Változatlan, elegáns kiszerelés, remek ár, és egy újabb figyelemreméltó Cuvée Áts Károlytól, a már megszokott, újszerű, fiatalos tokaji stílussal.
Illatában a 70 %-nyi furmint birses, barackos, üde sárga-gyümölcsösségét ismét nagyszerűen egészíti ki a muskotály és a hárs mézesteás virágossága, sok botritisszel (aszús év). Ízben remek édesség (131 g/l cukor, alig kevesebb mint a korábbi évjáratnál); mellette nemhogy érezhetők, de kifejezetten ércesek, határozottak a friss, csaknem 8-as savak (már-már túl kifejezettek?) - 2008 markáns savai több tokaji borásznál szépen érezhetők (Bárdos Sarolta, Demeter Zoltán). Közepesen hosszú, gyümölcsös ízének végén mintha a muskotály kesernyéje bukkanna föl, jelzésszinten (a bor 25 %-a Sárga muskotály...2008-ban láthatóan, a Sárgamuskotály is jóval több szerephez jutott Hegyalján, mint máskor).
Ízhosszúságban, komplexitásban, intenzitásban én a 2007-es elődöt kicsit szebbnek, kiműveltebbnek, strukturáltabbnak éreztem (s örök origó marad számomra ebben a műfajban: ott a ~7-es savak a forró évjárattól talán kicsit szebben asszimilálódtak, pont hogy nem az acidok, inkább a végtelen édesség uralkodott a kortyban), de lehet, hogy érdemes lesz rá(juk) visszatérni később. (A csillagok ezúttal kifejeznek minden különbséget pontok helyett is.)

Annyit egy borvidékünk sem fejlődött az elmúlt 10-20 évben, mint Tokaj. Vitathatatlanul a legnagyobb (jelentőségű) borrégiónk lett mind hazai, mind lassacskán nemzetközi értelmezésben is. Se szeri se száma az új pincészetek által képviselt új iskola ígéretes bortípusainak. Ma már minden borászat készít legalább egy édes cuvée-t, mely külsőre modernebb, az épp aktuális trendek szerint bármikor, bármilyenre formálható, illetve gazdaságosabban, a birtok ízlésének, filozófiájának megfelelően elkészíthető. E késői szüretelésű birtokborok - szemben a hagyományos aszúval, szamorodnival, fordítással és a többiekkel - szintén nem új keletű dolgok, de épp plasztikusságuk révén egyre jobban megszerzik közönségüket, egyre nagyobb preferenciát kezdenek élvezni mind a borkészítők, mind a borivók körében. Érezhetően elmozdultak valamerre, önállósultak egy kicsit a piacon, s már nem csak a háttérből hódítanak mint választékbővítő, elérhető árú desszertborok, melyek az aszúnál, szamorodninál talán jobban illeszkednek a modern hétköznapjainkba.

Az idők folyamán hivatásommá vált ’borkedvelés’ szép lassan többfajta értelmet is nyert számomra. Egyrészt a kereskedelem révén a borkedvelés szép lassan átment borkedveltetésbe. Eleinte tehát a saját ízlésem feltérképezését követően olyan bort/borokat kezdtem el keresni, mely lenyűgözi a.) az önjelölt borértőt (egy borboltos számára kezdetben a pénzes szakbarbárok lenyűgözése tűnik a nagy kihívásnak); b.) egy átlagos, mondjuk úgy alkalom szülte borfogyasztót (a maga nemében számomra ez is szép kihívásokat tartogat: „paprikáskrumplihoz kéne valami finom bor estére...” vagy „kóstoltam tavaly a borfesztiválon egy bort, a haver standjánál, azt hiszem kékfrankos is volt benne, ilyen sárgás címkéje volt, de másra nem emlékszem, nagyon jó volt...volna önöknél ilyesmi??”) és végül c.) a borok iránt nem/alig fogékony, mondjuk úgy lelkes kezdőt („ajándékba vennék egy bort a páromnak, aki nem boros, DE próbálom vele megszerettetni”).Kérdéseikre, bennem is fölmerült a nagy kérdés: Hogy lehet őket megfogni EGYETLEN egy borral?!

"Egy értékelési rendszer biztos alapjainak egyik legfőbb feltétele a folytonosság."
[A legjobbra értékelt borok (s leírásuk) most egy helyről elérhetőek.]

Nem a terroir-furmintok közül való bor. Nem is baj. Nem kell minden száraz tokajinak dűlő-szelektáltnak és méregdrágának lenni. Ez a tétel bizonyítja, hogy létezhet ebben a műfajban is tartalmas könnyedség, populáris belövőbor, 2000 Ft alatti áron.
Illatban igazi orgia: pörkölt mogyoró és más olajos magvak, sok alma és egy kicsit harsány fa, vajassággal. Ízre szintén a tölgy a vezető jegy, de mellette a kerek, szinte krémes zamatok, s a virgonc savú mérhetetlen gyümölcsösség is kap némi teret. Telt korty, hosszú lecsengéssel, a fa kesernyés lezárása egy árnyalatnyit lehetne visszafogottabb. A száraz furmintok lényegét kiválóan átadja (még negyedszeri kóstolásra, 2010 végén is).

Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).