Gyógynövényes, fekete tónusok illatban, átható és intenzív buké. Ízben sok sav, fiatalos szerkezet, hű a mérsékelt klíma jellegéhez és az illatban ígért fekete gyümölcsök ízben is megérkeznek, gyógynövényes utóízekkel. Szép tannin, izgalmas, profi, kvázi nagy kékfrankos.
Rég nem kóstoltam a felvidéki borász vöröseiből, 2009/10 környékiekért rajongtam! Élénk bíborszín. Intenzív illatában is egyértelműen fiatal vörösbor még. - Rengeteg friss erdei gyümölcs, fanyar meggy és más pirosas gyümölcsök. Ízben nem túl testes, minden cseppjében primer, virgonc és fejlődő vörösbor még. Fanyar savak végig, viszonylag könnyű, lineáris szerkezet; talán egy kicsit korán nyitottam rá. Tiszta, korrekt kiadás ebből a fajtából, érezhetően kevés beavatkozással elkészítve.
2020 és 2021 a Hoop Wines borain keresztül
Mátrán továbbra is izgalmasan zajlik az élet. - Újra és újra felkapom a fejem egy-egy közepesen vagy kevéssé ismert kisebb pince szuper borára. A Hoop Wines ténykedését már évek óta van szerencsém nyomonkövetni. Érezhető a borokon, hogy törődéssel, jó ízléssel készülnek, noha nincs sem több generációs előzmény vagy gigaberuházás, avagy supergroup stáb mögöttük influenszer kampányokkal vagy éppen arcaba mászó online aktivitásokkal. A borok egyszerűen szépek, igényesek, magukért beszélnek, híven kifejezik Kerekes Zoltán, a tulajdonos ízlését, hozzáállását. Másfél hektáros kis birtok, a portfólióban pedig a lassan ikonikus Gereg-dűlő mindig kiemelt figyelmet kap. Nézzük, milyen egy nehezebb és egy könnyebb évjárat legelterjedtebb szőlőfajtánkon, a kékfrankoson keresztül a Mátrán!
Sötét rubin és gránát határon lavíroz színe. Rösztaromák és határozott hordófűszerek orrban. Ízében közepes test, fiatalos lendület, élénk savak. fanyar gyümölcsök érződnek a fajtából. Húsos íz, frissesség, modern stílus, magabiztos munka; talán nem túlzás azt sem mondani, hogy magyar fajtaetalon. (6)
Mély rubin árnyalatok és mély az illat is: édes fűszerekkel, szegfűszeggel, gyógynövények adta eleganciával. Ízben szép hordóhasználat, közepes test, étcsoki, finom fűszerek, szép tannin, húsos gyümölcsök. Megnyerő, magabiztos stílussal vesz le a lábamról. Szerettem, ahogy a pince legtöbb vörösét szinte mindig. (6+)
Erős fűszeresség, kis animalitással, rösztaromákkal. Közepes test, sok fűszer, bakelites jelleg, sötét húsú gyümölcsök, toastosság. Fekete ribizli és szeder keretezi ízét. Szép munka Villányból, ahol ebben a fajtában mostanság valamiért ritkábban gyönyörködhetünk. (6)
Elegáns karácsonyi fűszerek, fahéj, szegfűszeg, komplex aromatikája. Ízben soproniasan vékonyabb, savas, édesfűszeres és még fiatal bor, a végén vaníliával. Élénk savak, tiszta ízek az egyetlen "soproni" (értsd belvárosi) pincéből. (5+)
Mély rubin szín. Illatában gazdag, komplex és sűrű bor, sötét húsú gyümölcsökkel díszítve. Elég kemény tanninok, fiatalos szerkezet, vaníliás jegyek adta hordókarakter jellemzi. Erdei gyümölcsök és közepes test fonódik össze a kortyban. Szép munka. (6)
Hoop Wines és Németi Zoltán borain keresztül
Néhány éve érdekes trend ütötte fel a fejét itthon boros körökben. Rohamosan egyre több borblogger kapott ihletet, hogy “belekóstoljon” a másik oldalba is. De nem is csak bloggerek, számos kereskedő, sommelier, szakmabéli kedves ismerősömet ragadta el a késztetés, hogy ne csak kóstolja/árulja/ajánlja a borokat, hanem ‘valahol’ alkossa is azokat. Rendben is van ez így, annál is inkább, hiszen érdekes módon a számomra leghitelesebb tollúak közül kezdtek bele ebbe többen is: (a műfaj archetípusának nevezhetnénk Malatinszky Csba sommeliert vagy Szentes József kereskedőt) így Alkonyi, akov, Geri Ádám, Gervai János vagy éppen A Művelt Alkoholistáról octopus, aka. Németi Zoltán barátunk, aki kedves barátjával közösen Mátrán készít borokat. Ma is együtt, egy pincében készítik a borokat, de immár két brandre váltak szét (így egészségesebb). Két frissebb vöröset pedig mutattak is nekem a műhelyből. Alább a részletek.
Nehéz igazán jó alapkékfrankost találni, de évek óta ez az egyik bor, amin keresztül a fajtát tanítom. Közepes rubinszíne rögtön szépen jeleníti meg a fajtát. Illatában finom fűszerek, piros húsú gyümölcsök, meggyes, cseresznyés fajtajelleg. Ízben sok sav, közepes tannin, sok meggyes, fanyar gyümölcs. Közepes test, húsos gyümölcsök játéka, a végén közérthető fűszerességgel.
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
Egy viszontagságos év édesei 10 év után
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...: