Molnár Péter kicsit olyan Tokajnak, akár egy lovag. Nyugodt, ha valamit mond, mindig kellő alázattal teszi, szavai pedig a helyükön vannak, vagyis igazi úriember, ám ha tenni kell a borvidékért, akkor egy pillanatig nem rest lépéseket tenni a környezetéért, a helyi borászokért. Az a fajta patrióta, aki nem csak beszél róla, de valóban vállalja is a tetteit egy fontos ügyért. A Kékesy család által alapított Patricius borászat, ahol Molnár Péter dolgozik szintén ezekből az értékekből táplálkozik, így ér körbe ez a kerek a történet. A pár éve megújult külső érzésem szerint nagyszerű irányba vitte el a márkát, a pincénél továbbra is rend van. Tavasszal ugyan jártam náluk, de a Patricius kóstolótermében mindig jó érzés leülni, figyelni a fényeket, ahogy a száraz borok aszúra, közben a nappal pedig sietve estére vált a téli nap folyamán.

Bár nem feltétlen tartom ezt a becenevet ideálisnak, csak azért tettem bele az alcímbe, hogy valamennyire átmenjen a lényeg: Majoros Lacinál sosem unalmasak a borkóstolók. Kicsit őrült ez a fickó, de a szó jó értelmében, ahogy gesztikulál, ahogy mesél, a szófordulatai. Lehet látni a szemében, hogy megszállott, imádja amit csinál és kifejezetten pozitív dolog, hogy végre van itt egy hegyaljai borász, aki nem nyavalyog, nem panaszkodik. Talán ennél is fontosabb, hogy nem azzal kezdi a köszönés után, egykedvű arrcal, hogy „Üljetek le oda. Most el kell mondom nektek mi az, ami rossz, mit kéne ’nem így’, ezért tart itt Tokaj...”hanem azzal, hogy bár sok helyen járt már szerte a világban, mindig az az érzés van a szívében, micsoda szerencséje van, hogy egy olyan termőhelyen készíthet borokat, mint Tarcal. 

Vincze Tominál nem olyan régen jártunk Patakon. Sokmindent le is írtunk már róla anno. Igazi trú garázsáborász figura, aki a semmiből, szorgalomból, kemény munkával próbál értéket kikristályosítani abból, amiből gyerekként csak annyit látott, ahogy a család küszködött a szőlő megtermelésével, amit aztán eladtak jól vagy kevésbé jól a borkombinátnak. Érdekes perspektíva ez amúgy, amiről kevés mai borász mesél, pedig nem is volt olyan régen és ma már szinte sokan elképzelni sem tudják, milyen filmet néztek gyerekként a napjainkban ismert borászok szüleik, nagyszüleik révén. Sok-sok év eltelt aztán, mire Tomi is meg tudta látni a saját helyét, esélyeit, szerepét a borvidéken. Fiatalként látta, ahogy elindulnak a mádiak, sulis évei alatt jóban lett a bényeiekkel, akik szintén lelkesek, agilisek. - Ebből baratságok születtek kortárs borászokkal, és szépen lassan elindult a saját pince is. Jöttek az első saját borok, az első Furmint Február, az első Művelt Alkoholista poszt, magas pontszámmal. Közben lett saját bora a felkapott Mádról is (vásárolt szőlő), miközben a persze a pataki Szemince (Szent Vince) dűlő és persze Sárospatak a szíve csücske, a nagy lehetőség, az élettér, a rengeteg munka párjával közösen....a múlt, a jelen és remélhetőleg a fényes jövő is.

A bor, amit nem kell magyarázni: az is érti, aki még soha nem kóstolt rendes bort. Parfümös, szappanos, virágos fajtajegyek tobzódnak benne, valósággal kiugrik a pohárból. Félszáraz korty, a behízelgő jegyek ízben is jönnek: közérthetőség, kerek zamatok, gömbölyded idomokkal. Sok-sok imádnivaló gyümölcse szinte harapható. Az öröm bor, nem lehet nem szeretni! Bárdos Sarolta ezt a műfajt jó pár éve nagyon érzi.

Örömteli, ahogy kezd élettel megtelni Tarcal keresztúri pincesora. Az ifjú Páll Roland például édesapja pincéjét és borászatát vette át, örökölte meg, aki szépen katalogizált évjáratsorral büszkélkedhet a rendszerváltás előtti időkből. Sétál az ember Roland után a pincében és olyan számokba botlik, krétával felírva, hogy 1996, 1985... A hordókba pedig annak a falunak a címere van gondosan belefaragva, ahonnan a szőlő származik. Hasonlóan gazdag saját bortrezorral és megőrzött eszköztárral a kis családi pincék közül csak nagyon kevesen büszkélkedhetnek. Mélyen a hegybe vájt pince, amolyan klasszikus ódon vájt hegyaljai érlelőpince, vastag pincepenésszel. De a borok jelentős része ma már egy másik feldolgozóban készül sterilebb körlmények közt gondozva. A látványos pince megmaradt kóstolóhelyiségnek, illetve trezornak. Roland végtelenül szerény fiatal borász, aki kijárta a borászati iskolákat, megjárta a borvilágot gyakornokként, aztán pár komolyabb környékbeli nagyobb borászatot is, mire végül teljes gőzzel belevetette magát a saját borok készítésébe.
A pince hangulata, a jelenlegi borok karaktere, Roland folyton mosolygó, optimista tekintete mind prózaian mesélik el a nylítszívű látogatónak, hogyan is zajlott/zajlik a rendszerváltás Tokaj-Hegyalján az egymást váltó generációkban, a fejekben, a borokban. Egy ideje terveztem ezt a látogatást, aztán ennek a posztnak a megírását is. Csúszott mindkettő egy kicsit (sorry), hát íme:

Molnár Péter maga írt nekem pár hete. Régen jártam a Patriciusnál. Ezt ő is így gondolta. Márpedig ha egy olyasféle igazi úriember ír az embernek invitáló levelet, mint Molnár Péter, akkor arra illik igent mondani. Így is lett.  Egyrészt Péterrel beszélgetni mindig izgalmas program, másrészt érdekelt, milyen folyamatok zajlanak a Patricius falai közt.

Tolcsva rázós terep. A borvidék települései közt még ma is leginkább a szunnyadtság állapota jellemző rá. A Borkombinát időszakában központi szerepe volt a 27 település közt, a rendszerváltással aztán ez szép lassan leépült, pedig azt mondják, az itt élőknek szinte mindnek van ma is szőlője, amivel a család foglalatoskodik. S bár hiába lakják szorgos népek, ha Tolcsva kerül szóba az ember rendszerint bajban van, ha több borászatot is meg kell nevezni. A borvidéki színtéren talán még kevésbé jut eszünkbe a Pannon Tokaj neve felsorolásoknál. Nyári László, tulajdonos eleve az a habitusú ember, aki kerüli a reflektorfényt és a fényűző eseményeket, borásza Krimin Attila pedig bár olyanokkal járt  egy iskolába, mint Ipacs Szabó István, Liptai Zsolt, Szilágyi László, Balassa István, de mégis csendben, szerényen dolgozik a tolcsvai pincénél. Pedig bizony bőven van, mit megmutatniuk nekik is szárazban és édesben is! Ha meg kéne neveznem egy konkrét indokot, hogy mi motivál újra és újra a TokajGuide megírásában, akkor talán pont a hasonló vagy még kevésbé szem előtt lévő emberek izgalmas munkáját tudnám megjelölni.

Vannak azok a pincék Hegyalján, akik csak csendben teszik a dolgukat sok éve már. Nem a feltűnés a legfontosabb számukra, nem a rendezvényeken való fancy jelenlét és nem is a közösségi médiában való hírverés. A hiteles és alázatos munka annál inkább tényező számukra. A Béres családra mindannyian tudjuk, hogy az értékteremtés kimondottan jellemző tulajdonság. Gyógyszeripari ténykedésük mellett Erdőbényén szőlőbirtokot is alapítottak, Béres Melinda és férje vezetésével. S időről-időre le is tettek az asztalra olyan borokat, melyek a szakmát is meggyőzték arról, van keresnivalójuk ezen a pályán is. A 2003-as Lőcse emellett egy sor aszúborral is megörvendeztettek már bennünket. Most egy rövid személyes látogatással az alábbi aktuális tételeket sikerült megkóstolni:

Lévén, hogy a Tokajkalauz két fürttel kiemelt hegyaljai birtokáról van szó, sosem mulasztom el Demeter Zoltán friss borait végigkóstolni. A borász borait sokféle kritikával illették fennállásának 20 éve alatt. Senki sem tévedhetetlen és örökérvényű igazság senkinél nincs (továbbra sem). Az eddig kóstolt borai alapján szerintünk minőségben és tanulságokban ő jutott eddig a legmesszebb valamennyi bortípussal (édes, száraz, dűlős, pezsgő). Mindegyik bortípus óriási fejlődéstörténeten ment keresztül ezalatt a húsz esztendő alatt és ebben Demeter Zoltán is nagyon komoly szerepeket vállalt, nagyon sok kiváló bort palackba töltve.

Korai még elragadtatásba esni és nem teljesen publikus, de mindenesetre ízlelgetem egy új Tokajkalauz kiadását. Ennek a munkának a legszebb és legizgalmasabb része a kincskeresési fázis. Ez pedig csak amiatt nehézkes, mert munkám miatt Csopakon kell lennem minden hétvégén, így mindössze a szabadságok maradnak a társadalmi munkának, ez a tény int óvatosságra. Az egyik leginkább alulreprezentált települése Hegyaljának Hercegkút, alig pár jegyzett pincével. Pedig csodás fekvésű ez a sváb település, minden kikapcsolódnivágyónak ajánljuk: nyugodt, rendezett település, egy agilis polgármesterrel, két szép pincesorral. A szerény ismertségen pedig ideje változtatni, amit az Espák család is komolyan gondol.... Már amennyire a (Pajzosnál végzett szőlészeti) állás és a családalapítás mindennapi kihívásai engedik a jelenleg aktív generáció képviseletében Espák Palinak. Meglátogattuk őket a Kőporosi pincében. Ilyenek a boraik, csakis pataki és hercegkúti területekről: