Azon már a legtöbben túl vagyunk, hogy az előző rendszer a Szepsiből való Laczkó Máté-féle legendának tulajdonítja a tokaji aszú első említését. A TokajGuide idei kiadásában több oldalpáron foglalkozom az aszúborok történetével (Burgenlandtól Tokajig), amiben alapvetően a 2012-es Zelenák István féle A tokaji aszú titkai című kötet volt a támaszom. Zelenák tanár úr volt az a helytörténész, aki megtalálta Garai Máté 1571-es örökösödési levelében az aszúszőlőbor első ma ismert említését (a bor a tokaji Hétszőlő területéről származhatott, igazolva a dűlő jelentőségét is). Hogy aztán ez az aszúszőlőbor pontosan mi volt, mennyi köze lehetett a mai aszúkhoz, az számomra is eléggé rejtélyes. A lapozás után ki is fejtem részletesebben…

Az elmúlt 10 évnek 3-4 izgalmas évjárata volt aszúban: 2013, 2016-ban kevés aszúszem volt, de amiből aszú lett az csoda, 2017-nél nincs kérdés, és talán még 2019 fog felzárkózni (jövőre kiderül). Az én szám ízének 2013 nagyon botritiszes karakterű, pláne most, hogy a borok már átalakulnak a palackban kezd a gombás jegy uralkodni, és halványodnak, barnulnak a gyümölcsök, miközben a cukor többnyire dominál az aszúkban. 2016 ellenben a csodás savak éve: ahol a gomba nem ázott meg nagyon, ott gyönyörűen érő aszúk születtek. Ebben a posztban 2017 kerül fókuszba. - Fagyos tél, meleg nyár (júliusi esőkkel) és szép őszi idő kísérte az évet. Szép lassan ez az évjárat fogja átvenni a piacot, ahogy a 13-asok, 16-os elfogynak a polcokról. Mivel ideális évjárat volt, kevés növényvédelmi bonyodalommal a szüret idején, így biztos, hogy sokáig velünk lesz még ez a csodás év. Az idei Mindszenthavi Mulatságon az aszúborok első ma ismert említésének 450. Évfordulója alkalmából Bodrogkeresztúr és Bodrogkisfalud 17-es aszúiban merültünk el. De vajon kik készítették a legszebbet..?

Harmadszorra kóstolom egy éven belül ezt a palackot és remekül bírta a coravines próbát fél éven át. Világos szalmaszín. Illatában klasszikus furmintos jegyek: szép körtés, birses gyümölcsök, elegáns érlelés, de a terroirt is képes megvillantani mellette. Ízben az évjárat puhább, kerekebb savai mellett igényes hordós jegyek, kesernyés olajos magok, kerek zamatok, sok fehér húsú gyümölccsel, csipet sóval a korty végén. Kemény, férfias fehérbor. Szép tartás, a fajta kellő feszessége (a meleg év ellenére is), illetve a legjobban a hordó és a tokaji termőhely kiegyensúlyozott megjelenése tetszik benne. Profi munka és el lehet tenni még pár évre simán.

2019 elején már beleszerettem, de a Katinka is jóideje stabil állócsillag a TokajSweet égbolton. Csoda illat, szép tokajisággal és finoman megjelenő botritisz egy szuper évjárat lenyomataként. Gyönyörű zamat, izgalmas egyensúly, kifejezőerő és sok-sok finom édes tokaji íz a mindennapi élvezetekhez (ehhez 129 g/l természetes cukor járul hozzá). Vastagon jár neki most is a csillag és továbbra is több, mint remek vétel (avagy kispénzűek is elkezdhetik)!

Határozott fehér csokis, modern enyhén virágos, rózsás, friss, fiatalos buké. Tiszta korty, vitális, remek savú, lendületes aszú, tele őszibarackkal, miközben vastag is, hosszú és széles, gyönyörű arányokkal, rengeteg izgalmas részlettel. Fiatal még, jót fog tenni neki pár év pihenés a palackban.

