Így Márton-nap környékén különösen aktuális téma ez a gasztronómiában. A sommelier-knek is egyik kedvence a libából, kacsából készült ételek mellé való borajánlás. Szinte minden elkészítési módhoz, minden húsukhoz más és más izgalmas bor ajánlható. Közismert az aszú-libamáj, kacsa-pinot noir párosítás is, de a történet ennél sokkalta összetettebb és renegetegféle bor kaphat még szerepet benne, ha kellően precízek akarunk lenni, és persze ha szeretjük az izgalmas kihívásokat.
Egy régi-régi Orsolya-kóstoló villámbeszámolója következik. Nem egyszerű az Orsolya Pince borait beszerezni, egyrészt mert kis mennyiségben készülnek, másrészt mert, nincsenek mindenhol (bár ez a két ok erősen összefügg). Így amikor megláttam néhány vörösborukat a debreceni Esszencia Borszaküzlet honlapján azonnal lecsaptam rájuk. Először kóstoltam tőlük vörösöket, eddig csak halottam, hogy jók. Sekélyes kapcsolatunkat eddig csak egy Abrakadabra jelentette. De tény, hogy vörösben is jók! A kóstolóra július végén került sor…
Családi borászat, mely a 13. generációt tapossa! Champagne szíve: Ay Grand Cru, azaz főként pinot noir (75 % a környéken) alkotja a területeket az Argonne tölgyerdők alatt. A magasabb részeken igen diverz, aprózódott kőzetek jellemzőek (gaize), homokkővel, mindez roppant sokszínű terroir-összetétellel alakítja a borokat (10 különféle talajjal, a domboldalakon vertikális kísérletekkel alapborok szintjén). Intenzív, aromás és komplex stílus, autentikus, egyedi pörkölésű hordós alapborral a helyi, argonne-i tölgyből! Húsz centis termőréteg alatt a krétás mélységek jellemzőek az alacsonyabban lévő területeken. Stephane Barlerin mutatta be a borászatot és a pezsgőket.
Sikerrel zárult augusztus 31-én első fotópályázatunk A Tokaji Terroir körül. Sokan jelezték, hogy utazgatnak, nyaralnak vagy épp idén kevésbé jutottak el Tokajba, ezért igyekeztünk mindenkivel rugalmasan eljárni, aki szeretett volna felférni a nevezők listájára. Az volt a cél, hogy minél többen mozduljanak ki Hegyaljára így a nyár végén, amikor a szőlő is hízik, oly sokfélék a színek, a fények és megannyi csodát rejt a táj a szüret küszöbén. Nagy öröm, hogy végül szép számú nevezés "futott be" amatőrtől profikig. Hogy hány fotó is érkezett, illetve mi jön most....?
Izgalmas és egyszerre eklektikus élmény volt résztvenni az első Pezsgőkonferenciámon Etyeken. Miközben Rókusfalvy Pál bormarketingért felelős kormánybiztosként küzd az elemekkel és igen égető szakma(köz)i elvárásokkal, azt mindenképp pozitív volt látni, ahogy hagyja, hogy egy (nem feltétlen tudományos igényű) konferencián a különféle érdekek, filozófiák, gyakorlatok összecsapjanak; még akkor is, ha ezek olykor egymásnak homlokegyenest és vállaltan ellentmondanak, egymásnak is feszülnek, alig látható kis szikrákkal a levegőben. Így adódott, hogy az agrárminisztérium államtitkárának viszonylag steril és pc ágazati elemzését követően rögtön egy igazi forradalmár előadása sodort magával: Pepe Raventos nem is folytathatta volna tabudöntögetőbben videós előadását, minthogy elmesélte, ők mennyire szembementek az állami és borvidéki szabályozással, és hogyan lett elegük a felhígult Cava-piacból! Majd (a 130 hektáron gazdálkodó Koch Csaba előtt) Kató András kapott szót, aki a honi ágazati szereplőknek (HNT tisztviselőknek, politikusoknak, ismert alföldi termelőknek) az organikus, biodinamikus és natúr hitvallásokról beszélt. Buborékokat is hozott mellé, szép lépcsőzetességgel:
Lassan nyomdában a TokajKalauz ötödik kiadása. Szeptember végén pedig ki is jön. Ez az első alkalom, hogy a könyv nem tavasszal, hanem ősszel lát napvilágot. Nagyon izgatott vagyok. Sikerült rengeteg újdonságot csempészni a könyvbe mind borászatok, szálláshelyek, éttermek vagy éppen kávézók tekintetében, de lesz benne új pékségtől, újhullámos kávézókon át sok-sok egyéb friss tartalom. Ahogy minden kiadásnál, most is bővül a borkatalógus az 1-3 csillagos referenciaborokkal, ami azt jelenti, hogy új birtokcsillagos pincék is úton vannak! Október 3-án a Borkollégiumban mindenre fény derül egy izgalmas vakkóstoló keretében. Még nincs is meghirdetve, de fogynak a szabad helyek!
Pár hete a neves villányi pince második generációját képviselő Bock Valér fehérborait vettük górcső alá. Ma eljött a napja a vörösöknek is. Hogy pontosan miben másak, mint a családfő eddigi borai, azt nehéz lenne megfogalmazni: mindenképp több a burgundi palack (cabernet esetében is, ami kicsit nekem mindig fura) és összességében limitáltabb palackszámokról van szó, mellyel az éttermeket célozza meg a birtok. Ám organoleptikusan közben a DNS-üket ezek a borok sem hazudtolják meg: viszonylag magas alkohol, komoly tanninok, érezhető hordó, (all in all) újfent délies vonások következnek, alaposan kiszellőzött palackokból:
