Még havas, téli időben tettem látogatást Illéséknél, Erdőbényén. Állandó résztvevői a Bor, Mámor, Bényének. Területeik Kisfalud és Bénye mentén találhatók. Foglalkoznak palackos borok bértárolásával és a pincénél egyedülálló kőzetleletek is megfigyelhetők a környékből. A borok nagyobbrészt a régebbi stílushoz igazodnak. Muskotályból egy-két igazán szép példát tudnak felmutatni, de esszenciából, magasabb puttonyszámú aszúkból, emellett 3 és 4 puttonyosból is kóstolhatunk Illéséknél. A borászat minden évben kísérletezik jégborkészítéssel is,a termés egy részt kinn hagyják és mérik azt az időt, amíg a szőlő valóban tartósan fagypont alatti hőmérsékleten van. A nagy kísérletezőkedv pár ékes példájából sikerült kóstolnom:

Kevés borászt ismerek, aki maga készíti hordóit is és mindkettőben eredményes. Matyisák Gábor az Andrássynál volt borász évekig, s egyben kádár is végzettségét tekintve. Az építkezések végeztével az idelátogatóknak is szeretné ezt a szakmáját méltó keretek közt bemutatni. Persze, hogy a borokban is több szerep jut a hordóhasználatnak, mint másutt. El tudom nézni. Tudni kell még róla, hogy az aszúborok megszállottja, elképesztő készletei vannak a különféle évjáratokból, és bár kevesen hallottak talán nevéről, akad néhány igazán szép és modern kiadás is nála. Mit néhány? - A tarcali pincében páratlan hosszú sort kóstolhatunk végig 5 és 6 puttonyosból, de aszúesszenciából és natúr esszenciából is. Csupa egyedi ritkaság a Tokaji-hegy tarcali oldaláról.

Ifjabb Kvaszinger Lászlóval most a FurmintFerbruáron találkoztam először. Már ott is lehetett érezni, hogy a borász egyértelműen modern szemlélettel kívánja családi pincészetük borait újrahangolni. Nyomban meg is látogattam. Tiszta, elegáns és a termőhelyhez hű a végeredmény. Kiderült, hogy a fiatal borász és családja jó kapcsolatot ápol Légli Ottóval. Olaszliszka semmilyen szempontból sem éppen a legkönnyebb terep egy friss diplomás borásznak. Döbbenet, hogy ennyi év után is milyen erős hatása van egy értelmetlen tragédiának.

Máté Fanniékhoz már nyár óta próbálok eljutni. Végre sikerült. Most hogy nem hétköznapi történetüket alaposabban megismerhettem, persze összeállt a kép. Kicsit a Zsirai lányokhoz hasonlóan Fanni és édesanyja is azzal a kihívással kellett, hogy szembesüljön egy napon, hogy Máté Zoltán örökségeként egy közel 15 hektáros tarcali birtok jövőjéről kell dontéseket hozniuk. Pesti lakcímmel a személyin és közgazdász végzettséggel a diplomán ez váratlan sorsfordulat, de tulajdonképpen megannyi lemondás árán, végül a pince megtartása mellett döntöttek. A német befektető ment, barátságokkal jött viszont keresekedői, borászati, grafikai segítség is a hölgyeknek. Az új márka (szerintem telitalálat) így született meg: egy szertelenül fiatalos, kicsit csajszis, borbárba kiáltó, trendy arculat, ehhez passzoló bornevekkel, korrekt borminőséggel.

Vajon meddig lehet elvinni a muskotályt? Képes-e nagy, termőhelyet bemutató bort adni? Lehet, hogy csak mi szánunk neki mellékszerepet. De az is lehet, hogy csak nagy áldozatokkal tud igazán komoly szintig jutni. - Ennek az Őszhegynek gyakorlatilag nincs kifejezhető színe. Rózsás, virágos, fajtajellges muskotályosság tódul elegánsan és tisztán az illatból. Ízre picit alkoholos, félszáraz érzet. Van benne valami plusz komolyság, ami sokkal inkább elzászi traminikhez teszi hasonlatossá, mint a többi kortárs sárgamuskotályhoz.

A Tokaj Nobilis muskotályai örökös kedvencek számomra ebből a fajtából. Pedig sem a félszáraz, sem az illatos borokért nem rajongok, de Bárdos Saroltának sikerült ezt a múfajt már a Gróf Degenfeldnél is izgalmas szintekre hangolnia. Újabb és újabb saját muskotályai is mindig szépek, kedvesek, finomak, megbízható vételnek mondhatók abszolút. Fajtajelleges, muskotályos, virágos és szappanos jelleg, megszokott fajtajegyek legszebb, legtisztább formát öltve. Friss savak, mellé pont passzoló cukor, úgy hogy a bor lendülete is kiváló. Félszáraz örömbor, a műfaj kiváló kipviselője. Kedves, könnyed, jól iható, de mégis izgalmas muskotály.

József Attila gondolatát vette kölcsön a borász a Kempinski Hotelben megtartott elegáns, egész estés, ültetett bemutatójára, mely lassan igazi ünnep és hagyomány (igaz a jövő évinek elmaradásáról a 14-es évjárat már döntött, s az utána következő már Tokajban lesz). Ahogy minden évben, most is nagyjából teltház volt. Kár, hogy más borász nem nagyon szervez hasonlót, az érdeklődés láthatóan meglenne. Demeter Zoltán munkásságát az elmúlt egy-két évben rengeteg kritika és vegyes visszhang kíséri. Különösen a tavalyi bemutató váltott ki zajos ellenérzéseket a maradékcukros, alkoholos egri Cabernet franc-okkal (árban dűlős tokaji borai fölött). De a korábbi évjáratok palackos érésére is hallhattunk elmarasztalást itt-ott… Persze kritikákat az kap, aki látványos dolgokat tesz le az asztalra; aki meghúzza magát a háttérben az nem, vagy éppen ő az, aki a leghangosabban ítélkezik. Lássuk a most napvilágra és polcokra kerülő újdonságokat.