Molnár Péter maga írt nekem pár hete. Régen jártam a Patriciusnál. Ezt ő is így gondolta. Márpedig ha egy olyasféle igazi úriember ír az embernek invitáló levelet, mint Molnár Péter, akkor arra illik igent mondani. Így is lett.  Egyrészt Péterrel beszélgetni mindig izgalmas program, másrészt érdekelt, milyen folyamatok zajlanak a Patricius falai közt.

Fiatalos, kedves, érett gyümölcsös illat fehér húsús almatermésűekkel: körte, birs és fehér virágok (lonc, liliom), méz. Egy pici lappangó zavartság, pincei hangulat is körbelengi orrban. Ízben is fiatlos. Hosszú, egyszerre gyümölcsös és krémes textúra, sok cukorral, mellette szolgai savakkal. Szép, tartalmas és emlékezetes korty, remekül csúszik a magas édességérzet, mézes nektárosság ellenére is. A krémes textúrája pont olyan, ami egy finom gyümölcsrizshez passzolna a lehető legszebben.

A Patricius alapborai közül a furmintot és a muskotályt mindigis jobban szerettem. Málnás, tropikális, enyhe palackbukéval rendelkező bor. Könnyed, laza szövés, szinte áttetszően légies, mégis pontos és jól érthető.

Közvetlenül a nem rég posztolt 6 puttonyos sor (+ebéd) előtt kóstoltuk meg az alábbi izgalmas aszúsort. Egészen pontosan a Tokaj Reneszánsz borászainak 5 puttonyosai kerültek a poharakba, mégpedig évjárat szerint sorrendbe állítva. Bevallom, kissé elvesztettem a fonalat afelől, mi is lenne most a csapásirány a Reneszánsz célkitűzéseiben, tevékenységében. Az mondjuk tény, hogy az egyik első borvidéki szintű összefogás volt, mely tematikus rendezvényeken próbált fölvonultatni egy átfogó merítést az autentikus hegyaljai pincékből. S teszi ezt a Reneszánsz nem csak budapesti évjáratbemutatóval egybekötött sétáló kóstolón, a Tokaj Nyitányon. - Több külföldi aktivitás is szerepelt programjukban. Újabban talán picit csendesebbek, dolgoznak a Borjourral karöltve a Nyitány közönségének megfiatalításán is, most pedig bekapcsolódtak az aszú-brand újratervezésébe is.

A nyolc 8-as aszú után fölocsúdva délután, fináléként pedig kötetlenül lehetett elmerülni, elvegyülni a (tavaly 17, idén) 14 pince tételei közt, átadva magunkat az új tételek okozta meglepetéseknek. Akik rendszeres látogatói a rendezvénynek, azok bizonyára észlelték, hogy a Reneszánszos csapat formálódik. Idén komoly hiányzó Szepsy István (talán nem először lépett ki az egyesületből) és a Royal Tokaji is, akinek az ügyvezetője tavaly még elnökként mutatkozott be ezen a rendezvényen. A borvidék javának egy része jelen volt, de leginkább azok között is jellemzően a nagyobb pincészetek.

Idén is eljött a várva-várt nap: bemutatkozott újdonsült boraival az idén 10 éves, új Chartával is büszkélkedő Tokaj Reneszánsz egyesület Budapesten a nagyközönség előtt. Sokszor elmondtam, hogy a Nyitány és eleve a Tokaj Reneszánsz tömörülési formája példaértékű lehet más borvidékeink számára (van tokaji borász, aki ebben egyet ért velem, van aki kevésbé). Nem egyszerű dolog eltalálni egy borvidéki egyesület tömörülésének megfelelő módját. Pláne Tokaj nagyon ingoványos és sikamlós ilyen tekintetben, ahol az egyre szükségszerűbbé váló eredetvédelem, borminőségi kontrasztok okán rengeteg a bizonytalanság, sőt nézetkülönbség. Mégis számomra mindig nagy öröm látni, ha az egy borvidéken, szükségszerűen egy hajóban, (közel) azonos minőség zászlaja alatt evickélő borászok szögre akasztják egy(pár) pillanatra saját céljaikat és időt, energiát (kisebb pincék féltett, limitált palackjaikat) nem kímélve összefognak, s együtt fogalmaznak meg üzeneteket.

Acélos illat, krétás, kissé rideg és kemény. Ízben szotyolás, pörkölt magvas kesernye tűnik föl az elég kifejezett testbe bújtatva. Lecsengése sós, diszkréten minerális. A fajtához kicsit több kedvességet, ornamentikát képzelek el. Azt hiszem (épp a pince repertoárja alapján is), hogy a Hárslevelű kevésbé alkalmas könnyed, hétköznapi száraz borok készítésére (vagy legalábbis én még nem találkoztam ilyesmivel). A Furmint és a Muskotály ezen az árszínvonalon is tud kellemes meglepetéseket okozni, egyelőre Hársban nem vagyok még meggyőzve (nagy, dűlős száraz borok tekintetében viszont annál inkább).

Még van pár nap a februárból, amit szép furmintokkal ütünk el mi is. Ez a tétel például nagyon szépen érik. A tavalyi Nyitányon, a sajtpárosításos kurzuson is tetszett, de valahogy azt az extrát, pluszt nem éreztem benne, ami a csillaghoz elég lett volna (s amit a 7-es évjárata csuklóból hozott anno). Most sokkal jobban meggyőzött (a Furmint Februáron a 10-es utód ugyancsak halovány színfolt volt, de bízom benne, hogy ő is okoz később hasonló meglepetéseket). - Illatban csupa sós kő, mineralitás (akár létezik, akár nem). Ízben nem annyira testes, elég karcsú és filigrán, mely erre az évjáratra elég jellemző. Savai frissek, elevenek, nem esnek túlzásba, de kellően feszessé teszik a termőhelyről mesélő, izgalmas és meglepően sűrű rácspontokkal bíró bort. Hosszú és komoly ízt hagy a szájban. Nincs benne hiba. (Kár, hogy már a legtöbb helyen elfogyott.)

Pár hete Lengyelországban kóstoltattam tokaji borokat, értő közönség számára. Tudjuk, hogy a lengyelek nagyon fontos exportpiacot adtak száz évekkel ezelőtt Tokajnak (erről tanúskodik a szamorodni szó is…nem szükséges az idelátogató olvasónak ezeket kifejteni). Egyrészt adódott ez a kedvező földrajzi elhelyezkedésből, másrészt a tényből, hogy a lengyeleknek nincs saját boruk (a bort viszont szeretik), harmadrészt bizonyára az évszázadok sodrában kialakult kölcsönös, baráti viszonyból is. Ebből a baráti fogadtatásból én is részesülhettem most, s próbáltam Tokaj Hegyalja olyan oldalát bemutatni nekik, ami valamennyire új, nem hagyományos, de napjaink tájékozott fogyasztója számára mindenképp reprezentatív (s persze azért megfizethető is). Különösen izgalmas kontrasztot képzett ez a kóstoló az Alkonyi-féle 1993-as aszúk bemutatójával. Előtte is és utána is folyamatosan kóstolgattam otthon az alábbi borok maradékait. A múlt/a kezdetek és a jelen. Érdekes látni, hogy aszúk terén milyen minőségektől indult a történet 1993-ban, az avinálás elhagyását követően, és ma milyen trendek figyelhetők meg Hegyalján (aszúkon innen és túl).
Praktikussági okokból is hat palackot vittem, hisz egy kartonba ennyi fér. Egy része a személyes gyűjteményemből származott, másik részét előzőleg vásároltam be: