nyugat-európai csillagos éttermekbe.
Rendhagyó bor. Igaz ez az összes általam eddig kóstolt Weninger fehérborra. Ráadásul az egyik Légli fivér újabban vírusként fertőzi hazánk borászait az amfórás érleléssel. Jól teszi. Új színfoltként egyfajta reduktív-oxidatív átmenetu közegként mindenképpen érdekes dolgok sülhetnek ki belőle. Méz, banán, déli gyümölcsök, kövesség. Ízre a száraz analitika ellenére is édeskés hangulat, egészen sajátos szerkezet és ízvilág. Zamatos, hosszú és kerek, bár elég disszonáns is közben.
Egy viszontagságos évjárat egy évtized után
Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:
Érlelt löszborok tanulságai Tokajból
Idei első klubkóstolónkon a Furmint Február jegyében ismét az érlelhető TokajDry borok állócsillaga, a **Bott Pince került fókuszba. Volt már szuper Csontos, volt kiváló Exczelencziás, tavaly pedig csodás Határi vertikálisunk; idén 19-re lapot húzva bevállaltam, hogy folytassuk egy löszös dűlővel és pörgessük vissza az idő kerekét egészen a száraz tokajiak hőskoráig! Szokás bekiabálni (a partvonalról), hogy a löszről készülő borok sokkal kevésbé állják a sarat, mint a vulkanikus termőhelyről származó borok, melyet tudjuk, hogy több ízben is cáfoltak már *Kikelet borok. De az igazat megvallva a negatív oldalon is tudnék sajnos példákat mondani, akár csak a saját kóstolóimról, ahol bizony volt részünk nem egy kellemetlen meglepetésekben is sajnos a Tokaji-hegyről. De úgy voltam vele, hogy ha Bott, akkor érdemes újra esélyt adni a lösznek, hátha okosabbak löszünk. 70-80 éves gyalogtőkék, történemi első osztályú terület, magasan a Tokaji-hegy oldalában, minden évben 1000 palack alatt. Mi kell még? - Nagyon kíváncsi voltam, mit mutatnak az érett palackok. Íme:
Eszterbauer vs. Sebestyén
Sok évvel ezelőtt egy egri borásszal beszélgettünk az egri éjszakában egy már nem létező borbár teraszán Gárdonyi Géza egykori háza mellett. Sommásan annyit mondott bikavér témában, hogy míg Szekszárdnak a bikavér játék, addig Egerben nem az/élet-halál kérdése. Az Eger-Szekszárd Bikavér Párbaj kapcsán beszélgettünk, és egyetértettem vele, noha rendre mégis Szekszárd jött ki nekem meggyőzőbbnek, tisztábbnak az összekóstolások alkalmával. A kékfrankos alap mellett tudjuk, hogy Szekszárdon (egerrel ellentétben) a kadarka is fontos szerepet kap a bikákban, ami szerintem érthető, ha már a Kárpát-medencében vagyunk. Két általam kedvelt szekszárdi termelő borát kóstoltam most össze a nappaliban komparatív módon, hogy kicsit frissítsem a (szám ízét és a) tapasztalataimat a témában.
Robotok a szőlőben, mesterséges intelligencia a bormarketingben és 21. századi borélmény
Robotika és mesterséges intelligencia, alkoholmentesített és csökkentett alkoholtartalmú borok, 21. századi borélményközpont, kóstolós masterclassok, interaktív viták; a március 1-re szervezett Borkonferencia igazi hazai és nemzetközi nagyágyúkkal készül a több eseményre is elegendő témákhoz!
I/IV. klubest (2024) részletei
I/IV: Már itt bujkál a kertek alatt február hava. Ami azt jelenti, hogy egyszerűen nem lehet más a témánk, mint Tokaj száraz oldala. Azon belül is a Tokaji-hegy száraz oldalával fogjuk megnyitni az idei TokajMagic eseménysorozatot. A löszös termőhely, az évjáratok és a furmint potenciáljáról a **Bott Pince Teleki-dűlős borsora fog mesélni majd nekünk, de ahogy mindig, most is csatlakozik hozzánk személyesen Bodó Judit, aki még nagyobb mesélő, és aki rengeteget segített ennek a különleges száraz borsornak az összeállításában is. Volt már korábban több dűlős összeállítás is tőlük, de a Telekit ilyen mélységig még soha nem jártam be én sem (alighanem a borok készítői sem):