Iskolapéldák az iskolapadban (szerte a nagyvilágból)
A Borkollégium szakmai napján jártam
A Borkollégium szakmai napján jártam
Mély bíbor szín. Elég direkt újvilágias illat, tele a tipikus eukaliptusszal, gyógynövényekkel, szilvával, vaníliával, egy kis animalitással. Száraz íz, kifjező tannin, szép komoly test, szilvás, fekete ribizlis, bőrös ízekkel, kerek korttyal.
Alapárú ausztrál Shiraz. Buja, tobzódó pirosas gyümölcsökkel hízeleg: igazi újvilágias édes gyümölcsös aromatika, sok málnával, túlérett eperrel, süteményességgel, gyógycukorkával. Ízben szinte szirupos édességgel indul, kevés sav, nulla tannin és elég egyhangú újvilágiság, nagyon direkt zamatokkal, sok édes gyümölccsel, azon a vonalon, amit az illat is ígért, ám meglepetések nélkül. Amolyan kezdő vörösborszint, azoknak, akik tartanak a tanninos, szárító, nehézbombázóktól.
A bor illatában fiatalos gyümölcsök, kis animális, szellőzve fűszekert (szinte kadarkákat idéz vakon, persze a szín nem stimmel). Kimondottan szárító és fűszeres korty, közepes testtel, szemcsés ízekkel. Földes, étcsokis karakter és markáns kesernye jelenik meg a végén.
Herczeg Ági MasterTasting/5
A Herczeg Ági-féle MW felkészülő kóstolók jegyzetei kicsit sokat időztek a fiókomban az elmúlt hetekben, de sietve pótolnám is őket. Ez azért is izgalmas számomra, mert így az utólagos begépeléssel talán még többet tanulok: hisz azóta elfelejtettem a borok sorrendjét, a pontos neveket is és most a jegyzetek alapján kapcsolom össze utólag is fejben a borokban tapasztalt mintázatokat a borsorral (ami külön lapon van). Az eddigi kóstolók legnehezebb vak sora következik: vörös cuvée-k a nagyvilágból. Eléggé szeszélyes vízeken járunk tehát. Ági persze semmit nem mondott el előre. Így gyakorlatilag kikövetkeztethető tematika és fogódzók nélkül kóstoltunk végig 12 vörösbort a nagyvilágból. Öt fajtabor, a többi a legkülönfélébb házasítás. Mélyvíz a javából. Kezdjük is el a kalandos utazást szépen:
Izraeli cuvée dél-európai fajtákkal. Biztos, hogy nagyon meleg helyről, érett alapanyagból készült. Intenzív illat, édes és érett sötét húsú gyümölcsökkel. Szilva, meggy, szeder. Vastag, telt, testes bor. Nagyon jó, bársonyos tannin. Hosszú íz, szép hordó. A Shiraz teltsége és a Sangiovese friss savai is benne vannak. Sok gyümölcsöt ad bele a shiraz. Édeskés tónusokkal.
Számomra nem volt kérdés soha az elmúlt években, hogy legtöbbre hivatott vörösboros régiónk Szekszárd (na jó, Egerrel holtversenyben). Ma már magától értetődő, hogy Villánnyal szemben talán csak arculatbeli (wellnesshotel-beli) a lemaradás, az adottságok jelen vannak. Míg Villányban talán inkább a nagyborászatok (családi név alatt) váltak egyeduralkodóvá, addig Szekszárdon elég összetett és vegyes kép alakult ki: nagyok, közepesek és kis családi pincék egyaránt megtalálhatók, s gyakorlatilag minden évben föltűnik erre pár új és ígéretes név. -Itt egy ígéretes Kadarka, amott egy szép bikavér. A kép persze tisztulhatna mindenféle tekintetben, mert eligazodni még térképpel is nehéz, néha még pincén belül is (amint azt a posztban szereplő pince borai is tanúsítják majd). Kétféle Rosé, öt féle fajtabor (mindegyikvől alap és válogatás), ugyanennyi féle házasítás és minimum kétféle csúcsbor. Nem sok ez egy kicsit?
Dél-Amerikai merítés
Újvilági borokról nem könnyű írni. Az itt szereplő két pince is hosszú ideje rengeteg olyan bort mutatott már, amiben igazából nem lehet hibát találni, annyira professzionális a kivitelezés, hogy szinte a jelzők sora és a pontozás is elveszti minden (maradék) értelmét. Holott persze nyilván nem 100 pontos borok ezek sem, csak nincsenek benne hibák, nem lövünk velük mellé, ha vendégségbe megyünk, kiegyensúlyozottság árad belőlük.
Puskaporos, káposztás illat. Ízre az évjárattól nem meglepő módon lágy, vékony és rövid bor. Egyszerű felépítés, szárító érzettel a végén. Mégsem áll neki rosszul ez a mérsékeltebb klímahatás, végre nem egy túlzó, súlyos, darabos shiraz délről.
Fiatalon szerettem ezt a bort. Most nem mutatott szép formát egyáltalán. Fülledt illat, amiben egy túlzó, émelyítő liliomosság dominál (rendellenes reakcióra, borhibára gyanakodtam). A kortyot is körbelengi ez a homályosság. Eukaliptuszos, édeskés, darabos és egyensúlytalan bor.
Az ember, aki megszállottan szerette az ízeket
Hiányzik Szűcs Feri. Nem tudok és innentől nem is fogok tudni nem személyesen belekezdeni egy Szűcs Ferenc féle bor bemutatásába. Nem hittem volna, hogy ennyi hónap után még mindig így meg fog rázni Feri hiánya. Épp pár hete bukott ez ki belőlem, két közös jóbarátnak, emailben, hogy a Ferire emlékezni kell: borokkal, ételekkel, jókedvvel, együtt…mert ő is ilyen volt. Mindig. Örömmel konstatáltam azért, hogy felesége, Szűcs Alexandra tűzön-vízen át viszi tovább Feri tállyai álmait. Hudák István, mint rendíthetetlen bástya felel azóta is a szőlőért a különleges dűlőkben, a borokért a pincében, a Honvéd utca 1-ben. Tállya biztos, hogy nagyon más lesz Feri nélkül, azóta megérkezni is teljesen más a kopott hegyaljai településre. Fontosnak tartom, hogy az emlékét őrizzem/őrizzük: fáklya volt az ő jelenléte a hazai boros színtéren. Olyan valaki volt, aki igazán szerette és élvezte az ízeket, a dűlőket, a borokat. Szandra a Babelbe hívott pár napja, hogy a friss degusztációs menübe bekerült tétel kapcsán bemutassanak Hudák Pistával néhány aktuális bort. Egyértelmű volt, hogy erre a meghívásra nem mondhattam nemet…
Ilyen sem volt még...
***Demeter Zoltán birtok furmint vs. birtok hárs
Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk. Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!