Idei hetedik hegyaljai vaktesztelésünkbe már a Coravin-rendszer is segédkezett. Ennek köszönhetően azon tételek, melyek érlelése tovább indokolt lehet, azokat későbbi összekóstolásokra is vissza tudom tartani; míg amelyeket már érdemes elfogyasztani, nos abba az irányba is azonnal tudunk lépéseket tenni otthon…:) Az a fajta frusztráció viszont megszűnik, hogy fel van bontva egyszerre 14 palack, ami azért heteken keresztül sem tud méltó módon elfogyni. Mennyivel egyszerűbb így a borkedvelő élete a rengeteg otthoni palacckal (egy kis pincével)! Újabb vegyes sor következik ismert és kevéssé ismert nevekkel vegyesen. Jó olvasgatást:

Nemes illat, mindenekelőtt kirobbanóan fiatalos, kifinomult, emelkedett, az évjáratra jellemző közvetlen frissességgel, modern aszússággal. Ízben nagyon feszes, hosszú, cizellált savú aszú, sok citrussal, lendülettel és csoda egyensúllyal, több évtizedes potenciállal. Példás 5 puttonyos arányok. Ez az első találkozás parádésra sikerült, már előre várom a viszontlátás élményét...

A bor egyik legjobb barátja a sajt, szokás mondani. Tóth Tamás Antal pár éve leköltözött Hegyaljára párjával, Krisztával együtt. Sokakkal megesett persze már az, hogy Tokaj hívószavának nem tudta ellenállni. A média világából érkező Tamás azonban sajátos érzékenységgel közelít a hazai gasztronómiához is: ehhez a kóstolóhoz például ő sütötte az áfonyás kenyeret (és nem adja a fel ambícióit helyi pékség vonatkozásában sem), közben pedig szépen csendben sajtboltot üzemeltet Pesten, Zsendice néven a Hold utcában. De a mai történet onnan indul, hogy a tokaji borászok provokációján felbuzdulva a Kakas-dűlőben Tamás rendezett egy sajt-bor kóstolót, ahova meghívta a környék megbecsült borászain túl Ficsor Árpádot Dunaharasztiból és Buzás Attila Sándort, vagyis az Őrségi Ínyesmestert, hogy meséljenek és persze tehén és kecskesajtokkal kóstolhassuk össze a tokajiakat mindenféle kategóriában. S hogy mi illik a furminthoz ha pezsgő, ha csendes, ha édes. Leírjuk szépen sorban:

Idén harminc éve történt a rendszerváltás Magyarországon. Tokaj-Hegyalja történelmében óriási fordulatot és átrendeződést jelentett ez a dátum (ha lenne egy képzeletbeli toplista, 1989 biztos hogy a 10 legfontosabb évszám között lenne a helye). – Nem csak a birtokszerkezet formálódott át: a borkombinát átalakult, a jogutódját kereskedőházra keresztelték (hogy aztán pár éve ismét átnevezzék, és igazán nem világos, merre is tart most a Grand Tokaj). Az állami borászatot tehát lélegeztetőre tették a borvidéken, közben privatizáció útján komoly közép- és nagybirtokok alakultak ki (zömmel külföldi befektetések nyomán) bordói chateau-khoz hasonlatos módon (technológiával, nagy reményekkel, zászlajukra pedig az aszút tűzték); majd szépen lassan megjelentek a kisebb családi birtokok is a 90-es években, melyek inkább burgundi kisbirtokokként kezdték csiszolni, renoválni egy elfeledett, megkopott fényű történelmi borvidék értékeit: a minőséget, a terroirt és a Tokaji Aszút (hogy az új évezred teljesen új borkategóriáiról most kivételesen ne is beszéljünk).

Molnár Péter kicsit olyan Tokajnak, akár egy lovag. Nyugodt, ha valamit mond, mindig kellő alázattal teszi, szavai pedig a helyükön vannak, vagyis igazi úriember, ám ha tenni kell a borvidékért, akkor egy pillanatig nem rest lépéseket tenni a környezetéért, a helyi borászokért. Az a fajta patrióta, aki nem csak beszél róla, de valóban vállalja is a tetteit egy fontos ügyért. A Kékesy család által alapított Patricius borászat, ahol Molnár Péter dolgozik szintén ezekből az értékekből táplálkozik, így ér körbe ez a kerek a történet. A pár éve megújult külső érzésem szerint nagyszerű irányba vitte el a márkát, a pincénél továbbra is rend van. Tavasszal ugyan jártam náluk, de a Patricius kóstolótermében mindig jó érzés leülni, figyelni a fényeket, ahogy a száraz borok aszúra, közben a nappal pedig sietve estére vált a téli nap folyamán.