A Bodrog Borműhely két egyetemi jóbarát kellemes története. - A hegyaljai Hajdu János és a pesti Farkas Krisztián közös projektje, akiknek a sorsa annak idején az Oremusnál töltött szakmai gyakorlat során pecsételődött meg. - A tolcsvai kultpincében az erjedési hőmérsékleteket méregetve határozták el, hogy ezt ők is megpróbálják saját és bérelt területeken, kicsiben, műhelymunka jelleggel. Ahogy az lenni szokott a hasonló szívből születő kooperációk esetében, mindketten szépen kiegészítik ezt a közös kis történetet a saját boros érkezettségükkel, saját képességeikkel, de mégis közös nyelv, közös ízlés mentén megálmodva a borminőségeket. Jani a borász, Krisztián a tapasztalt borértékesítő: más-más megközelítés, mégis milyen fontos mindkettő! Pár napja a My Wine borbárban olyan régiségeket mutattak be együtt, amikből ők maguk is csak ritkán bontanak. Tanulságok, sztorik, remek hangulatú este.

Rácz Erika a borivdék szülötte. Aztán csak jóval később, felnőttként kezdett Erdőbényén borkészítésbe. Péter Robiék kezdeti segédkezése után a 15-ös évjárattal mutatkozott be a nagyközönség előtt. A téli időszakban jártam is nála: ugyanaz a precizitás, tisztaság köszön vissza a pincében is, ami a borokon is azonnal érzékelhető. Az ízlésesen csomagolt borokra eddig is jellemző volt a masszív savérzet, a feszesség, de az elegancia és a termőhelyi karakter is (2016 meg aztán végképp nem is a savszegény évek képviselője). A Rány-dűlő egyre több borász kezei közt mutat valami igazán izgalmasat az északi termőhelyek közt.

Először is tartozok egy bocsánatkéréssel minden olvasótól, hogy eltűntem. Nem is pár hónapra, hanem évekre. Ha vehetjük úgy, hogy ezen túlvagyunk, akkor itt az ideje, hogy a kitartó olvasóknak lassacskán csepegtessek némi információt arról, mi következik most. Ha nem is varázslat, de mindenképpen fordulat. Mit is jelent ez pontosan...?